62009CJ0074[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2010. július 15-i ítélete. Bâtiments et Ponts Construction SA és WISAG Produktionsservice GmbH kontra Berlaymont 2000 SA. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Cour de cassation - Belgium. Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések - 93/37/EGK irányelv - 24. cikk - Kizáró okok - Társadalombiztosításijárulék-, valamint adófizetési kötelezettségek - Az ajánlattevő nyilvántartásba vétel kérelmezésére vonatkozó, elmulasztása esetén kizárást maga után vonó kötelezettsége - A »nyilvántartásért felelős bizottság« és hatásköre - A külföldi ajánlattevők letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai által kiállított igazolások érvényességének vizsgálata. C-74/09. sz. ügy.

C-74/09. sz. ügy

Bâtiments et Ponts Construction SA

és

WISAG Produktionsservice GmbH, korábban ThyssenKrupp Industriservice GmbH

kontra

Berlaymont 2000 SA

(a Cour de cassation [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések - 93/37/EGK irányelv - 24. cikk - Kizáró okok - Társadalombiztosításijárulék-, valamint adófizetési kötelezettségek - Az ajánlattevő nyilvántartásba vétel kérelmezésére vonatkozó, elmulasztása esetén kizárást maga után vonó kötelezettsége - A »nyilvántartásért felelős bizottság« és hatásköre - A külföldi ajánlattevők letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai által kiállított igazolások érvényességének vizsgálata"

Az ítélet összefoglalása

1. Jogszabályok közelítése - Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai - 93/37 irányelv - A közbeszerzési eljárásban való részvételt kizáró okok

(93/37 tanácsi irányelv, 24. cikk, első bekezdés)

2. Jogszabályok közelítése - Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai - 93/37 irányelv - A közbeszerzési eljárásban való részvételt kizáró okok

(93/37 tanácsi irányelv, 24. cikk, első bekezdés)

1. Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kötelezővé teszi a más tagállamban letelepedett vállalkozó számára, hogy az ajánlatkérő tagállamában az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/37 irányelv 24. cikkének első bekezdésében felsorolt kizáró okok fennállásának hiányát illetően nyilvántartásba legyen véve ahhoz, hogy ez utóbbi tagállamban közbeszerzési szerződést nyerhessen el, feltéve hogy az ilyen kötelezettség nem nehezíti, nem is késlelteti a vállalkozónak az adott közbeszerzési eljárásban való részvételét, és nem is keletkeztet túlzott adminisztratív költségeket, továbbá feltéve, hogy e kötelezettség kizárólag az érdekeltnek az említett rendelkezés szerinti szakmai alkalmasságáról való meggyőződést szolgálja.

Az a tény ugyanis, hogy egy másik tagállamban letelepedett vállalkozó az ezen állam illetékes hatóságai által kiállított igazolásokat nyújtott be, nem elegendő annak minden kétséget kizáróan történő tanúsítására, hogy e vállalkozó a szóban forgó kötelezettségeit teljesítette. Egyrészt a 93/37 irányelv 24. cikke első bekezdésének e) és f) pontja előírja, hogy a vállalkozónak eleget kell tennie az ajánlatkérő tagállamában fennálló adózási és társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettségeinek is. Másrészt a 24. cikk második bekezdésének második francia bekezdése, azáltal hogy az érintett tagállam illetékes hatósága által kibocsátott igazolásokra utal, lehetővé teszi, hogy az érintett vállalkozót külön vizsgálatnak vessék alá abban a tagállamban, amelyben az adott közbeszerzési eljárás zajlik.

Így a nyilvántartásba vétel kérelmezésére vonatkozó kötelezettség nem tekinthető a 93/37 irányelv 24. cikkének első bekezdésében felsorolt kizáró okokon kívüli, kiegészítő kizáró oknak akkor, ha azt e rendelkezés alkalmazásának módjaként állapították meg, és az kizárólag azt célozza, hogy meg lehessen vizsgálni annak bizonyítékát, hogy a közbeszerzési eljárásban részt venni szándékozó vállalkozó tekintetében nem áll fenn az említett - különösen a társadalombiztosítási járulékok, valamint az adók megfizetésével összefüggő - kizáró okok valamelyike.

(vö. 40., 44., 53. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a valamely tagállam vállalkozója részére e tagállam adóhatóságai és társadalombiztosítási szervei által kiállított igazolások vizsgálatával az ajánlatkérőtől eltérő szervet bíznak meg, amennyiben:

- e szerv tagjainak többsége azon tartomány építési ágazatának munkáltatói és munkavállalói szervezetei által kinevezett személy, amelyben az adott közbeszerzési eljárás zajlik, és amennyiben

- e hatáskör az említett igazolások érvényességének tartalmi vizsgálatára is kiterjed.

3. Noha az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/37 irányelv rendelkezéseivel főszabály szerint nem ellentétes az, ha a nemzeti jog az említett irányelv 24. cikkének első bekezdése szerinti kizáró okok fennállása hiányának vizsgálatát az ajánlatkérőtől eltérő szervre bízza, e szerv összetételének és hatáskörének összeegyeztethetőnek kell lennie a közbeszerzésre vonatkozó uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására irányuló céllal.

(vö. 55., 58., 66. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. július 15.(*)

"Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések - 93/37/EGK irányelv - 24. cikk - Kizáró okok - Társadalombiztosításijárulék-, valamint adófizetési kötelezettségek - Az ajánlattevő nyilvántartásba vétel kérelmezésére vonatkozó, elmulasztása esetén kizárást maga után vonó kötelezettsége - A »nyilvántartásért felelős bizottság« és hatásköre - A külföldi ajánlattevők letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai által kiállított igazolások érvényességének vizsgálata"

A C-74/09. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour de cassation (Belgium) a Bírósághoz 2009. február 18-án érkezett, 2009. január 22-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Bâtiments et Ponts Construction SA,

a WISAG Produktionsservice GmbH, korábban ThyssenKrupp Industrieservice GmbH

és

a Berlaymont 2000 SA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, Juhász E. (előadó), G. Arestis és J. Malenovský bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: N. Nanchev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. március 4-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Bâtiments et Ponts Construction SA és a WISAG Produktionsservice GmbH, korábban ThyssenKrupp Industrieservice GmbH képviseletében D. Lagasse és E. van Nuffel ügyvédek,

- a Berlaymont 2000 SA képviseletében X. Dieux, J.-P. Gunther, J.-Q. De Cuyper, C. Breuvart és S. Bartholomeeusen ügyvédek,

