A Kúria Kfv.35718/2012/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (HELYI ADÓ ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 17. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 125. §] Bírók: Kalas Tibor, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.VI.35.718/2012/5.szám

A Kúria a ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala alperes elleni helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. június 29. napján kelt 24.K.32.028/2011/19. számú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 20. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem és a felperes részéről Kfv./3. szám alatt előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 24.K.32.028/2011/19. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000 /egymillió/ forint felülvizsgálati részperköltséget.

A felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

2003. áprilisától a felperes tulajdonában áll a budapesti x1. helyrajzi számú, kivett beépítetlen területből 82431 négyzetméter belterületi földrészlet, a x2. helyrajzi számú, kivett telephelyből 29370 négyzetméter belterületi földrészlet, a x3. helyrajzi számú, 89669 négyzetméter, kivett üzem és a x4. helyrajzi számú, kivett üzemből 42918 négyzetméter belterületi földrészlet. Az ingatlanokat az illetékes bányakapitányság Budapest, X. kerület 1. számú agyagbányaként tartja nyilván, korábban azok bányaként üzemeltek. A kitermelés megszűnése után a Szolnoki Bányakapitányság a 2000. április 26. napján kelt számú határozatában

a területre kidolgozott tájrendezési tervet jóváhagyta, a Budapesti Bányakapitányság a 2010. április 15-én kelt számú határozatával igazolta, hogy az előírt tájrendezési munka elvégzésre került.

Az elsőfokú önkormányzati adóhatóság 2010. június 1-jén és június 27-én felhívta a felperest, hogy mulasztási bírság terhe mellett az ingatlanokra telekadó bevallást nyújtson be, mivel azok adókötelesek.

A felperes válaszirataiban jelezte, hogy rekultivációs terv készítése folyamatban van, az ingatlanok E-TG turisztikai erdő besorolásúak, kérte adómentesség megállapítását.

Az elsőfokú adóhatóság a 2010. július 20-án kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy az ingatlanok telekadó kötelesek, mentességi ok nem áll fenn.

Ezt követően a jogi képviselő nélkül eljáró felperes 2010. október 27-én az ingatlanokra telekadó bevallást nyújtott be, melyben mentességre nem hivatkozott.

A felperes 2010. december 11-én megküldte az elsőfokú hatóságnak Budapest Főváros X. kerület, Kőbányai Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának 2010. december 6-án kelt hatósági bizonyítványát, mely szerint a budapesti x1.; x2. és x3. helyrajzi számú ingatlanok beépítésre nem szánt, E-TG-X jelű erdőgazdasági terület övezetbe tartozónak minősülnek. Az ingatlanokat a feltöltés vastagsága miatt nem javasolt beépíteni, az övezet teljes területét rekultivációs kötelezettség terheli.

Az elsőfokú hatóság határozataival a perbeli négy belterületi földrészlet után 2005-2010. évekre összesen 331.882.000 forint telekadó megfizetésére kötelezte a felperest a bevallásokra alapítottan. Az indoklásban hangsúlyozta, hogy a területek építési tilalom alatt nem állnak, a telekadót kivetéssel kell megállapítani az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) 25.§ (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel. A telekadó alanya a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban Htv.) 18.§-a értelmében a felperes.

Az ügyvezető által képviselt felperes fellebbezésében előadta, hogy az ingatlanokra jogszabály alapján kiterjed az építési és telekalakítási tilalom, ezt meghaladóan méltányos elbírálást kért.

