BH 2003.2.50 I. A jogos védelem megállapítása szempontjából nem csak a már megindult (intéztett) jogtalan támadás, hanem a közvetlenül fenyegető jogellenes támadás is jogos védelmi helyzetet létesít;

azt a feltételt, hogy fennállott-e a közvetlenül fenyegető jogtalan támadás, csak az eseménysor egészének - mint folyamatnak - az értékelésével lehet megállapítani [Btk. 29. § (1) bek.].

II. A jogtalan támadás és az elhárítás arányosságának vizsgálatánál a támadás és a védekezés szándékolt következményeit kell összevetni [Btk. 29. §].

III. Magánlaksértés esetében az erőszaknak nem kell célzatosnak lennie, ezért ha az erőszak az elkövetőknek a sértett lakásához tartozó bekerített helyre való bemenetelét is elősegítette: a magánlaksértésnek erőszakkal megvalósítása is megállapítható [Btk. 176. § (1) bek.].

A megyei bíróság a 2000. szeptember 14-én meghozott ítéletével az I. r. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 1 évi börtönbüntetésre ítélte, ennek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette;

a II. r. vádlottat társtettesként elkövetett magánlaksértés vétsége miatt 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte, ennek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette, a könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette;

a III. r. vádlottat súlyos testi sértés bűntette miatt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, ennek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette, a magánlaksértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette;

a IV. r. vádlottat társtettesként elkövetett magánlaksértés vétsége miatt 6 hónap fogházbüntetésre ítélte, és ennek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A II. r., a III. r. és a IV. r. vádlott 1999. július 28-án kora este az I. r. vádlott hétvégi házához mentek. A III. r. vádlott a ház előtt az utcán az ott dolgozó V. J.-t ököllel leütötte, aztán fejbe rúgta, a bántalmazástól V. J. 14-21 nap alatt gyógyuló orrcsonttörést szenvedett. A II. r. és a IV. r. vádlottak ezalatt a szintén ott dolgozó Á. I.-val dulakodva bementek az udvarra. A zajra az I. r. vádlott kijött a házból az udvarra, és a két vádlottat távozásra szólította fel. Azok ezt megtagadták, mire az I. és a II. r. vádlott között szóváltás, majd dulakodás alakult ki, a IV. r. vádlott azonban közéjük állva szétválasztotta őket. Az I. r. vádlott ezután kihozta a házból az engedéllyel tartott pisztolyát, újból felszólította a II. r. és a III. r. vádlottat, hogy távozzanak, és figyelmeztette őket, hogy különben fegyvert fog használni. A felszólítás eredménytelen maradt, ezért az I. r. vádlott figyelmeztetésül többször a levegőbe lőtt, majd ismételt eredménytelen felszólítás után újabb figyelmeztetésként átlőtte az udvaron levő vashordó oldalát. A IV. r. vádlott ekkor már elment volna, hívta a társát is, de az nem ment, hanem inkább előre lépett, mire az I. r. vádlott kb. 2 méter távolságból a combjába lőtt.

A II. r. vádlott combcsontja darabosan eltörött, a nagyér vagy a nagyideg azonban nem sérült meg, mert a lövedéket a csont felfogta. A sérülés gyógytartama 3-5 hónap volt.

A III. r. vádlott csak a II. r. vádlott meglövése után segítségnyújtás végett ment be az udvarra.

