BH 1993.1.9 Ha az elkövetők az áruház napi bevételének az elrablását határozták el, kísérlet esetén azt kell vizsgálni, milyen értéket vihettek volna el, és a minősítés ehhez az értékhez igazodik [Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. b) pontja, 16. §].

Az elsőfokú bíróság a vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettének kísérletében, ezért az I. r. vádlottat mint többszörös visszaesőt 4 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra, míg a II. r. vádlottat 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre közügyektől eltiltásra ítélte.

Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlott megfigyelte a sértett ABC-áruház napi bevételének a szállítási módját. Ezt elmondta a II. r. vádlottnak, és megegyeztek abban, hogy a napi bevételt megszerzik. Az előzetes megbeszélés alapján megjelentek a sértett ABC-áruház gazdasági bejáratánál, a fejükre álarcot húztak, majd az áruházba becsengettek, és az ajtó kinyitását követően mindketten bementek az üzletbe. A II. r. vádlott a gázpisztolyból két lövést adott le, majd felszólította az ajtót kinyitó eladót a bevétel átadására. Az eladó szembeszállt a támadókkal, a többi dolgozóktól segítséget kért, végül a vádlottakat sikerült lefogni és a rendőrség megérkezéséig visszatartani.

A vádlottak szándéka mintegy 150-200 000 forint elvételére irányult, melyről úgy gondolták, hogy annyi a bolt egynapi bevétele. Az üzletben a szállításra előkészített bevétel aznap 323 000 forint volt.

Az elsőfokú bíróság a vádirattal eltérően minősítette a vádlottak rablási cselekményét. Álláspontja szerint kívülálló emberektől nem lehet elvárni, hogy tisztában legyenek egy üzlet napi bevételével. A vádlottak végig következetesen egybehangzóan adták elő, hogy ők úgy gondoltak, hogy maximum 200 000 forint lehet az üzletben, ennyinek az eltulajdonítására készültek, akkora összegre számítottak. Figyelemmel arra, hogy a cselekmény kísérleti szakig jutott csak el, az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az elkövetők szándéka milyen érték elvitelére irányult. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az eset összes körülményéből a vádlottak terhére nem állapítható meg a jelentős értékre történt elkövetés, ezért a cselekményt a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rablás büntette kísérletének minősítette.

Az ítélet ellen az ügyész a cselekmény téves minősítése miatt és súlyosbítás végett, míg a vádlottak és védőjük enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A főügyészségnek a másodfokú tárgyaláson részt vevő képviselője az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, és - figyelemmel a cselekmény színhelyén talált 323 000 forintra - a rablás súlyosabban minősülő esetének a megállapítását indítványozta.