Az alperes a 2011. március 1. napján kelt 40BP-1106/2-5/2011. számú határozatával az elsőfokú határozatokat megváltoztatta, a 2005. évi telekadó kötelezettséget elévülésre tekintettel törölte, egyebekben az elsőfokú határozatokat nem érintette. Felhívta a Htv. 17.§-át, 18.§-át, 19.§ a) pontját, 52.§ 16. és 43. pontját, az Art. 125.§ (4) és (5) bekezdését, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban Étv.) 20.§ (1), (3) , (4) és (6) bekezdését. Megállapította, hogy az elsőfokú hatóság a felperes által benyújtott adóbevallások alapján, az abban foglalt adatoknak és a hatályos adómértéknek megfelelően vetette ki az adót, a felperes bevallásaiban adómentességi okot nem jelölt meg. Az adókivetés szabályai szerint az önkormányzati adóhatóság kizárólag a bevallást vizsgálhatja, mégpedig abból a szempontból, hogy szerepel-e benne minden adat, amely az adó megállapításához szükséges. Ha a bevallás ebben a tekintetben teljes, ki kell vetni az adót. Ellenkező esetben, például ha a tényállás tisztázása egyébként indokolja ellenőrzésnek van helye. Az önkormányzati adóhatóság kizárólag ellenőrzés keretében vizsgálhatja a bevallásban feltüntetett adatok tartalmi helyességét és folytathat le bizonyítást. Az építési és telekalakítási tilalomra alapított adómentességi ok a felperest nem illeti meg figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság irányadó gyakorlatára is.

A felperes keresete folytán eljáró Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság hatáskör birtokában járt el. Kifejtette, hogy a 2010. december 6. napján kiállított hatósági bizonyítványra figyelemmel a perbeli ingatlanok E-TG-X jelű erdőgazdasági területek, melyek beépítésre nem szánt belterületi földrészletnek minősülnek, azok beépíthetetlenek az adóteherrel érintett időszakban. Helytállóan hivatkozott a felperes a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.565/2009/11. és Kfv.I.35.019/2010/10. számú ítéleteiben foglaltakra, az adótárgy megállapítását kizáró feltételek a perbeli telkek esetében is fennállnak. A bíróság a Htv. 17.§-ának a Legfelsőbb Bíróság által kialakított tartalmi értelmezés alapján arra a következtetésre jutott, hogy a négy ingatlan jelenlegi állapotában nem lehet a telekadó tárgya.

A fenti jogi álláspontra tekintettel mentességi okokra hivatkozások okafogyottá váltak, azonban a bíróság megjegyezte, hogy a Htv.19.§ c) pontjára alapozott hivatkozás nem megalapozott, míg az 58/2003. (XII.18.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban Ör.) 4.§ (1)bekezdés d) pontja szerinti mentesség megállapítható, mivel az ingatlanokra a felperesnek fel nem róható okból nem adható ki építési engedély.

A törvényszék hangsúlyozta, hogy az Art. 125.§-ából nem vezethető le olyan következtetés, hogy az adóbevalláson alapuló adókivetés esetében az adóhatóságnak nincs tényállás feltárási kötelezettsége, mivel az Art. 125.§ (6) és (7) bekezdése kifejezetten rendelkezik a tényállás tisztázásának módjáról a bevalláson alapuló adókivetés esetében is, például akkor ha azt a tényállás tisztázása indokolja. Ebben az esetben az adóhatóság az adómegállapítási eljárás felfüggesztése mellett a tényállás felderítése érdekében ellenőrzést folytat le. Téves azon alperesi álláspont, hogy az adóbevallás adatai nem voltak ellentmondásosak, mivel a bevallás tételét megelőző levelezés, valamint a csatolt hatósági bizonyítvány adatai ellentmondanak a határozatokban foglaltaknak. Sem az első, sem a másodfokú hatóság nem tett eleget tényállás feltárási kötelezettségének, az adatok ellentmondásossága miatt a mentességi okra nem hivatkozó bevallások ellenére szükséges lett volna az ellenőrzés lefolytatása. A másodfokú hatóságnak is észlelnie kellett volna a feltárt tényállás hiányos és ellentmondásos voltát, az ellentmondásokat fel kellett volna oldania, sérült az Art. 2.§ (1) bekezdése, 86.§ (1) bekezdése, valamint 97.§ (4) és (6) bekezdése.