Az ítélet ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére hosszabb próbaidőre felfüggesztett, hosszabb börtönbüntetés kiszabása végett, a II. r. és a IV. r. vádlott terhére a csoportos elkövetés megállapítása és a büntetésük súlyosítása végett, a III. r. vádlott terhére a felmentés miatt, a bűnösségének megállapítása és a büntetésének súlyosítása végett fellebbezett;

az I. r. vádlott és a védője a tényállás téves megállapítása miatt és felmentés végett jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész az ügyész fellebbezését módosítva tartotta fenn. Orvos szakértői vélemény beszerzését indítványozta annak a felderítése végett, hogy okozott-e a lövés a II. r. vádlottnak maradandó fogyatékosságot. Kijelentette, hogy a II. r. és a IV. r. vádlottak által véghezvitt magánlaksértés nem volt erőszakkal elkövetett, mivel a vádlottak nem a bemenetel, hanem a nála levő lapát megszerzése végett dulakodtak Á. I.-val. A cselekményük ennek ellenére bűncselekmény volt, mivel a III. r. vádlott a jelenlétével pszichikai bűnsegélyt nyújtott a II. r. és a IV. r. vádlottnak az udvarra bemenetelhez, így a magánlaksértés csoportosan elkövetettnek, ennek folytán vétségnek minősül, amelyet a II. r. és a IV. r. vádlott társtettesként, a III. r. vádlott pedig bűnsegédként követett el. Indítványozta a III. r. vádlott e bűncselekményben való bűnösségének a megállapítását és a büntetésének hosszabb próbaidő megállapításával történő súlyosítását.

A másodfokú tárgyaláson az ügyész a tényállásnak az iratok alapján történő helyesbítését és kiegészítését, az I. r. vádlottnak jogos védelem okából történő felmentését indítványozta, egyebekben pedig fenntartotta a korábbi indítványait.

Az I. r. vádlott és a védője csatlakozott az ügyészi indítványhoz.

Az elsőfokú bíróság ítéletét felülvizsgálva az állapítható meg, hogy a bíróság az eljárásjogi szabályokat betartva folytatta le az eljárást, és a tényállás megállapítása két orvosolható kisebb hibától eltekintve hibátlan, így az ügy érdemi elbírálásának nincs akadálya.

Az ügy felderítése túlnyomó részben megtörtént, mindössze annak tisztázása maradt el, hogy az I. r. vádlott cselekménye nem okozott-e a II. r. vádlottnak maradandó fogyatékosságot. A Legfelsőbb Bíróság az ügyész indítványával egyetértve, kiegészítő orvos szakértői véleményt szerzett be, így a felderítés hiánytalan.

A bizonyítékokat értékelve a bíróság logikus és ésszerű indokolással határozta meg, hogy meggyőződése szerint mely bizonyítékok felelnek meg a valóságnak, így helyesen vetette el az I. r. vádlottnak azt a védekezését, mely szerint a II. r. vádlott a meglövése előtt kést vett elő. A tényleges tényeket tekintve a tényállás összhangban áll az elfogadott bizonyítékokkal, és megállapítása során téves ténybeli következtetés nem történt.

A kiegészítő orvos szakértői vélemény alapján a Legfelsőbb Bíróság kiegészíti a tényállást azzal, hogy a II. r. vádlott lába a sérülés következtében 1,5 cm-rel rövidebb lett; és Á. I. hitelesnek elfogadott vallomása alapján azzal helyesbíti, hogy a II. r. és a IV. r. vádlottal történt dulakodása az udvaron kezdődött, és ott zajlott le.

A kiegészítéssel és helyesbítéssel az ítélet a részlettényeket tekintve is megalapozott.

Az ítéletben megállapított tényállás alapján az I. r. vádlott cselekményének jogi értékelése, a bűnösségének megállapítása téves.

Az elsőfokú ítélet szerint a II. r. és a IV. r. vádlottnak a magánlaksértés során kifejtett erőszakos magatartása megszakadt, amikor az I. r. vádlott a II. r. vádlottal folytatott dulakodás után bement a házba. Ettől kezdve a II. r. és a IV. r. vádlott nem tanúsított személy vagy dolog ellen irányuló olyan erőszakos magatartást, amely támadásnak lenne tekinthető, és amely ellen lövéssel kellett volna védekezni, az ilyen magatartás veszélye sem fenyegetett. Az I. r. vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben, amikor a lövést leadta, ezért a cselekményét az általános szabályok szerint kell elbírálni.