A Kúria Pfv.20877/2013/4. számú precedensképes határozata rokontartás megszüntetése tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 60. §]

A határozat elvi tartalma:

A nagykorú gyermek tartásra való érdemtelenségének mellőzése, ha a különélő szülőjével szembeni, erkölcsileg kifogásolható magatartása kamaszkorában kezdődő szorongásaira és kezelést igénylő pszichés problémáira vezethető vissza. 1952. IV. Tv. 60. § (3)

***********

Pfv.II.20.877/2013/4.

A Kúria a felperesnek az I. rendű és II. rendű alperesek ellen rokontartásdíj megszüntetése iránt a Szolnoki Városi Bíróságnál 2.P.20.510/2012. számon megindított és a Szolnoki Törvényszék 7.Pf.20.031/2013/3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által 63. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg külön felhívásra az államnak 50.000 (Ötvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket, valamint

az I. és II. rendű alpereseknek 15 napon belül 10.000 (Tízezer) forint + 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint ÁFA, tehát összesen 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezésének az alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és a II. rendű alperes házastársak voltak, a házasságukat a Szolnoki Városi Bíróság a 8.P.21.515/2000/6. számú ítéletével felbontotta, a bontóperben hozott jogerős végzésével pedig olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá a volt házasfelek között, amely szerint a házasságukból 1991. szeptember 11. napján született K. utónevű gyermekük - aki a jelen per I. rendű alperese - a jelen per II. rendű alperesénél, az anyánál nyert elhelyezést, a jelen per felperese, az apa pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy az I. rendű alperes tartására megfizeti a II. rendű alperesnek a mindenkori nettó jövedelmének a 20 %-át, de legalább havi 10.000 forintot gyermektartásdíjként.

A II. rendű alperes több évi együttélés után, 2006. évben házasságot kötött M. B.-vel és vele közösen háromszobás lakást vásárolt. Ezt követően az I. rendű alperesnek megromlott a kapcsolata az édesanyjával és annak házastársával, ezért 2008. őszén a felpereshez költözött.

A felperes már korábban, 2002. évben kötött házasságot G. I.-vel és 2004. évben úgy építették fel a r.-i házukat, hogy abban külön szobát tudjanak biztosítani az I. rendű alperes, valamint a felperes feleségének az 1988. évben született és a közös háztartásukban élő fia számára is.

Az I. rendű alperesnek a felpereshez való költözését követően a Szolnoki Városi Bíróság a 12.P.22.330/2008/6. számú ítéletével - a volt házasfelek korábbi egyezségét megváltoztatva - az I. rendű alperest a felperes apánál helyezte el és kötelezte a II. rendű alperest a jövedelme 20%-át kitevő, de legalább havi 10.000 forint gyermektartásdíj felperesnek való megfizetésére.

A volt házastársak között a kapcsolat olyan mértékben elmérgesedett, hogy nincsenek egymással beszélő viszonyban.

Az I. rendű alperest - akinek már az óvodában is voltak beilleszkedési problémái - a szülei válása érzelmileg nagyon megviselte, ami kihatott a felperessel való kapcsolatára és nehézségeket jelentett a kapcsolattartások megvalósulásában. A viselkedési problémái miatt a II. rendű alperes néhány alkalommal a nevelési tanácsadóba is elvitte őt.

A felperesékhez való költözését követően eleinte jó kapcsolat volt közöttük, az internet előretörésével azonban konfliktusok merültek fel, illetőleg az I. rendű alperes "erősen" a kamaszkorát élte: nem vette ki részét a házimunkából, rendkívüli mértékben függött az internettől, nem akart enni és kórosan soványra fogyott.

A felperes és házastársa anyagilag erejükön felül mindent megtettek a gyermek érdekében: az akkor utolsó éves gimnáziumi tanulmányokat folytató I. rendű alperest a középfokú nyelvvizsga letétele érdekében nyelvtanfolyamra íratták be, fizették az angliai útjának költségeit, finanszírozták a jogosítványának megszerzését, és a nevére bankszámlát is nyitottak, úgy, hogy ahhoz neki is önálló hozzáférési joga volt, és arra az I. rendű alperes a szülőktől és nagyszülőktől kapott ajándékokból, illetve zsebpénzből eredő megtakarításait, valamint a jó tanulmányi eredményére tekintettel a R.-i Polgármesteri Hivataltól kapott havi 4.000 forint ösztöndíját maga is befizette. A viselkedési problémák miatt azonban a felperes a gyermeket sem orvoshoz, sem pszichológushoz nem vitte el.

A felperes az I. rendű alperes ottlakásának ideje alatt nagyon sokat dolgozott, ezért a gyermek egyre inkább úgy érezte, hogy a felperes és felesége nem szereti őt, sérelmezte, hogy az édesapja kevés időt tölt vele. Ahogy távolodott a felpereséktől, úgy vette fel folyamatosan a kapcsolatot a II. rendű alperessel telefonon és interneten. Egyre jobban belebetegedett a rá nehezedő pszichés terhekbe és 2010. december 10-én közölte a felperessel, hogy visszaköltözik az édesanyjához, mire a felperes próbálta őt marasztalni, ez azonban eredménnyel nem járt, mert a legszükségesebb könyvekkel elköltözött a II. rendű alpereshez.

A felperes az elköltözése napján telefonált a gyermeknek, ezt követően csak ünnepnaponként, 2012. évtől pedig alkalomszerűen hívta fel őt. 2011. tavaszán a felperes az osztályfőnöke útján juttatta el a gyermeknek a nyelvvizsgájával kapcsolatos iratokat.

Ezt követően az elsőfokú bíróság a 9.P.22.809/2010/7. számú jogerős végzésével olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá a felperes és a II. rendű alperes között, amely szerint a szülők a II. rendű alperes felperes javára megállapított tartási kötelezettségét 2011. január 1. napjától megszüntették, a felperes pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy ugyanezen időponttól kezdődően megfizet az I. rendű alperes tartására a II. rendű alperesnek havi 20.000 forint fix összegű gyermektartásdíjat azzal, hogy a 2010. decemberétől 2011. márciusával bezárólag keletkezett 80.000 forint gyermektartásdíj hátralékát részletekben teljesíti.

Az I. rendű alperes a felperestől való elköltözése után is változatlanul szorongott, mert attól félt, hogy az édesapja soha nem fogja megbocsátani a II. rendű alpereshez való visszaköltözését, ezért 2011. márciusában a II. rendű alperes rábeszélésére az állapota miatt pszichiátriai kezelést vett igénybe. A kezelés megkezdésekor nagyon válságos lelkiállapotban volt: az apával való kapcsolatának megromlását veszteségként élte meg, nagyon erős szorongással küzdött, indulati kitörései, rohamai voltak.

Az édesapjához ambivalens kapcsolat fűzte, de általában a kamasz lányoknál az apával való kapcsolat problémásabb. A szorongása kóros volt és orvosi kezelést igényelt, mert olyan érzelmi örvénybe, válságba került, amelyből egyedül nem tudott kilépni és amely valójában a kamasz fiatalkor sajátossága, és amelyet a jelen per megindulása mélyített. Ebben a helyzetben pszichológiai szempontból nem volt képes felnőttként viselkedni, illetve gondolkodni, és ezen a helyzeten csak a szülőknek a szeretetükről való biztosítása és a biztonságérzete megteremtését elősegítő magatartása változtathatott volna.