A Kúria Bfv.1327/2012/6. számú precedensképes határozata csalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 44. §, 281. §, 426. §] Bírók: Mészár Róza, Mezőlaki Erik, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Nem jelent eljárási szabálysértést, és így felülvizsgálati okot sem képez, ha a terhelttel érdekellentétben lévő terhelt-társak nyomozati szakaszban kirendelt és eljárt védőjét, akinek a kirendelése már megszűnt, a tárgyalási szakaszban a terhelt meghatalmazott védőjének - aki a helyettesítéséről nem gondoskodott - az akadályoztatása idejére - olyan tárgyalásra, ahol a terheltet érintő bizonyítás felvételére nem kerül sor - a meghatalmazott védő helyettesítésére a bíróság kirendeli.

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Járásbíróság B.2606/2004., Szerencsi Járásbíróság B.112/2009/73., Miskolci Törvényszék Bf.2091/2011/7., *Kúria Bfv.1327/2012/6.*, Kúria Bfv.1327/2013. (BH 2013.12.329)

***********

K Ú R I A

Bfv.I.1327/2012/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év március hó 5. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntetőügyben a XLV. rendű terhelt által - védője útján - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szerencsi Városi Bíróság 9.B.112/2009/73., valamint a Miskolci Törvényszék 7.Bf.2091/2011/7. számú ítéletét a XLV. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Szerencsi Városi Bíróság a 2011. március 30. napján meghozott 9.B.112/2009/73. számú ítéletével a XLV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont], és ezért egy év tíz hónapi börtönbüntetésre, valamint két évi közügyektől eltiltásra ítélte; emellett elrendelte a Miskolci Városi Bíróság 2005. február 8. napján jogerős B.2606/2004. számú ítéletével kiszabott tíz hónapi, két évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását, rendelkezett a polgári jogi igényről és a bűnügyi költség viseléséről. Ugyanakkor a terheltet az ellene társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2012. február 27-én kelt 7.Bf.2091/2011/7. számú ítéletével az első fokú ítéletet a XLV. terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy börtönbüntetésének tartamát egy év négy hónapra enyhítette, és módosította a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezést; egyebekben rá vonatkozó részében helybenhagyta azt.

A jogerős határozatok ellen a XLV. rendű terhelt - védője útján - felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva.

Az indítvány szerint az első fokon eljárt bíróság a XLV. rendű vádlott védelmére - a meghatalmazott védőjének távolléte miatt - a 2010. október 13-án és a 2010. október 22-én megtartott tárgyaláson védőt rendelt ki. A kirendelt védő azonban a nyomozati eljárás során a XLI. rendű, a XLII. rendű, a XLIII. rendű és a XLIV. rendű vádlottak kirendelt védőjeként mindvégig eljárt. Miután az első fokú ítélet indokolásából megállapíthatóan a bíróság nagyrészt a XLI. rendű, a XLII. rendű, a XLIII. rendű és a XLIV. rendű vádlottak vallomásaira alapozva állapította meg - tagadásával szemben - a XLV. rendű vádlott bűnösségét, álláspontja szerint egyrészt a védő kirendelésével a bíróság figyelmen kívül hagyta a terheltek közötti érdekellentétet, és így megsértette a Be. 44. § (4) bekezdésének azon szabályát, amely szerint több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek, másrészt a XLV. rendű terheltet megfosztotta attól a jogától, hogy az általa választott védő útján védekezhessen.

A terhelt indítványában sérelmezte azt is, hogy neki az első fokú tárgyalás megkezdése előtt a vádiratot nem kézbesítették, és a vádirat tanulmányozására csak a tárgyalásra való felkészülés során, a meghatalmazott védőjével való konzultációja kapcsán volt lehetősége.

Utalt arra is, miszerint az ügyvéd az érdekében kiemelkedő védői tevékenységet nem fejtett ki, továbbá az eljárt bíróságok az egyes terheltek nyomozati vallomásait annak ellenére fogadták el bizonyítékként, hogy azok szó szerint egyeztek egymással.

Miután a Be. 46. § a) pontjára figyelemmel a védelem kötelező volt, megítélése szerint a bíróság a tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a jelenléte a tárgyaláson kötelező, ezért a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontjában írt - abszolút hatályon kívül helyezési - okra figyelemmel a másodfokú bíróságnak az első fokú bíróság határozatát hatályon kívül kellett volna helyeznie.

Indítványa arra irányult, hogy erre figyelemmel

a Kúria a megtámadott ítéleteket - vagy annak az őt érintő részét - helyezze hatályon kívül, és a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot utasítsa új eljárásra.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta.

Miután eljárási okból felülvizsgálatnak kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések, illetve a d) pont alapján a súlyosítási tilalom megsértése miatt van helye, megítélése szerint nem képezhet felülvizsgálati okot az, ha a védő nem fejti ki a tőle elvárható védői tevékenységet vagy szakmailag nem felkészült módon jár el.

Utalt továbbá arra is, hogy miután a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az egyes terheltek gyanúsítotti vallomásának szó szerinti egyezőségét sérelmező részében a felülvizsgálati indítvány valójában a bizonyítékok mérlegelésén keresztül a tényállást támadta, a felülvizsgálat ezen okból is kizárt.

Álláspontja szerint a vádirat kézbesítésének esetleges elmaradása sem valósít meg abszolút hatályú eljárási szabálysértést, emellett a bírósági iratok között lévő tértivevény szerint a vádiratot a XLV. rendű terhelt személyesen vette át.

A felülvizsgálati indítványt abban a részében, amely szerint az egymással ellentétes érdekű terheltek védelmét ugyanazon védő látta el, nem találta alaposnak.

Arra utalt, hogy a kirendelt védő kizárólag a nyomozás során járt el négy terhelt kirendelt védőjeként, a bírósági eljárásban - az első tárgyalási naptól kezdve - védelmüket nem ő látta el; így az, hogy a nyomozás során a XLI. rendű, XLII. rendű, XLIII. rendű, és XLIV. rendű terheltek, majd a bírói szakban az e terheltekkel érdekellentétben lévő a XLV. rendű terhelt védelmét látta el, nem sérti az utóbb említett terhelt védelemhez való jogát.