A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21649/2014/3. számú határozata házastársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §] Bírók: Egriné dr. Salamon Emma, Nyírőné dr. Kiss Ildikó, Örkényi László

... Ítélőtábla

17.Pf.21.649/2014/3-II.

A ... Ítélőtábla dr. Kerényi Mihály pártfogó ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Szegedi Ilona ügyvéd (fél címe 2) által képviselt I.rendű alperes neveI. rendű alperes címe) I. rendű, a II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen házastársi vagyonközösség megosztása iránt indított perében a ... Törvényszék 2014. június 27. napján meghozott 22.P.25.317/2010/77. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 79. és 82. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A ... Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja, és az árverési értékesítésből befolyó vételár felosztására vonatkozó rendelkezést akként módosítja, hogy a befolyó vételárból elsődlegesen a II. rendű alperes javára fennálló tartozást kell kiegyenlíteni. Az így fennmaradó összegből 300 000 (Háromszázezer) forintot az I. rendű alperesnek kell kifizetni. Az ezt követően megmaradó vételár 47/100-a a felperest, 53/100-a az I. rendű alperest illeti meg azzal, hogy a felperesnek járó összegből 459.168 (Négyszázötvenkilencezer-százhatvannyolc) forintot az I. rendű alperes részére kell kifizetni.

Mellőzi az elsőfokú ítéletnek az I. rendű alperes beruházásainak értékére, és a kölcsöntartozás viselésének arányára vonatkozó rendelkezését.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 nap alatt 61.200 (Hatvanegyezer-kétszáz) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a felperes pernyertességének aránya a másodfokú eljárásban 66%.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a ... hrsz. alatt felvett, természetben a ... szám alatti, a felperes és az I. rendű alperes ½ - ½ arányú tulajdonát képező ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan) egészhez viszonyított 47/100 arányú tulajdoni illetőségét a felperes, míg 53/100 arányú tulajdoni illetőségét az I. rendű alperes szerezte meg vétel jogcímén. Az ítélet jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte a ... Járási Földhivatalt a tulajdoni hányad módosulásának ingatlan-nyilvántartáson való átvezetése érdekében. Elrendelte a perbeli ingatlanon a felperes és az I. rendű alperes között fennálló közös tulajdon árverési értékesítés útján történő megszüntetését. Az I. rendű alperest az árverés útján történő értékesítés esetén kötelezte az ingatlan kiürítésére azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Az ingatlan legkisebb vételárát beköltözhető állapotban 7.900.000 forintban, az I. rendű alperes beruházásainak értékét 300.000 forintban állapította meg. Az árverési vételárból a felperest az ítélet szerint 3.400.000 forint, az I. rendű alperest 4.500.000 forint illeti meg. A felek ugyanilyen arányban viselik az árverési értékesítéssel járó költségeket. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az I. rendű alperes viszontkeresetét elutasította. A bíróság a pertárgy értékét 3.618.000 forintban állapította meg. Kötelezte az I. rendű alperest arra, hogy fizessen meg a Magyar Állam javára felhívásra 108.540 forint le nem rótt illetéket. Megállapította, hogy a felperest terhelő 108.540 forint le nem rótt eljárási illetéket és a szakértői díjat az állam, a peres felek ezt meghaladó költségeiket maguk viselik. Kimondta, hogy az árverés időpontjában az ingatlanon még fennálló kölcsöntartozást a II. rendű alperes felé a peres felek 47-53% arányban kötelesek viselni. A II. rendű alperest mindezek tűrésére kötelezte. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az ítélet szerint a Magyar Állam viseli.

Az ítéletben megállapított tényállásnak a fellebbezés szempontjából releváns része szerint a felperes és az I. rendű alperes 1980-ban kötöttek házasságot. Életközösségük 1997. március 27. napján szakadt meg. A házastársak a házasságkötés után vásárolták meg a perbeli ingatlant. Az ingatlan megvásárlásához az I. rendű alperes szülei 30.000 forintot ajándék címén biztosítottak az I. rendű alperes részére, a másik 30.000 forint kifizetésére a felek részéről közösen került sor. Az ingatlanon a felek 1989-től kezdődően közösen családi házat építettek. Az életközösség megszakadását követően az I. rendű alperes a perbeli ingatlanban beruházásokat végzett, így a nyílászárók műanyag redőnyeinek felszerelését, az utcai kerítés meglévő lábazatának kövezési munkálatait, kerítésmezők és kapuk létesítését, szennyvíztároló vasbetonfödém készítését, melyeknek a forgalmi értékre gyakorolt hatása 300.000 forint volt.

Az I. rendű alperes 1988. december 13. napján megállapodást kötött a ...-val, mely alapján 150.000 forint összegben kapott munkáltatói kölcsönt. Erre tekintettel az ingatlanra a ... javára jelzálogjog, annak biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre. A kölcsönből 2014. május 27-én 44.112 forint tartozás állt fenn.

Az ítélet szerint a felperes keresetében kérte az I. rendű alperessel fennálló közös tulajdon megszüntetését, elsődlegesen akként, hogy az I. rendű alperes váltsa magához a felperes tulajdonrészét az ingatlanforgalmi szakértő által megállapított értéken. Másodlagosan kérte a közös tulajdon árverés útján történő megszüntetését. Utóbb többlethasználati díj megfizetésére is kérte kötelezni az I. rendű alperest. A II. rendű alperest kereseti kérelme teljesítésének tűrésére kérte kötelezni a felperes.

Az I. rendű alperes viszontkeresetében az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett ½ tulajdoni hányadán felül további ¼ tulajdoni illetőség megszerzésének megállapítását kérte. E körben egyrészt arra hivatkozott, hogy a telek megvásárlásához a szüleitől kapott támogatást, másrészt pedig arra, hogy 2002. évtől különböző beruházásokat végzett az ingatlanon, így kerítést épített, redőnyt szerelt, lambériát készített, gázkonvektorokat szerelt be, cserepezett, vakolt, csatornáztatta az ingatlant, járólapokat vásárolt a teraszokra, WC-be, festette a falakat és feltöltötte földdel az udvart, megjavította az emésztőt. Hivatkozott arra is, hogy a felperes elköltözését követően egyedül törlesztette az építkezésre felvett kölcsönöket. A felperesi tulajdonrész megváltását 1.500.000 forint ellenében vállalta. Az ingatlan árverés útján történő értékesítését ellenezte. Elutasítani kérte a felperes többlethasználati díj iránti igényét is.

Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes nem vitatta, hogy a telek megvásárlásához az I. rendű alperes szülei 30.000 forintot adtak, azon állítását azonban, hogy a másik 30.000 forintot édesanyjától kapta, nem bizonyította. Rögzítette, hogy a telekvásárláshoz nyújtott eltérő arányú hozzájárulásra tekintettel a felperes és az I. rendű alperes tulajdoni aránya az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetettől eltérően került megállapításra. Kifejtette, hogy az I. rendű alperes viszontkeresetének ezt meghaladó elutasításának az volt az oka, hogy az I. rendű alperes nem bizonyította olyan beruházásoknak az elvégzését, amelyek tulajdonjogot keletkeztető hatásúak lettek volna. Az aggálytalannak tartott igazságügyi szakértői vélemény alapján azonban megállapította, hogy az I. rendű alperes 300.000 forint értékemelő beruházásaira tekintettel, ilyen mértékben tarthat igényt beruházásainak megtérítésére.