- a belga kormány képviseletében J.-C. Halleux és C. Pochet meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Konstantinidis és J.-B. Laignelot meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. április 15-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 49. cikknek és az EK 50. cikknek, valamint az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 163. o.) releváns rendelkezéseinek, különösen 24. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet egyrészről a belga jog szerint alapított Bâtiments et Ponts Construction SA társaság (a továbbiakban: BPC) és a német jog szerint alapított WISAG Produktionsservice GmbH (a továbbiakban WIG), korábban ThyssenKrupp Industrieservice GmbH társaság, majd WIG Industrieinstandhaltung GmbH társaság, másrészről pedig a belga jog szerint alapított Berlaymont 2000 SA társaság (a továbbiakban: Berlaymont 2000) között folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy ez utóbbi mint ajánlatkérő kizárta egy építési beruházásra irányuló közbeszerzési eljárásban való részvételből az előbbi két társaság által határozott időtartamra alapított polgári jogi társaságot.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

3 A 93/37 irányelvnek - amelynek helyébe időközben az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) lépett - az alapügyben releváns rendelkezései a 6. cikkében foglaltak, valamint a IV. címében, és azon belül különösen "A minőség alapján történő kiválasztás feltételei" címet viselő 2. fejezetben szereplő rendelkezések, amely fejezet a 24-29. cikket foglalja magában.

4 A 93/37 irányelv 6. cikkének (6) bekezdése értelmében:

"Az ajánlatkérők biztosítják, hogy a különböző vállalkozók között ne történjen hátrányos megkülönböztetés."

5 A 93/37 irányelv 24. cikke szerint:

"Kizárható a szerződésben való részvételből az ajánlattevő, ha:

a) csődbe ment, vagy felszámolás alatt áll, vagy ezekkel összefüggő bírósági eljárás folyik vele szemben, vagy csődegyezséget kötött, felfüggesztette üzleti tevékenységét, vagy a nemzeti törvények és rendeletek szerinti hasonló eljárásból eredően bármilyen hasonló helyzetben van;

b) csődeljárás, kötelező felszámolási vagy ezekkel összefüggő bírósági eljárás, vagy csődegyezségi eljárás, vagy bármilyen, a nemzeti törvények és rendeletek szerinti hasonló eljárás alanya;

c) szakmai magatartásával kapcsolatos jogsértés miatt jogerős ítélettel elmarasztalták;

d) súlyos szakmai kötelességszegést követett el, amelyet az ajánlatkérő bármilyen indokolt eszközzel bizonyítani tud;

e) nem tett eleget a letelepedése szerinti ország vagy az ajánlatkérő székhelye szerinti ország jogszabályai alapján fennálló társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettségének;

f) nem tett eleget a letelepedése szerinti ország vagy az ajánlatkérő székhelye szerinti ország jogszabályai alapján fennálló adófizetési kötelezettségének;

g) az e fejezetben előírt adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítése során hamis nyilatkozatot tett.

Ha az ajánlatkérő megköveteli, hogy az ajánlattevő igazolja, hogy nem tartozik az a), b), c), e) és f) pont hatálya alá, elegendő bizonyítékként kell elfogadnia:

- az a), b) és c) pont tekintetében az erkölcsi bizonyítvány bemutatását, vagy ennek hiányában egy, a származási ország illetékes bírósága vagy közigazgatási szerve által kibocsátott, ezzel egyenértékű okmány bemutatását, amely az említett követelményeknek való megfelelést igazolja,

- az e) és f) pont tekintetében az érintett tagállam illetékes hatósága által kibocsátott igazolást.

Ha az érintett ország nem bocsát ki ilyen okmányt vagy igazolást, az okmány vagy igazolás helyett elfogadható az érintett személy által a származása szerinti ország bírósága vagy közigazgatási szerve, közjegyzője vagy minősített szakmai szervezete előtt eskü alatt tett nyilatkozat, illetve azokban a tagállamokban, amelyekben az eskü alatt tett nyilatkozat jogintézménye nem ismert, az ünnepélyes nyilatkozat.

A tagállamok kijelölik az ilyen iratok kibocsátására jogosult hatóságokat és szerveket, és erről haladéktalanul tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot."

6 Az említett irányelv 25. cikkének első és harmadik francia bekezdése a következőképpen rendelkezett:

"Az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésben részt venni kívánó ajánlattevő felhívható arra, hogy igazolja a következő szakmai vagy kereskedelmi nyilvántartásba a letelepedése szerinti ország jogszabályaiban megállapított feltételek szerint történt bejegyzését:

- Belgiumban: »Registre du commerce« - »Handelsregister«,

[...]

- Németországban »Handelsregister« és »Handwerksrolle«".

7 Ugyanezen irányelv 26. cikke így rendelkezett:

"(1) Az ajánlattevő pénzügyi és gazdasági alkalmasságának igazolására főszabály szerint a következő referenciák közül egy vagy több használható fel:

a) bankok megfelelő nyilatkozatai;

b) a cég mérlegének vagy mérlegkivonatának bemutatása, ha az ajánlattevő letelepedése szerinti ország joga előírja a mérlegek közzétételét;

c) a cégnek az előző három pénzügyi évre vonatkozó összforgalmáról és az építési beruházási munkák tekintetében teljesített forgalmáról szóló nyilatkozata.

(2) Az ajánlatkérő a hirdetményben vagy az ajánlati felhívásban meghatározza, hogy mely referenciát vagy referenciákat választotta, és az (1) bekezdés a), b), illetve c) pontjában foglaltakon kívüli milyen egyéb referenciákat kell még bemutatni.

(3) Ha az ajánlattevő ésszerű okból nem tudja az ajánlatkérő által kért referenciákat bemutatni, bármilyen egyéb, az ajánlatkérő által megfelelőnek tekintett okirattal igazolhatja gazdasági és pénzügyi alkalmasságát."

8 A 93/37 irányelv 27. cikkének megfogalmazása a következő:

"(1) Az ajánlattevő műszaki alkalmassága a következőkkel igazolható:

a) az ajánlattevőnek és/vagy a cég vezetősége tagjainak, és különösen az építési beruházási munkák elvégzéséért felelős személynek, vagy személyeknek a végzettsége és szakképzettsége;

b) az előző öt évben végzett építési beruházási munkák jegyzéke, a legfontosabb munkák megfelelő teljesítéséről készült igazolásokkal együtt. Ezekben az igazolásokban fel kell tüntetni a munkák ellenértékét, a teljesítés idejét és helyét, valamint meg kell állapítani, hogy azokat a szakmai előírásoknak megfelelően végezték-e, és megfelelően befejezték-e. Amennyiben szükséges, a hatáskörrel rendelkező hatóság ezeket az igazolásokat az ajánlatkérőnek közvetlenül benyújtja;

c) az ajánlattevő számára a munka elvégzéséhez rendelkezésre álló szerszámokról, berendezésekről és műszaki felszerelésről készült nyilatkozat;

d) a cég átlagos évi munkaerőlétszámáról és az előző három év vezetői létszámáról készült nyilatkozat;

e) az ajánlattevő által a munka elvégzésére felkérhető, a céghez tartozó és nem tartozó szakemberekről és műszaki szervezetekről készült nyilatkozat.

