A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21069/2007/5. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.21.069/2007/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Iglódi Endre ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Rozs Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Tapolcai Városi Bíróságnál 3.P.20.335/2004. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság 2.Pf.21.334/2006/12. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 52. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2007. évi november hó 14. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

I n d o k o l á s

A felperes 2004. március 4-én fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben 2.000.000 forint kártérítés és kamatai megfizetése iránt, arra hivatkozással, hogy az alperes az engedély nélküli, illetőleg az engedélytől eltérő építkezésével megsértette a szomszédjogi szabályokat, a B.-i ingatlanában őt szükségtelenül zavarja és a kilátás elvonásával kárt okozott.

Az alperes elsődlegesen elévülésre hivatkozással kérte a kereset elutasítását, de vitatta azt is, hogy az építkezésével okozott zavarás a szükséges mértéket túllépte volna. Marasztalása esetén kármegosztás alkalmazását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 960.000 forint megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Álláspontja szerint a felperes a követelését az elévülési időn belül érvényesítette, és az érdemben is alapos, mert az alperes építkezése indokolatlanul és szükségtelenül megzavarta azt a körpanorámát, amely a felperes ingatlanáról az építkezés idejéig látható volt. A kilátás csökkenés az ingatlan forgalmi értékét is érinti, amely 960.000 forintos csökkenést jelent és kárként mutatkozik.

A másodfokú bíróság fellebbezett részében részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a keresetet teljesen elutasította. Álláspontja szerint a felperes ingatlana beépítetlen ugyan, és a jövőben nem is építhető be, de kilátás innen is van a környékre, és az elvonható, tehát emiatt csökkenhet az ingatlan forgalmi értéke és az kárt okozhat. A felperes esetében a károkozó magatartás be is következett, de a kárigénye 2001. decemberében elévült, ezért az bírósági úton nem érvényesíthető.

Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy az alperes építkezése 1996. év végére befejeződött, a felperes károsodása bekövetkezett, a kárigénye esedékessé vált és az elévülés elkezdődött. A követelését azonban csak 2004. március 4-én érvényesítette, ezért őt terhelte annak bizonyítása, hogy az építkezés az ezt megelőző öt éven belül fejeződött volna be, illetőleg érte volna el azt a szintet, amely a kártérítési igényét megalapozta, vagy, hogy 1996. óta az elévülést megszakító intézkedéseket tett. Az építkezés befejezésének időpontjára a felperes eltérő tényelőadást nem tett, az elévülés megszakadására alkalmas intézkedésnek pedig csak a 2000. április 23-án kelt, az alperes ügyvezetője részére és székhelyére címzett levelére hivatkozott. Ennek az átvételét, vagy a kézbesítésének megkísérlését nem igazolta, de ez a levél amúgy sem lenne alkalmas az elévülés megszakításának igazolására. Ebben ugyanis a felperes az épület visszabontását kérte, és bár a Ptk. 100. §-ára hivatkozott, kártérítés megfizetését nem kérte. A kereset tehát elévülés okából alaptalan.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és az alperes 1.200.000 forint kártérítés megfizetésére való kötelezését kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a bizonyítékértékelés Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti szabályát, és a tényállást ennek megfelelően tévesen állapította meg. Jogszabálysértő módon alkalmazta az elévülés szabályait [Ptk. 324. § (1) bek., 325. §, 326. és 327 §], megsértette a Ptk. 4. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulatában foglaltakat és figyelmen kívül hagyta a 4. §-a (4) bekezdésének második mondatában foglaltakat.

Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a 2000. áprilisi és májusi leveleit, holott az április 23-i levelében már megemlítette a szomszédos ingatlan tulajdonosainak az építkezéssel okozott károsodását, az ingatlanok elértéktelenedését, és kérte az épületek visszabontását, hivatkozott a Ptk. 100. §-ára is. Ezt a levelét a posta "elköltözött" jelzéssel 2000. május 5-én visszaküldte, tehát a kézbesítés megkísérlését igazolta. Ebből a levélből - amely az építési iratok között található - az alperes megállapíthatta volna, hogy milyen jogviszonyból, illetőleg milyen tényállás alapján, milyen követelést érvényesít, megjelölte a szomszédjogi jogviszonyt és a kárigényét, illetőleg a bontási igényét is. Az alperes tehát a követelést beazonosíthatta volna. Kifogásolta, hogy az építési iratok - közöttük a 2000. április 23-i levél - nem szerepelnek a felülvizsgálati eljárásra felterjesztett iratok között.

Megalapozatlannak tartotta a jogerős ítéletet, amennyiben a bíróságok nem adtak helyt a kár összegére bejelentett újabb szakértői bizonyítás iránti kérelmének.