A Tatabányai Törvényszék Mf.20552/2010/3. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 89. §, 103. §] Bírók: Bartus Erika, Szabóné dr. Komjáthy Gabriella, Zemplényiné dr. Tamás Mária

Komárom-Esztergom Megyei Bíróság

2.Mf.20.552/2010/3.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság dr. Szücs Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek, Molnárné dr. Bosnyákovits Laura ügyvéd által képviselt alperessel szemben munkaviszony megszüntetése vonatkozásában indított perben, a Tatabányai Munkaügyi Bíróság 2010. március hó 16. napján meghozott 3.M.397/2009/16. számú ítéletével szemben az alperes által 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Közbenső ítéletet:

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

A közbenső ítélettel szemben további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, az alperes 2009. március 25. napján kelt és felperesnek 2009. március 27. napján kézbesített rendes felmondása jogellenes, és a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.

Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be a törvényes határidőn belül fellebbezést.

Fellebbezésében a közbenső ítélet megváltoztatását kérte akként, a megyei bíróság állapítsa meg, a felperes munkaviszonyát megszüntető, 2009. március 25. napján kelt és felperesnek 2009. március 27. napján kézbesített rendes felmondása jogszerű, és a felperes keresetét utasítsa el, perköltségeiben marasztalja. Fellebbezésében kihangsúlyozta, az eljárás tárgyát képező munkáltatói rendes felmondás törvényes,

jogszabályt nem sért. Nem vitatta, az Alkotmány rendelkezései értelmében mindenkinek joga van a szabad vélemény-nyilvánításra, azonban a vélemény-nyilvánítás joga nem korlátlan alapjog. Korlátot jelent a szólásszabadsággal szemben a személyiségvédelem. Ehhez kapcsolódóan hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 2007. évi 4. számú eseti döntésében írtakra, mely szerint a vélemény-nyilvánításhoz való jog korlátja, hogy másnak alkotmányosan védett személyiségi jogait, például a jó hírnévhez való jogát nem sértheti. A közmeghallgatáson - amelynek célja a alperes neve üzletpolitikai tervei között szereplő hulladékégetés társadalmi elfogadtatása volt - olyan színben tüntette fel alperest a felperesi hozzászólás, mintha az egy "pénznyelő automata" lenne. Felperes egy életképtelen, halálraítélt társa képét festette le. Ezzel a nyilatkozatával megsértette az alperes jó hírnevét, az általa nagy nyilvánosság előtt közöltek a alperes neve értékelését hátrányosan befolyásolták. Ezt meghaladóan felszólalásával a felperes megsértette az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. § (5) bekezdésében és az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontjában rögzítetteket azzal, hogy hozzászólásával a munkáltató helytelen megítélését idézte elő. Álláspontja szerint felperes egyértelműen szembehelyezkedett a munkáltató gazdasági érdekeivel, kifejezetten az ellen "agitált". Ehhez kapcsolódóan a Legfelsőbb Bíróság 2004. évi 1050. számú eseti döntésében közzétett Elvi Bírósági Határozatában úgy foglalt állást, az együttműködési kötelezettség megsértésének minősül, ha a munkavállaló a vélemény-nyilvánítási jogával élve a munkáltatója fontos érdekét és a mértéktartás követelményét mellőzve jár el. Azt nem vitatta, hogy a közmeghallgatáson felperes jogosult volt véleményének hangot adni, azonban utalt arra, véleményének, kérdéseinek, kételyeinek úgy is hangot adhatott volna, ha nem a közmeghallgatás témájától eltérve, az alperes állami támogatásának és esetleges létszámleépítési tervének kérdését elemzi, hanem a mértékét megtartva kizárólag a környezetvédelem és a lakosság egészsége és életkörülményei védelme témájában nyilatkozott volna. Kihangsúlyozta, a felperes hozzászólásával a 26/1992. számú vezérigazgatói utasításban írtakat is megszegte oly módon, hogy a vezérigazgatói utasítás közvetett módon része a Kollektív Szerződésnek, ugyanis munkavállalói kötelezettségeket fogalmaz meg. A Kollektív Szerződés pedig munkaviszonyra vonatkozó szabály, amelyet nemcsak a munkáltatónak, hanem a munkavállalónak is be kell tartania. A vezérigazgatói utasítás nem vezető tisztségviselőkről beszél, hanem szervezeti egységek vezetőiről. A felperes ily módon vélemény-nyilvánítása során a munkavállalói kötelezettségét figyelmen kívül hagyva munkáltatója helytelen megítélésére alkalmas módon járt el, a munkavállalót megilletheti a vélemény-nyilvánítás alkotmányos joga, de csak akkor, ha az nem veszélyezteti munkáltatója gazdasági érdekeit, nem sértő, nem demoralizáló és ha a munkavállaló betartja a nyilatkozattételre vonatkozó munkáltatói belső szabályozást. Ezt meghaladóan utalt arra, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a közmeghallgatással kapcsolatban akként rendelkezik, a törvény a közmeghallgatás intézményesítésével biztosítja a választópolgároknak azt a lehetőséget, hogy közérdekű kérdést és javaslatot tegyenek a képviselő-testülethez. A közmeghallgatás

során a választópolgárok és a helyi szervezetek a közérdekű kérdéseiket tehetik fel a képviselő-testületnek és mondhatják el javaslataikat.

A felperes a fellebbezési tárgyaláson szóban és írásban is előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és perköltségeinek megfizetésére kötelezését kérte alperesnek. Utalt arra, az alperesi fellebbezésben foglaltak alaptalanok, az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból helyes jogkövetkeztetésre jutott, amikor az alperesi felmondás jogszerűtlenségét megállapította. Változatlanul hangsúlyozta, felperes O. Város Önkormányzatának Képviselő-testülete közmeghallgatásán mint hallgatóság vett részt, ahol felperes felszólalt. Védekezésében utalt arra, hogy az alperes az Mt. 89. § (5) bekezdésébe ütköző módon nem adott lehetőséget számára a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre. E körben alperes nem hivatkozhat arra, hogy ez az eset összes körülményeiből következően tőle nem volt elvárható, tekintve, hogy a felmondás közlésére csupán 13 nappal a közmeghallgatás után került sor.

Változatlanul vitatta, hogy felszólalásával a vezérigazgatói utasítást és a Kollektív Szerződést megsértette volna, ugyanis ezek a médiának tett nyilatkozatok vonatkozásában rögzítenek kötelezettségeket. Ezzel kapcsolatban változatlanul kihangsúlyozta, hogy nem minősül szervezeti egység vezetőnek, másrészt médiának nyilatkozatot nem tett. Téves az az alperesi hivatkozás, hogy az általa elmondottak olyan hatással voltak a közmeghallgatáson kialakult hangulatra, amely végső soron és egyenesen vezetett oda, hogy az alperes kénytelen volt korábbi szándékától elállni. Megalapozatlan erre való hivatkozása az alperesnek, ugyanis a felszólaláskor az előtte szólókat idézte, és a mások által korábban elmondottakat összegezte. Utalt arra is, előtte mások is felszólaltak, amelyek tartalmukban egybecsengő vélemény volt felperesével, ezért minden alapot nélkülöz az az alperesi hivatkozás, hogy a kialakult "közhangulatot" nagy mértékben befolyásolta volna. Megalapozatlan alperesnek arra való hivatkozása, hogy a felperes bármilyen módon alperes ellen agitált volna, illetőleg bármilyen formában provokálta volna alperest. Kifejtette, az alperes a felmondás jogszerűségét, az azt megalapozó alperesi állításokat nem tudta bizonyítani az Mt. 89. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.