(2) Az ajánlatkérő a hirdetményben vagy az ajánlati felhívásban meghatározza, hogy az említettek közül mely referenciákat kell bemutatni."

9 Az említett irányelv 28. cikke értelmében:

"A 24-27. cikk keretein belül az ajánlatkérő felhívhatja az ajánlattevőt a benyújtott igazolások és okmányok kiegészítésére vagy pontosítására."

10 Ugyanezen irányelv 29. cikke a következőképpen rendelkezett:

"(1) Azok a tagállamok, amelyek minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékével rendelkeznek, kötelesek hozzáigazítani a jegyzéket a 24. cikk a)-d) és g) pontja, valamint a 25., a 26. és a 27. cikk rendelkezéseihez.

(2) A hivatalos jegyzékben nyilvántartott ajánlattevők minden szerződés esetében benyújthatják az ajánlatkérőnek az illetékes hatóság által kibocsátott, bejegyzést igazoló okiratot. Az ilyen igazolásban szerepelnie kell a bejegyzés alapjára történő hivatkozásnak és a jegyzék szerinti besorolásnak.

(3) Az illetékes szerv által a hivatalos jegyzékben történő igazolt bejegyzés alapján a többi tagállam ajánlatkérői csak a 24. cikk a)-d) és g) pontja, a 25. cikk, a 26. cikk b) és c) pontja, valamint a 27. cikk b) és d) pontja tekintetében vélelmezik az ajánlattevői besorolásnak megfelelő, az építési beruházási munkák végzésére való alkalmasságot.

A hivatalos jegyzékben való nyilvántartásból származó adatokat nem lehet vitatni. Azonban minden közbeszerzési szerződés esetében a társadalombiztosítási járulék fizetésére vonatkozóan minden bejegyzett ajánlattevőtől kiegészítő igazolás kérhető.

A többi tagállam ajánlatkérői a fenti rendelkezéseket csak az adott hivatalos jegyzékkel rendelkező országban letelepedett ajánlattevő javára alkalmazzák.

(4) A más tagállamból származó ajánlattevőknek a hivatalos jegyzékbe történő bejegyzéséhez csak a nemzeti ajánlattevőktől is megkövetelt igazolás és nyilatkozat kérhető, és minden körülmények között csak a 24-27. cikkben előírt igazolás és nyilatkozat kérhető.

(5) A hivatalos jegyzékkel rendelkező tagállamok megküldik a többi tagállam részére annak a szervnek a címét, amelyhez a bejegyzés iránti kérelem benyújtható."

A nemzeti szabályozás

11 Az alapeljárás tárgyát képező szerződést többek között az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekről szóló, 1977. április 22-i királyi rendelet (a Moniteur belge 1977. július 26-i száma, 9539. o.) szabályozta. E királyi rendelet 15. cikke, amely "Az ajánlat összeállításáról" címet viselő 2. részben szerepel, a következőképpen rendelkezett:

"[...]

(3) Annak érdekében, hogy ajánlata szabályszerű legyen, a belga ajánlattevő, aki a munkavállalók szociális biztonságáról szóló 1944. december 28-i törvényrendeletet módosító 1969. június 27-i törvény hatálya alá tartozó személyeket foglalkoztat, köteles csatolni vagy az ajánlatok felbontása előtt a közigazgatási szervnek bemutatni a nemzeti társadalombiztosítási hivatal által kiállított igazolást, amely tanúsítja, hogy az ajánlattevő társadalombiztosítási és létbiztonsági járulékfizetési kötelezettségeinek eleget tett eleget [...].

(4) Annak érdekében, hogy ajánlata szabályszerű legyen, a külföldi ajánlattevő köteles ahhoz csatolni vagy az ajánlatok felbontása előtt a közigazgatási szervnek bemutatni:

a) az illetékes hatóság által kiállított igazolást, amely tanúsítja, hogy a letelepedési helye szerinti ország jogszabályaiban előírt társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettségeinek eleget tett [...]

[...]

(7) Annak érdekében, hogy az ajánlattevő ajánlata szabályszerű legyen, az szükséges, hogy az ajánlattevő nyilvántartásba legyen véve vállalkozóként a jövedelemadóról szóló törvénykönyv 299a. cikkének és a munkavállalók szociális biztonságáról szóló, 1944. december 28-i törvényrendeletet módosító 1969. június 27-i törvény 30a. cikkének megfelelően."

12 A nyilvántartásba vétel kérelmezésére vonatkozó kötelezettség részletes szabályait az 1978. október 5-i királyi rendelet (a Moniteur belge 1978. október 7-i száma, 11707. o., a továbbiakban: 1978-as királyi rendelet) tartalmazza.

13 E királyi rendelet 2. cikke, amely "A vállalkozóként történő nyilvántartásba vétel feltételei" címet viselő 1. részben található, (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

"A vállalkozóként történő nyilvántartásba vétel [...] azon vállalkozások számára lehetséges, amelyek megfelelnek az alábbi feltételeknek:

[...]

2. az 1. cikkben szereplő tevékenységek tekintetében a székhelye szerinti tagállam jogszabályainak megfelelően szerepelnie kell a kereskedelmi vagy szakmai nyilvántartásban;

[...]

7. amennyiben társaságról van szó, nem lehet a társaság vezető tisztségviselői, ügyvezetői vagy a társaság nevében kötelezettségvállalásra jogosult személyek között olyan személy, aki a 6. pontban hivatkozott 1934. október 24-i, 22. sz. királyi rendelet értelmében nem tölthet be ilyen tisztséget;

[...]

10. a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet megelőző öt évben nem sértette meg ismételten vagy súlyosan az [...] adójogi kötelezettségeit;

11. a nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtásának időpontjában nincs lejárt adótartozása, a társadalombiztosítási hivatal által beszedendő járuléktartozása vagy a létbiztonsági alap által vagy részére beszedendő járuléktartozása; [...];

12. rendelkezik megfelelő pénzügyi, adminisztratív és technikai eszközökkel, amelyek biztosítják, hogy adó- és társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettségeinek eleget tesz."

14 Az 1978-as királyi rendelet 8. cikkének megfelelően a vállalkozóként történő nyilvántartásba vétel iránt azon tartomány "nyilvántartásért felelős bizottságának" elnökéhez kell kérelmet benyújtani, ahol a kérelmező fő működési helye található. A nem Belgiumban letelepedett kérelmezők tekintetében az adott építési munka helyszíne szerinti tartomány illetékes.

