A Debreceni Törvényszék Bf.107/2006/10. számú határozata természetkárosítás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 37. §, 51. §, 52. §, 85. §, 87. §, 281. §, 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 4. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 75. §, 331. §, 338. §, 339. §, 348. §, 351. §, 363. §, 371. §, 372. §, 376. §, 386. §, 67/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet 3. §]

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság B.3241/2004/51., *Debreceni Törvényszék Bf.107/2006/10.*, Debreceni Ítélőtábla Bhar.354/2007/5.

***********

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BÍRÓSÁG

1. Bf. 107/2006/10. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2007. évi március hó 7. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta és 2007. évi március hó 21. napján kihirdette a következő

ítéletet:

A természetkárosítás büntette és más bűncselekmény miatt I.r. vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Debreceni Városi Bíróság 2005. évi december hó 19. napján kihirdetett 27. B. 3241/2004/51. számú ítéletét megváltoztatja akként, hogy II. r. vádlottat az 1 rb. társtettesként elkövetett természetkárosítás bűntettének vádja alól felmenti.

A II. r. vádlott büntetését - a halmazatiként kiszabottra utalást mellőzve - 350 /háromszázötven/ napi tétel, egy napi tétel összegeként 200 /kettőszáz/ Ft-ban meghatározott, mindösszesen 70 000 /hetvenezer/ Ft pénzbüntetésre enyhíti.

A pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 350 /háromszázötven/ nap fogházbüntetésre kell átváltoztatni.

Az elsőfokú eljárás során felmerült 207 305 /kettőszázhétezer-háromszázöt/ Ft bűnügyi költségből II. r. vádlott 107 305 /egyszázhétezer-háromszázöt/ Ft-ot köteles megfizetni, míg a fennmaradó 100 000 /egyszázezer/ Ft bűnügyi költség az államot terheli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I. r. vádlott személyi igazolványának száma: ...

Az ítélet II. r. vádlottra vonatkozó felmentő rendelkezése ellen fellebbezésnek van helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész mindkét vádlott terhére fellebbezést jelentett be.

I. r. vádlott esetében bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett, míg II. r. vádlott vonatkozásában a társtettesi elkövetési mód megállapítása és pénzmellékbüntetés kiszabása iránt fellebbezett.

Fellebbezésének írásbeli indokolásában elsősorban az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadta.

I. r. vádlott és védője az elsőfokú ítéletet tudomásul vették, míg II. r. vádlott és védője felmentés végett fellebbeztek.

A ... Megyei Főügyészség B. ... számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn, indítványozta, hogy a megyei bíróság a Be. 376. § /1/ bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és utasítsa új eljárás lefolytatására az elsőfokú bíróságot. Álláspontja szerint a városi bíróság az eljárási szabályok megsértésével folytatta le a bizonyítási eljárást, az indokolási kötelezettségét megsértette, az általa megállapított tényállás a Be. 351. § /1/ bekezdés b/ és c/ pontjában foglalt megalapozatlansági okokban szenved. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tényállása hiányos és iratellenes, s ezzel összefüggésben az ítélet indokolása is téves okfejtésen alapszik, valamint a bizonyítékok értékelése körében helyenként iratellenes az ítélet. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem adta magyarázatát II. r. vádlott I. r. vádlottra nézve terhelő vallomása elvetésének. K.R., valamint S.R. tanúk is terhelő vallomást tettek az I. r. vádlottra, amelyet nem vett kellőképpen figyelembe az elsőfokú bíróság, mint ahogy nem adta annak sem elfogadható indokát, miért rekesztette ki F.E. tanú I. r. vádlottra terhelő vallomását a bizonyítékok köréből, illetőleg miért nem értékelte terhelőként I. r. vádlott vallomásának egyes részeit.

I. r. vádlott védője az ügyészi átiratra reagálva írásbeli beadványában részletesen értékelte II.r. vádlott, G.A., K.R., F.E. és S.R. nyomozás során és tárgyaláson elhangzott nyilatkozatait, és kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat megfelelően értékelte, megalapozott tényállást állapított meg és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy I. r. vádlott bűnössége nem állapítható meg, ezért az elsőfokú bírósági ítélet helybenhagyását kérte.

A bejelentett fellebbezésekre tekintettel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt a Be. 348. § /1/ bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával, az ügyben igen széleskörű bizonyítást felvéve folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének nagyrészt eleget tett, a meghallgatott vádlottak és tanúk vallomásait a beszerzett szakvéleményeket továbbá az egyéb okirati bizonyítékokat értékelési körébe vonta, mely alapján I.r. vádlott vonatkozásában teljes mértékben, míg II.r. vádlott esetében túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg.

A megyei bíróság a tényállás teljes körű tisztázása érdekében a Be. 363. § /2/ bekezdés b/ pontja alapján az ügyben tárgyalást tartott, melyen meghallgatta a vádlottakat és K.R. tanút.

A tárgyaláson mindkét vádlott fenntartotta korábbi vallomását, amit II.r. vádlott annyiban pontosított, illetve erősített meg, hogy a feladata eredetileg a fa száraz részének eltávolítása volt. Amikor a fa száraz részét kivágták a többit balesetveszélyesnek ítélték, s mivel I.r. vádlottal nem sikerült beszélnie, ezért hívta fel az I. r. vádlott munkahelyi vezetőjét, K.R.-t a fa sorsának eldöntése végett. Arról, hogy a fa védett, illetve, hogy abban védett állatok élnek nem volt tudomása.

K.R. tanú a tárgyaláson nem vitatta, hogy beszélt a II r. vádlottal telefonon a fáról, azonban a beszélgetés részleteire már nem emlékezett. Megerősítette azt is, hogy a tényállásbeli időszakban nem volt gyakorlat az írásbeli engedélyeztetés a fa kivágások kapcsán. Megerősítette a II.r. vádlott azon állítását, hogy a fát balesetveszélyesnek ítélte, s ezért tartotta szükségesnek a kivágását, amelyet ő - annak ellenére, hogy nem tudta konkrétan melyik fáról van szó - a telefonbeszélgetés során jóváhagyott.

A védettségre vonatkozóan úgy nyilatkozott, hogy eddig a munkaköri leírásában nincs kitétel a fák védettségének megállapítására, nincs arról tudomása, hogy tudnia kellene, hogy mi a védett, és csak ezután az eset után látott egy térképet, amin meg vannak jelölve a védett fák.