A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21285/2007/9. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása (SZÓBELI végrendelet érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 634. §]

Pfv.II.21.285/2007/9.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága meghatalmazott által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt I. r. és II. r. alperesek ellen szóbeli végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt a Tolna Megyei Bíróságon 10.P.20.801/2005. számon megindított és másodfokon a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.453/2006/9. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperesek részéről 15. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. január 15. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. r. alperest, hogy 120.000 (egyszázhúszezer) forint, a II. r. alperest, hogy 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget a felperesnek 15 napon belül fizessen meg.

A le nem rótt 736.100 (hétszázharminchatezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

I n d o k o l á s

A 2005. január 25-én elhunyt R. A. örökhagyónak a felperes a törvényes örököse, az alperesek a neki segítséget nyújtó szomszédai és a 2005. január 24-én tett szóbeli végrendeletében nevezett örökösei.

A hagyatéki eljárásban eljárt közjegyző az örökhagyó hagyatékából az OTP n-i Fiókjánál nyitott, két bankszámla követelést az I. r. alperes, az örökhagyó személygépkocsiját a II. r. alperes részére adta át a felek közötti öröklési jogi vitára figyelemmel ideiglenes hatállyal, az örökhagyó szóbeli végrendelete alapján.

A felperes keresetében a szóbeli végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte a szóbeli végrendelet tételéhez megkívánt törvényi feltételek hiánya miatt.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest elsőfokú perköltség fizetésére kötelezte.

A megállapított tényállás szerint az örökhagyó egyedül élt, róla legalább 10 éve az alperesek gondoskodtak. Rosszindulatú daganatos betegségben, szívbetegségben, cukorbetegségben szenvedett, melyekkel orvosi kezelés alatt állt. 2004. december 24-től 31-ig kórházban volt, 2005. január 13-án egyéjszakás kórházi megfigyelés után otthonába bocsátották. 2005. január 21-én onkológiai kezelésen vett részt.

2005. január 24-én az I. r. alperessel P-on ügyvédet keresett, mert végrendelkezni kívánt. Végrendeletét a felkeresett ügyvédek elkészíteni nem tudták, az alperesi jogi képviselővel egy későbbi időpontban állapodtak meg a végrendelet elkészítéséről.

2005. január 24-én az I. r. alperes vacsorát vitt az örökhagyónak, aki elpanaszolta, hogy nem érzi jól magát. Kijelentette, hogy szóban kíván végrendelkezni és az I. r. alperes ehhez hívjon két tanút. Az I. r. alperes az örökhagyót személyesen ismerő T. J-t és V. Z-t hívta be, akik együttes jelenlétében az örökhagyó szóban kijelentette, hogy végrendelkezni kíván és halála esetére a házat a pálfai rokonokra, minden további vagyonát az I. r. alperesre, a gépkocsit az E-re: N. J-né II. r. alperesre hagyja. Az örökhagyót másnap délelőtt otthonában holtan találták. A halottvizsgálati bizonyítvány szerint a halálához közvetlenül vezető betegség tüdő-ödéma, megelőző betegség balkamra elégtelenség, kamrai aritmia, a halál alapjához szolgáló betegsége idült ischémiás szívbetegség, hozzájáruló kísérő betegség a vakbél rosszindulatú daganata volt.

Az orvosszakértői vélemény szerint az örökhagyónál fennálló szívmegállást okozó ritmuszavar bekövetkezte kiszámíthatatlan, jelentkezése nem szükségszerű és bekövetkezése előre nem látható. A szív ingerképzésének kimaradása közvetlenül életveszélyes állapotot jelent. Az ilyen szívbetegség tüneteinek jelentkezését közvetlenül megelőző időszakban a betegek gyakran éreznek halálfélelmet.

Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az örökhagyó betegségei jellege miatt a szóbeli végrendelet tételekor az életét fenyegető rendkívüli helyzetben volt. Megállapította azt is, hogy a településen ügyvéd nem lakik, az örökhagyó jogban járatlan volt, alappal lehetett abban a tudatban, hogy írásbeli végrendeletet nem tud készíteni. A jelenlévő I. r. alperesnek és a tanúknak sem volt ismerete arról, hogy írásbeli magánvégrendelet miként készíthető, ezért megállapította azt is, hogy az örökhagyó írásbeli végrendeletet nem, vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetett volna. Ítéletét a Ptk. 634. és 635. §-ára alapította.