15 Ugyanezen királyi rendelet 10. cikke értelmében:

"(1) A kérelemhez az alábbi dokumentumokat kell csatolni, amelyek hiánya elfogadhatatlanságot von maga után:

[...]

3. valamennyi kérelmező esetében: másolat a szakmai nyilvántartásba történő bejegyzésről a letelepedés helye szerinti ország jogszabályaiban szereplő feltételeknek megfelelően [...];

[...]

5. a [külföldi] kérelmező esetében: a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságai által kiállított igazolás, amelyből kiderül, és amely tanúsítja, hogy e tagállamban nincs lejárt adó- vagy társadalombiztosítási-járulék tartozása.

[...]

(2) Az alábbi 4. részben meghatározott nyilvántartásért felelős bizottság további dokumentum benyújtását vagy további adat közlését kérheti a kérelmezőtől, amennyiben azt szükségesnek ítéli annak elbírálása szempontjából, hogy teljesülnek-e a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek.

[...]"

16 Az 1978-as királyi rendelet 16. cikke, amely "A nyilvántartásért felelős bizottság" címet viselő 4. részben található, a következőképpen rendelkezik:

"(1) Valamennyi nyilvántartásért felelős bizottság kilenc tagból áll, akiket a következő módon nevezünk ki:

1. három köztisztviselő tag az alábbiak javaslatára kerül kinevezésre:

a) a szociális ügyek minisztere;

b) a pénzügyminiszter;

c) a foglalkoztatási és munkaügyi miniszter;

2. három tag az építőipari munkáltatók reprezentatív szervezeteinek javaslatára kerül kinevezésre;

3. három tag az építőipari munkavállalók reprezentatív szervezeteinek javaslatára kerül kinevezésre; [...]

(2) Az egyes bizottságok elnöki tisztét az (1) bekezdés 1. pontjának a) és b) alpontjában említett köztisztviselő tagok egyike látja el, akit e célból az ott megjelölt két miniszter javaslatára nevezünk ki [...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17 A Berlaymont 2000-et 1990. szeptember 18-án alapította a Régie des Bâtiments, belga közjogi jogi személy, valamint három pénzintézet. A Berlaymont 2000 tevékenységi köre a Berlaymont épület felújítását, valamint az e felújításra vonatkozó dokumentáció, ütemterv és költségvetés meghatározását foglalta magában. A szóban forgó épületet egy a belga állam által 1960-ban megszerzett telekre építették, és azt a Bizottság szervezeti egységei 1991-ig használták. Az említett felújítási munkák 2004-ben történő befejezése óta ismét a Bizottság szervezeti egységei működnek az épületben.

18 1994-ben a Berlaymont 2000 ajánlati felhívást tett közzé az említett, körülbelül 1,4 milliárd BEF összeget elérő felújítási munkák megvalósítására. Erre vonatkozóan az ajánlattételhez szükséges külön dokumentációt állított össze, és 1994. december 23-án hirdetményt jelentetett meg az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában. Az ajánlattételhez szükséges külön dokumentáció 1. G. cikkében az is szerepelt, hogy "az e szerződés tárgyát képező építési beruházások tekintetében a vállalkozónak szerepelnie kell a belgiumi nyilvántartásban".

19 1995. február 16-án a Berlaymont 2000 helyesbítő hirdetményt tett közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, amely az ajánlattevők nyilvántartásba vételének feltételeivel kapcsolatban bizonyos kiegészítő információkat tartalmazott.

20 E hirdetmény a következőt tartalmazta:

"A jelen szerződés tárgyát képező építési beruházások tekintetében a vállalkozónak bizonyítania kell, hogy eleget tett társadalombiztosításijárulék-, adó- és HÉA-fizetési kötelezettségének; ezt nyilvántartásba vétellel kell igazolni.

A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az 1978. október 3-i királyi rendeletnek megfelelően kell benyújtani.

Annak érdekében, hogy az ajánlat (a benyújtásakor) érvényes legyen, elegendő, ha a nyilvántartásba vétel iránti kérelem másolatát csatolják az ajánlathoz. A szerződés odaítéléséről szóló határozatot nem lehet addig meghozni, amíg az illetékes hatóság nem bírálta el a kérelmet."

21 Következésképpen az ajánlattételhez szükséges külön dokumentáció is módosult, és ennek megfelelően tartalmazza azt, hogy "[a]z ajánlattevő ajánlatában - az ajánlat semmisségének terhe mellett - nyilatkozik arról, hogy tudomásul vette a jelen, 1. sz. helyesbítő hirdetményt".

22 A közbeszerzési eljárásban való részvétel céljából a BPC és a WIG BPC-WIG néven határozott időtartamra alapított polgári jogi társaságot (a továbbiakban: BPC-WIG) hozott létre. 1995. március 16-án e társaság ajánlatot nyújtott be a szóban forgó közbeszerzési eljárásban. A WIG ehhez az ajánlathoz két igazolást, a német adóhatóság 1994. augusztus 4-i és a német társadalombiztosítási szerv 1995. február 3-i igazolását csatolta, amelyek szerint "az adóhatóság nem emel kifogást az ellen, hogy a WIG közbeszerzési eljárásban vegyen részt", illetve "a WIG valamennnyi társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettségét pontosan teljesítette". Ugyanakkor sem a WIG, sem a BPC-WIG nem csatolták ajánlatukhoz a belga szabályozásban foglalt követelménynek megfelelően a nyilvántartásba vételről szóló igazolást, illetve a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet. Az ajánlatok benyújtása határidejének lejártát követően e két társaság nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújtott be - a BPC-WIG 1995. április 28-án, a WIG pedig 1995. május 3-án -, a nyilvántartásba vételre pedig 1995 júliusában, vagyis a szerződés odaítélése után került sor. A BPC-t mint belga jog szerint létrejött társaságot már korábban nyilvántartásba vették Belgiumban.

23 1995. június 20-i határozatában a Berlaymont 2000 igazgatótanácsa a szerződést egy másik, határozott időtartamra alapított polgári jogi társaságnak ítélte oda.

24 Az e szerződés odaítéléséről szóló határozat ellen a BPC és a WIG megsemmisítés iránti keresetet indított a Conseil d'État előtt. 1999. március 10-i ítéletében a Conseil d'État ügyben eljáró tanácsa, miután megállapította különösen azt, hogy a WIG az ajánlata benyújtásának időpontjában az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekről szóló 1977. április 22-i királyi rendelet 15. cikke (7) bekezdésének megfelelően nem volt vállalkozóként nyilvántartásba véve, kimondta, hogy a szerződés odaítéléséről szóló határozat meghozatalának időpontjában a felperesek nem voltak jogosultak arra, hogy e szerződést nekik ítéljék oda, és elutasította kereseti kérelmüket.

