A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30135/2008/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1990. évi V. törvény (Evtv.) 13. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.25673/2005/15., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20891/2007/9., *Kúria Gfv.30135/2008/4.* (BH 2009.5.150)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.135/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Nevében !

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Francsics Imre ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Sági Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságnál 22.P.25.673/2005.szám alatt indult és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.891/2007/9. számú ítéletével befejezett perében, az említett jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.891/2007/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperes, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 96.000 (Kilencvenhatezer) felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az irányadó tényállás szerint a felperes házasságban élő szülei - P. S. és P-né O. J. (utóbbi a továbbiakban: O. J.) - között 2001. március 15-én megszakadt az életközösség és ezt követően különváltan éltek. 2002. február 4-én P. S. válatlanul és végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt, ugyanabban a hónapban O. J. bejelentette a körzetközponti jegyzőnek, hogy özvegyként folytatni kívánja elhunyt férje egyéni vállalkozói tevékenységét, majd 2002. március 5-én átvette a részére kiállított - fogműves főtevékenység gyakorlására vonatkozó - vállalkozói igazolványt. A hagyatéki eljárás során O. J. mint túlélő házastárs - az életközösség megszűnésére tekintettel - özvegyi haszonélvezeti jogra nem tartott igényt, házassági vagyonközösség jogcímén azonban tulajdoni igényt jelentett be a lakberendezési ingóságok fele részére és az örökhagyó vállalkozása bruttó üzleti értékének az életközösség megszakadásakori fele - 38,348.500 Ft-ban megjelölt - értékére. A gyöngyösi közjegyző 2003. június 30-án meghozott hagyatékátadó végzésében a lakberendezési ingóságok fele részét mint O. J. tulajdonát képező vagyontárgyakat kihagyta a hagyatékból, a vállalkozói vagyonhoz tartozó ingóságok fele részét pedig a hagyatékból azzal hagyta ki, hogy O. J. perben érvényesítheti az erre vonatkozó tulajdoni igényét perben érvényesítheti. Törvényes öröklés címén az akkor még kiskorú felperes részére adta át - ingóságok és a hagyatéki ingatlan mellett - a Banknál vezetett devizaszámlán elhelyezett tőkét és időközi kamatait, a business kártyára letett óvadékot és "a 27. sorszámú szakvélemény szerint örökhagyó halála időpontjában örökhagyót megillető 54,555.000 Ft értékű követelést (melyből befolyt 2002. március 5. napjáig 7,694.487 Ft)". Felhívta a Bankot a devizaszámlán elhelyezett, valamint az óvadéki összeg kifizetésére.

A felperes végleges keresetében kártérítés címén a Ptk. 348.§ (1) és 339.§ (1) bekezdése alapján 54,555.000 Ft tőke és ennek 2003. augusztus 26-tól járó kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. Előadása szerint az alperes jogellenesen - saját belső szabályzatába ütközően, az özvegyi jog fennállásának önkényes megállapítása mellett - biztosított még a hagyatéki eljárás befejezése előtt rendelkezési jogot az örökhagyó vállalkozói számláján lévő pénzösszeg felett O. J. részére, aki a számlát kiürítette, a vállalkozást ellehetetlenítette, majd külföldre távozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedéséig, azaz 2003. szeptember 19-ig jogszerűen bocsátotta O. J. rendelkezésére a perbeli pénzforgalmi bankszámlát, mert a vállalkozás folytatása nyilvánvalóan a vállalkozás bankszámlái feletti rendelkezéssel is együtt járt.

Az elsőfokú bíróság 15. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet szerint O. J. özvegyként jogosult volt az 1990. évi V. törvény (Etv.) 13.§ (2) bekezdése alapján a vállalkozói tevékenység folytatására, és ebben a minőségében rendelkezhetett a vállalkozói számla felett is. Jogszabályi előírás hiányában nem volt szükség a hagyaték jogerős átadásáig a perbeli számla zárolására. A felperes O. J-val szemben érvényesítheti igényét, az alperest azonban kártérítési felelősség nem terheli.

A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és az alperest 54,555.000 Ft és ennek 2003. augusztus 26-tól járó kamataiban marasztalta.

A jogerős ítélet szerint P. S. magánszemélyként kötött az alperessel bankszámla-szerződéseket, ugyanis az egyéni vállalkozó, mint önálló jogi személyiséggel nem rendelkező "cég" a Ptk. 8.§-ában deklarált jogképességgel rendelkezik még akkor is, ha egyéni cégként bejegyezték a cégjegyzékbe. Az egyéni vállalkozó özvegye azzal, hogy folytatta az elhunyt vállalkozását, nem vált az egyéni vállalkozó mint magánszemély általános jogutódjává. Az egyéni vállalkozó mint magánszemély bankszámlája felett a Ptk. 598.§ értelmében a vállalkozó halála esetén az örökös rendelkezhetett, az örökös pedig jelen esetben a felperes volt. Jogellenesen járt el tehát az alperes alkalmazottja - éspedig nemcsak saját szabályzatába ütközően, de a törvényi rendelkezéseket is megszegve -, amikor az örökösi minőség hiánya ellenére biztosított a perbeli bankszámla felett rendelkezési jogot az elhunyt vállalkozó özvegyének. E jogellenes magatartással okozati összefüggésben nem jutott hozzá a felperes az örökhagyó bankszámláján lévő összeghez, ezért köteles a felperes ily módon felmerült kárának megtérítésére.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében - tartalmát tekintve - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:

P. S. nem magánszemélyként, hanem gazdálkodó szervezetnek minősülő egyéni vállalkozóként kötötte meg a bankszámla-szerződést. Ha egyéni vállalkozó magánszemélyként köt bankszámla-szerződést, akkor a bankszámla egyenlegével a hagyatéki végzés jogerőre emelkedése után valóban az örökös rendelkezhet. A perbeli bankszámla azonban nem lakossági bankszámla, hanem a felperes által sem vitatottan pénzforgalmi bankszámla volt, az ilyen bankszámla feletti rendelkezési jog viszont átszáll a vállalkozást folytató özvegyre vagy örökösre. Nyilvánvalóan lehetetlen helyzetet szülne, ha a gazdálkodó szervezetként működő egyéni vállalkozó halála esetén a pénzintézet a jogerős hagyatéki végzés bemutatásáig zárolná a pénzforgalmi számlát, hisz ebben az esetben a munkavállalók nem kaphatnának bért, elmaradna a közterhek befizetése, a szállítók kifizetése. Mindezek kiküszöbölése érdekében tette lehetővé az Etv. 13.§-a az egyéni vállalkozó halála esetére a vállalkozás folytatását, mellyel szükségszerűen együtt jár a vállalkozó pénzforgalmi bankszámlája feletti rendelkezés átvétele is. Az alperes álláspontjának helyességét jogi háttéranyag is alátámasztja az alábbiak szerint.