25 Időközben 1996. június 18-án a BPC és a WIG a tribunal de première instance de Bruxelles előtt a közbeszerzési eljárásból történt kizárásukkal összefüggésben elszenvedett káruk miatt kártérítési keresetet indítottak. 2002. november 5-i ítéletében az eljáró bíróság a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította. A felperesek e határozat ellen 2003. április 15-én fellebbezést nyújtottak be. 2007. március 14-i ítéletében a cour d'appel de Bruxelles helybenhagyta az elsőfokú határozatot.

26 A kérdést előterjesztő bíróság határozatában ismertette a cour d'appel de Bruxelles tárgybeli érvelését. Ennek keretében kitért arra, hogy a cour d'appel megállapítása szerint a felperesek nem csatolták ajánlatukhoz a nyilvántartásba vétel iránti kérelmeket, amelyek pedig a WIG és a BPC-WIG esetében szükségesek voltak. Az illetékes német hatóságok által kiállított társadalombiztosítási, illetőleg adóigazolások, amelyeket a WIG és a BPC-WIG ajánlatához csatoltak, nem egyenértékűek a nyilvántartásba vétellel, és külön okiratbenyújtási kötelezettség teljesítésére szolgálnak, jóllehet egyébként szükségesek a nyilvántartásba vételhez. A felperesek ily módon a belga szabályozás által előírt alapvető eljárási szabályt nem tartottak be, ennélfogva pedig ajánlatuk semmis volt, ami az eljárásból történő automatikus és azonnali kizárásukat eredményezte.

27 Ami a nyilvántartásba vétel kérelmezésére vonatkozó kiegészítő kötelezettséget illeti, a cour d'appel de Bruxelles elismeri, hogy a 93/37 irányelv 24. cikkének első bekezdése a közbeszerzési eljárásban való részvételből történő kizárás ott felsorolt okai között nem említi a nyilvántartásba vétel hiányát. E bíróság azt is elismeri, hogy ugyanazon irányelv 24. cikkének második bekezdésével összhangban, ha az ajánlatkérő megköveteli, hogy az ajánlattevő igazolja, hogy nem tartozik az első bekezdés e) és f) pontjának hatálya alá, elegendő bizonyítékként kell elfogadnia az érintett tagállam illetékes hatósága által kibocsátott igazolást. Ugyanakkor e bíróság úgy ítéli meg, hogy a 93/37 irányelv más rendelkezései arra engedtek következtetni, hogy a nyilvántartásba vételnek a közbeszerzési eljárásból való kizárás terhe mellett történő kötelezővé tétele nem tiltott.

28 E tekintetben az említett bíróság kifejti, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás értelme az volt, hogy lehetővé tette a belga hatóságok számára, hogy meggyőződjenek arról, hogy a vállalkozó az adózási és társadalombiztosítási kötelezettségei teljesítésének biztosításához elegendő pénzügyi, adminisztratív és műszaki eszközzel rendelkezik. Következésképpen a német hatóságoktól származó igazolások nem elegendők ennek biztosításához. A cour d'appel de Bruxelles e tekintetben a 93/37 irányelv 26. és 27. cikkére, valamint 29. cikkének (4) bekezdésére hivatkozik, amelyek szerinte lehetővé teszik az ajánlatkérő számára, hogy a vállalkozóktól kiegészítő bizonyítékokat és nyilatkozatokat kérjen. Ezért e bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bíróság elé terjesztendő előzetes döntéshozatal iránti kérelem irreleváns lenne.

29 Miután fellebbezésüket elutasították, a BPC és a WIG 2007. szeptember 28-án felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Cour de cassationhoz.

30 Mivel a Cour de cassationnak kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy az alapeljárásban érintett szabályozás megfelel-e az EK-Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek és a 93/37 irányelv 24. cikkében foglalt rendelkezéseknek, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

"1) Ellentétes-e az Európai Unión belüli szabad mozgás elvével és a [...] 93/37 [...] irányelv 24. cikkének második bekezdésével a belga közbeszerzési szerződések elnyeréséhez szükséges nyilvántartásba vételi kötelezettség, amelyet a jelen esetben alkalmazandó ajánlattételhez szükséges dokumentáció 1. G. cikke is előír, amennyiben azt úgy kell értelmezni, hogy lehetővé teszi az ajánlatkérő számára az olyan külföldi ajánlattevők kizárását közbeszerzésből, amelyek nincsenek bejegyezve a vállalkozók nyilvántartásába, de benyújtják a nemzeti hatóságaik által kibocsátott, e nyilvántartásba vétellel egyenértékű igazolásokat?

2) Ellentétes-e az Európai Unión belüli szabad mozgás elvével és a [...] 93/37 [...] irányelv 24. cikkének második bekezdésével az olyan hatáskör biztosítása a belga ajánlatkérők számára, amely alapján előírhatják a külföldi ajánlattevők számára, hogy belga hatóság - a vállalkozókat nyilvántartó bizottság - vizsgálata alá vessék a saját államuk adó- és társadalombiztosítási hatóságai által kibocsátott, adó- és társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettségeik szabályszerű teljesítéséről szóló igazolások érvényességét?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

31 A Bizottság kétségének ad hangot az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága vonatkozásában azért, mert határozatában a kérdést előterjesztő bíróság a cour d'appel de Bruxelles ítéletében szereplő érvelés megismétlésére szorítkozik, nem határozza meg kellőképpen az alapügy jogszabályi és ténybeli hátterét, továbbá nem ad kielégítő magyarázatot arra, hogy milyen okból választotta ki az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek értelmezését kéri.

32 E kétségek nem megalapozottak.

33 Mindenekelőtt nem róható fel ugyanis a kérdést előterjesztő bíróságnak az, hogy határozatában megismételte a cour d'appel de Bruxelles azon ítéletét, amely az előtte folyamatban lévő felülvizsgálati eljárás tárgyát képezi. Ennek megismétlése keretében a kérdést előterjesztő bíróság kifejti azzal kapcsolatos kétségeit, hogy az ezen ítéletben foglalt megállapítások megfelelnek-e az uniós jog releváns rendelkezéseinek, nevezetesen a Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek, valamint a 93/37 irányelv 24. cikkében foglalt rendelkezéseknek.

34 Meg kell állapítani továbbá, hogy - amint azt indítványának 33. pontjában a főtanácsnok is kifejti - a szóban forgó ítélet alapján kellőképpen megérthető az alapeljárás tárgya, valamint a feltett kérdések jogszabályi és ténybeli háttere, amely elemek ismeretében egyébként az érdekelt felek az Európai Unió Bírósága alapokmánya 23. cikkének második bekezdése alapján érdemi észrevételeket tudtak benyújtani.

35 Végül ami az alapeljárás ily módon leírt háttere és az értelmezni kért uniós jogi rendelkezések közötti kapcsolatot illeti, az egyértelműen kiderül az ügy irataiból, és külön magyarázatot nem igényel.

36 Az ily módon rendelkezésre bocsátott információk tehát elegendők ahhoz, hogy megfeleljenek a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata által támasztott követelményeknek (lásd ebben az értelemben a C-42/07. sz., Liga Portuguesa de Futebol Profissional és Bwin International ügyben 2009. szeptember 8-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 40. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), és lehetővé teszik a Bíróság számára, hogy a kérdést előterjesztő bíróság részére hasznos válaszokat adjon. Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az első kérdésről

37 A kérdést előterjesztő bíróság ebben a kérdésben lényegében arra vár választ, hogy a közbeszerzésre vonatkozó uniós jog általános elveit és a 93/37 irányelv 24. cikkének második bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapeljárásban érintetthez hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely kötelezővé teszi a más tagállamban letelepedett vállalkozó számára, hogy az ajánlatkérő tagállamában nyilvántartásba legyen véve ahhoz, hogy ez utóbbi tagállamban közbeszerzési szerződést nyerhessen el, jóllehet e vállalkozó benyújtotta a letelepedési helye szerinti tagállam hatóságai által kiállított azon igazolásokat, amelyek tanúsítják különösen azt, hogy ez utóbbi államban a társadalombiztosítási járulékok, valamint az adók megfizetésére vonatkozó kötelezettségeinek eleget tesz.

38 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képező nyilvántartásba vétel a 93/37 irányelvnek sem a 25. cikkében, sem a 29. cikkében foglalt rendelkezések hatálya alá nem tartozik.

39 Az ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból ugyanis kiderül, hogy az e nyilvántartásba vétel kérelmezésére vonatkozó kötelezettség célja az, hogy meggyőződjenek a vállalkozóknak a 93/37 irányelv 24. cikke első bekezdése szerinti szakmai alkalmasságáról, konkrétan a társadalombiztosítási járulékok, valamint az adók fizetésével kapcsolatos helyzetük tekintetében.

40 Először is rá kell mutatni arra, hogy az a tény, hogy egy másik tagállamban letelepedett vállalkozó az ezen állam illetékes hatóságai által kiállított igazolásokat nyújtott be, nem elegendő annak minden kétséget kizáróan történő tanúsítására, hogy e vállalkozó a szóban forgó kötelezettségeit teljesítette. Ugyanis egyrészt a 93/37 irányelv 24. cikke első bekezdésének e) és f) pontja előírja, hogy a vállalkozónak eleget kell tennie az ajánlatkérő tagállamában fennálló adózási és társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettségeinek is. Másrészt a 24. cikk második bekezdésének második francia bekezdése, azáltal hogy az érintett tagállam illetékes hatósága által kibocsátott igazolásokra utal, lehetővé teszi, hogy az érintett vállalkozót külön vizsgálatnak vessék alá abban a tagállamban, amelyben az adott közbeszerzési eljárás zajlik.

41 Elképzelhető ugyanis, hogy az érintett vállalkozó az ajánlatkérő tagállamában olyan gazdasági tevékenységet folytatott, amelyre tekintettel e tagállamban adótartozása vagy társadalombiztosítási járuléktartozása keletkezett. Ilyen tartozás nemcsak a közbeszerzési szerződés teljesítése során végzett gazdasági tevékenység kapcsán keletkezhet, hanem az azonkívül végzett tevékenységek kapcsán is. Mindemellett még ha az érintett vállalkozó nem is végzett semmilyen gazdasági tevékenységet az ajánlatkérő tagállamában, jogos ezen állam hatóságai részéről az az igény, hogy e tényről módjuk legyen meggyőződni.

42 Következésképpen a nemzeti szabályozás nem tekinthető az uniós szabályokkal ellentétesnek pusztán azért, mert nyilvántartásba vétel kérelmezésére vonatkozó kötelezettséget ír elő azzal a céllal, hogy az említett vizsgálatot azon vállalkozók tekintetében is el lehessen végezni, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, amelyben a közbeszerzési eljárás zajlik.

43 Másodszor rá kell mutatni arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 93/37 irányelv 24. cikkének első bekezdése taxatív jelleggel sorolja fel az ajánlattevő közbeszerzési eljárásból való kizárásának megalapozására alkalmas okokat, amelyek kizárólag az ajánlattevő szakmai alkalmasságával függnek össze. Egyébiránt a Bíróság ehhez azt is hozzátette, hogy a tagállamoknak joguk van arra, hogy a fent említett rendelkezésben kifejezetten felsorolt kizáró okokon kívül olyan kizáró okokról rendelkezzenek, amelyek az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elve tiszteletben tartásának biztosítását célozzák (lásd ebben az értelemben a C-213/07. sz. Michaniki-ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-9999. o.] 43., 44. és 47. pontját, valamint a C-538/07. sz. Assitur-ügyben 2009. május 19-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-4219. o.] 20. és 21. pontját).

44 Az alapügyben érintetthez hasonló nyilvántartásba vétel kérelmezésére vonatkozó kötelezettség nem tekinthető a 93/37 irányelv 24. cikkének első bekezdésében taxatív jelleggel felsorolt kizáró okokon kívüli, kiegészítő kizáró oknak akkor, ha azt e rendelkezés alkalmazásának módjaként állapították meg, és az kizárólag azt célozza, hogy meg lehessen vizsgálni annak bizonyítékát, hogy a közbeszerzési eljárásban részt venni szándékozó vállalkozó tekintetében nem áll fenn az említett - különösen a társadalombiztosítási járulékok, valamint az adók megfizetésével összefüggő - kizáró okok valamelyike.

45 A jelen esetben a szóban forgó nyilvántartásba vétel érdekében - amely az ügy irataiban általában "adóügyi nyilvántartásba vételként" szerepel - a vállalkozónak az arra illetékes szervhez kell kérelmet benyújtania, és a kérelemhez csatolnia kell azokat az igazolásokat, amelyekről a 93/37 irányelv 24. cikkének második bekezdése rendelkezik, és amelyeket a megfelelő kizáró okokról rendelkező, alkalmazandó nemzeti szabályozás megkövetel.

46 Ennek megfelelően a más tagállamban letelepedett vállalkozónak az említett szervhez be kell nyújtania a letelepedése szerinti tagállam hatóságai által kiállított igazolásokat, amelyeket szokásos esetben, a 93/37 irányelv fent említett rendelkezése értelmében az érintett ajánlatkérő részére kellene benyújtania. Ezenkívül ha az ilyen vállalkozó már végzett gazdasági tevékenységet az ajánlatkérő tagállamában, akkor be kell tudnia nyújtani az ez utóbbi állam illetékes hatóságai által kiállított igazolásokat, vagy ha ilyen tevékenységet nem végzett, akkor erről a tényről kell nyilatkoznia. Az érintett szervnek pedig nyilvántartásba vételről szóló igazolás kibocsátásával kell igazolnia a kizáró okok fennállásának hiányát, majd ezután ezt az igazolást kell benyújtani az ajánlatkérő részére a szóban forgó közbeszerzési eljárásban való részvétel céljából.

47 A 93/37 irányelv 24. cikkének második bekezdésével összhangban, ha az ajánlatkérő megköveteli, hogy az ajánlattevő igazolja, hogy nem tartozik e rendelkezés e) és f) pontjának hatálya alá, elegendő bizonyítékként kell elfogadnia az érintett tagállam illetékes hatósága által kibocsátott igazolást.

48 E rendelkezés nem zárja ki, hogy az ajánlatok felbontása előtt vizsgálják meg a vállalkozó által benyújtott igazolásokat, illetve általánosságban azt, hogy esetében nem állnak fenn kizáró okok.

49 Mindazonáltal e vizsgálat csak a vállalkozóknak a 93/37 irányelv 24. cikke első bekezdése szerinti szakmai alkalmasságára korlátozódhat, különösen arra, hogy teljesítik-e a társadalombiztosítási járulékok, valamint az adók megfizetésére vonatkozó kötelezettségeiket. Ezenkívül - amint arra indítványának 52. pontjában a főtanácsnok is rámutat - a vizsgálat az érintett vállalkozásnak a közbeszerzési eljárásban való részvételét nem nehezítheti, nem késleltetheti, és nem is terhelheti a vállalkozást túlzott adminisztratív költségekkel.

50 A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak eldöntése, hogy az alapeljárásban érintett, nyilvántartásba vétel kérelmezésére vonatkozó kötelezettség megfelel-e ezeknek a kritériumoknak.

51 A kérdést előterjesztő bíróságnak különösen azt kell megvizsgálnia, hogy a 93/37 irányelv 24. cikkének első bekezdése alapján elfogadhatók-e egyrészt azok a követelmények, amelyeket az 1978-as királyi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 7. pontja ír elő, amely szerint ki van zárva a közbeszerzési eljárásban való részvételből az a társaság, amelynek vezető tisztségviselői, ügyvezetői vagy a társaság nevében kötelezettségvállalásra jogosult személyek között van olyan személy, aki a nemzeti szabályozás értelmében nem tölthet be ilyen tisztséget, másrészt azok a követelmények, amelyeket az 1978-as királyi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 12. pontja ír elő, amely szerint a vállalkozó nem vehet részt a közbeszerzési eljárásban akkor, ha nem "rendelkezik megfelelő pénzügyi, adminisztratív és technikai eszközökkel, amelyek biztosítják, hogy adó- és társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettségeinek eleget tegyen", amely követelményekre vonatkozóan az ügy iratai nem tartalmaznak a megítélésükhöz elegendő információt.

52 Ugyanakkor az ügy irataiból kiderül, hogy a nyilvántartásba vétel iránti kérelemnek az ajánlat benyújtásakor az ajánlatkérő részére történő egyszerű bemutatása az alapügyben elegendő formai követelmény volt ahhoz, hogy az érintett vállalkozások a kérdéses közbeszerzési eljárásban részt vehessenek, mivel a szerződés odaítéléséről szóló határozatot a nyilvántartásba vételi eljárás lezárása előtt nem lehetett meghozni.

53 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kötelezővé teszi a más tagállamban letelepedett vállalkozó számára, hogy az ajánlatkérő tagállamában a 93/37 irányelv 24. cikkének első bekezdésében felsorolt kizáró okok fennállásának hiányát illetően nyilvántartásba legyen véve ahhoz, hogy ez utóbbi tagállamban közbeszerzési szerződést nyerhessen el, feltéve hogy az ilyen kötelezettség nem nehezíti, nem is késlelteti a vállalkozónak az adott közbeszerzési eljárásban való részvételét, és nem is keletkeztet túlzott adminisztratív költségeket, továbbá feltéve, hogy e kötelezettség kizárólag az érdekeltnek az említett rendelkezés szerinti szakmai alkalmasságáról való meggyőződést szolgálja.

A második kérdésről

54 A kérdést előterjesztő bíróság ebben a kérdésben lényegében arra vár választ, hogy a közbeszerzésre vonatkozó uniós jog általános elveit és a 93/37 irányelv 24. cikkének második bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy egy, az alapügyben érintetthez hasonló szerv vizsgálja meg a más tagállamok adó- és társadalombiztosítási hatóságai által kibocsátott azon igazolásokat, amelyek tanúsítják, hogy az e tagállamokban székhellyel rendelkező vállalkozók eleget tesznek a vizsgált területen fennálló kötelezettségeiknek.

55 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 93/37 irányelv rendelkezéseivel főszabály szerint nem ellentétes az, ha a nemzeti jog az ugyanezen irányelv 24. cikkének első bekezdése szerinti kizáró okok fennállása hiányának vizsgálatát az ajánlatkérőtől eltérő szervre bízza.

56 Amint arra a főtanácsnok indítványának 69. pontjában rámutat, az ajánlatok felbontását megelőző ilyen vizsgálat célszerűnek bizonyulhat a közbeszerzés megfelelő lefolytásához. Figyelembe véve ugyanis azt, hogy egyes ajánlatkérők - így például különösen egy kistelepülés vagy egy kis létszámú munkaerőt foglalkoztató szervezet - műszaki ismeretei esetlegesen nem elegendők, illetve szervezeti kapacitása korlátozott, hasznosnak bizonyulhat egy országos vagy helyi illetékességű szakosodott szervre bízni a különböző közbeszerzésekre jelentkezők szakmai alkalmasságára vonatkozó bizonyítékok központosított adminisztratív kezelését és vizsgálatát.

57 Ehhez hozzá kell tenni, hogy a Bíróság a fent hivatkozott Michaniki-ügyben hozott ítéletében már elfogadta azt, hogy pontosan meghatározott feltételek mellett lehetőség van arra, hogy az ajánlatkérőtől eltérő szerv hozhasson olyan határozatot, amely valamely vállalkozónak valamely építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés odaítélésére vonatkozó eljárásból történő kizárását eredményezi. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az említett ítélet alapjául szolgáló ügy tárgya nem a 93/37 irányelvben előírt valamely kizáró ok, hanem az ezen irányelv által meghatározott okokon túl előírt, az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elve tiszteletben tartásának biztosítását célzó kizáró ok volt.

58 Ezzel együtt meg kell vizsgálni, hogy összeegyeztethető-e az közbeszerzésre vonatkozó uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására irányuló céllal annak a szervnek az össztetétele és hatásköre, amelyre az alapügyben érintett nemzeti szabályozás értelmében az említett vizsgálatot bízzák.

59 E tekintetben az ügy irataiból egyrészt kitűnik, hogy az említett szabályozásnak megfelelően a nyilvántartásbe vételre hatáskörrel rendelkező, "nyilvántartásért felelős bizottságnak" nevezett szervek tartományi szinten jönnek létre, és három részből állnak. Az 1978-as királyi rendelet 16. cikke értelmében e szervnek a közigazgatási szervek által kinevezett három köztisztviselő - amelyek közül az egyik az elnöki teendőket is ellátja -, valamint az adott tartomány építési ágazatának munkáltatói és munkavállalói reprezentatív szervezetei javaslatára paritásos alapon kinevezett másik három-három tagja van.

60 Meg kell állapítani, hogy e szerv tagjainak többsége magánérdekeket képviselő személy, és hogy az ügy irataiban semmilyen információ nem utal arra, hogy az e személyeknek az érintett szerv működésében való részvétele tisztán tanácsadó jellegű lenne.

61 Az ilyen szerv az összetételére tekintettel nem tekinthető pártatlannak és semlegesnek. Ugyanis a magánérdekek képviselőinek többségi részvétele e képviselőket arra ösztönözheti, hogy megakadályozzák más gazdasági szereplőknek az adott közbeszerzési szerződéshez való hozzájutását, de legalábbis azon tényből adódóan, hogy e gazdasági szereplők kénytelenek elfogadni, hogy személyes és szakmai alkalmasságukat illetően a potenciális versenytársaik ítéljék meg őket, az említett szerv a versenyfeltételek egyenlőtlenségét, valamint a tárgyilagosság és a pártatlanság hiányát előidéző helyzetet teremt, ami ellentétes az uniós jog által előírt torzulásmentes versenyrendszerrel (analógia útján lásd a C-49/07. sz. MOTOE-ügyben 2008. július 1-jén hozott ítélet [EBHT 2008., I-4863. o.] 51. és 52. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, továbbá a C-169/07. sz. Hartlauer-ügyben 2009. március 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-1721. o.] 51. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

62 Másrészt jelezni kell azt, hogy - amint a kérdést előterjesztő bíróság kérdéséből kitűnni látszik - az alapügyben érintett szabályozás feljogosítja a nyilvántartásért felelős bizottságot arra, hogy az érintett tagállam illetékes hatósága által a vállalkozók társadalombiztosítási és adózási kötelezettségeinek teljesítésére vonatkozóan kiállított igazolások érvényességét vizsgálja.

63 Rá kell mutatni arra, hogy az 1978-as királyi rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kifejezetten ilyen hatáskörrel ruházná fel a nyilvántartásért felelős bizottságot, és hogy az ilyen hatáskör terjedelmét az előzetes döntéshozatal iránti kérelem sem ismerteti. Ha ez a hatáskör azon feltételek tartalmi felülvizsgálatát is magában foglalná, amelyek az érintett tagállamok illetékes hatóságai igazolásainak kibocsátását alapozzák meg, ez nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne a 93/37 irányelv 24. cikkének első bekezdésével, amely nem rendelkezik ilyen kizáró okról, valamint ugyanezen cikk második bekezdésének második francia bekezdésével, amely egyértelműen előírja, hogy ezeket az igazolásokat a vállalkozók társadalombiztosítási és adózási kötelezettségei teljesítésének elegendő bizonyítékaként kell elfogadni. Egyébiránt, a Bíróság által a fent hivatkozott Michaniki-ügyben hozott ítéletben levezetett megoldásra alapozva nem lehetne igazolni az olyan kizáró okot, amely a szóban forgó igazolások tartalmi vizsgálatán alapul.

64 Tehát - amint indítványának 82-84. pontjában a főtanácsnok is hangsúlyozza - az ezen igazolások vizsgálatával megbízott szervnek nincs semmilyen saját, érdemi vizsgálatra vonatkozó mérlegelési jogköre, és e szervnek az alaki kellékek sommás vizsgálatára kell szorítkoznia. Így kizárólag azt vizsgálhatja, hogy az igazolások valódiak-e, nem túl régen állították-e ki azokat, és nem egy hatáskörrel nyilvánvalóan nem rendelkező hatóság állította-e ki azokat.

65 A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapeljárás felpereseinek helyzetét a fent kifejtett értelmezési szempontok fényében értékelje. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a nyilvántartásért felelős bizottság összetétele és az általa folytatott vizsgálat terjedelme nem befolyásolhatta ezt a helyzetet, mivel - amint az ügy irataiból kiderült - e felperesek nehézség nélkül nyilvántartásba vetették magukat. A szóban forgó közbeszerzési eljárásban való részvételük megtagadásának oka az volt, hogy nyilvántartásba vétel iránti kérelmét mindegyikük elkésve, vagyis az ajánlatok benyújtására vonatkozó határidő lejártát követően nyújtotta be, olyan körülmények között, amikor is a nyilvántartásba vétel megkövetelése önmagában véve nem tekinthető az uniós joggal ellentétesnek.

66 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a valamely tagállam vállalkozója részére e tagállam adóhatóságai és társadalombiztosítási szervei által kiállított igazolások vizsgálatával az ajánlatkérőtől eltérő szervet bíznak meg, amennyiben:

- e szerv tagjainak többsége azon tartomány építési ágazatának munkáltatói és munkavállalói szervezetei által kinevezett személy, amelyben az adott közbeszerzési eljárás zajlik, és amennyiben

- e hatáskör az említett igazolások érvényességének tartalmi vizsgálatára is kiterjed.

A költségekről

67 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kötelezővé teszi a más tagállamban letelepedett vállalkozó számára, hogy az ajánlatkérő tagállamában az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv 24. cikkének első bekezdésében felsorolt kizáró okok fennállásának hiányát illetően nyilvántartásba legyen véve ahhoz, hogy ez utóbbi tagállamban közbeszerzési szerződést nyerhessen el, feltéve hogy az ilyen kötelezettség nem nehezíti, nem is késlelteti a vállalkozónak az adott közbeszerzési eljárásban való részvételét, és nem is keletkeztet túlzott adminisztratív költségeket, továbbá feltéve, hogy e kötelezettség kizárólag az érdekeltnek az említett rendelkezés szerinti szakmai alkalmasságáról való meggyőződést szolgálja.

2) Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a valamely tagállam vállalkozója részére e tagállam adóhatóságai és társadalombiztosítási szervei által kiállított igazolások vizsgálatával az ajánlatkérőtől eltérő szervet bíznak meg, amennyiben:

- e szerv tagjainak többsége azon tartomány építési ágazatának munkáltatói és munkavállalói szervezetei által kinevezett személy, amelyben az adott közbeszerzési eljárás zajlik, és amennyiben

- e hatáskör az említett igazolások érvényességének tartalmi vizsgálatára is kiterjed.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.