A Tatabányai Törvényszék Mf.20552/2010/3. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 89. §, 103. §] Bírók: Bartus Erika, Szabóné dr. Komjáthy Gabriella, Zemplényiné dr. Tamás Mária

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.397/2009/16., *Tatabányai Törvényszék Mf.20552/2010/3.*, Kúria Mfv.11059/2010/8. (EH 2011.2334), 14/2017. (VI. 30.) AB határozat

***********

Komárom-Esztergom Megyei Bíróság

2.Mf.20.552/2010/3.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság dr. Szücs Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek, Molnárné dr. Bosnyákovits Laura ügyvéd által képviselt alperessel szemben munkaviszony megszüntetése vonatkozásában indított perben, a Tatabányai Munkaügyi Bíróság 2010. március hó 16. napján meghozott 3.M.397/2009/16. számú ítéletével szemben az alperes által 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Közbenső ítéletet:

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

A közbenső ítélettel szemben további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, az alperes 2009. március 25. napján kelt és felperesnek 2009. március 27. napján kézbesített rendes felmondása jogellenes, és a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.

Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be a törvényes határidőn belül fellebbezést.

Fellebbezésében a közbenső ítélet megváltoztatását kérte akként, a megyei bíróság állapítsa meg, a felperes munkaviszonyát megszüntető, 2009. március 25. napján kelt és felperesnek 2009. március 27. napján kézbesített rendes felmondása jogszerű, és a felperes keresetét utasítsa el, perköltségeiben marasztalja. Fellebbezésében kihangsúlyozta, az eljárás tárgyát képező munkáltatói rendes felmondás törvényes,

jogszabályt nem sért. Nem vitatta, az Alkotmány rendelkezései értelmében mindenkinek joga van a szabad vélemény-nyilvánításra, azonban a vélemény-nyilvánítás joga nem korlátlan alapjog. Korlátot jelent a szólásszabadsággal szemben a személyiségvédelem. Ehhez kapcsolódóan hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 2007. évi 4. számú eseti döntésében írtakra, mely szerint a vélemény-nyilvánításhoz való jog korlátja, hogy másnak alkotmányosan védett személyiségi jogait, például a jó hírnévhez való jogát nem sértheti. A közmeghallgatáson - amelynek célja a alperes neve üzletpolitikai tervei között szereplő hulladékégetés társadalmi elfogadtatása volt - olyan színben tüntette fel alperest a felperesi hozzászólás, mintha az egy "pénznyelő automata" lenne. Felperes egy életképtelen, halálraítélt társa képét festette le. Ezzel a nyilatkozatával megsértette az alperes jó hírnevét, az általa nagy nyilvánosság előtt közöltek a alperes neve értékelését hátrányosan befolyásolták. Ezt meghaladóan felszólalásával a felperes megsértette az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. § (5) bekezdésében és az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontjában rögzítetteket azzal, hogy hozzászólásával a munkáltató helytelen megítélését idézte elő. Álláspontja szerint felperes egyértelműen szembehelyezkedett a munkáltató gazdasági érdekeivel, kifejezetten az ellen "agitált". Ehhez kapcsolódóan a Legfelsőbb Bíróság 2004. évi 1050. számú eseti döntésében közzétett Elvi Bírósági Határozatában úgy foglalt állást, az együttműködési kötelezettség megsértésének minősül, ha a munkavállaló a vélemény-nyilvánítási jogával élve a munkáltatója fontos érdekét és a mértéktartás követelményét mellőzve jár el. Azt nem vitatta, hogy a közmeghallgatáson felperes jogosult volt véleményének hangot adni, azonban utalt arra, véleményének, kérdéseinek, kételyeinek úgy is hangot adhatott volna, ha nem a közmeghallgatás témájától eltérve, az alperes állami támogatásának és esetleges létszámleépítési tervének kérdését elemzi, hanem a mértékét megtartva kizárólag a környezetvédelem és a lakosság egészsége és életkörülményei védelme témájában nyilatkozott volna. Kihangsúlyozta, a felperes hozzászólásával a 26/1992. számú vezérigazgatói utasításban írtakat is megszegte oly módon, hogy a vezérigazgatói utasítás közvetett módon része a Kollektív Szerződésnek, ugyanis munkavállalói kötelezettségeket fogalmaz meg. A Kollektív Szerződés pedig munkaviszonyra vonatkozó szabály, amelyet nemcsak a munkáltatónak, hanem a munkavállalónak is be kell tartania. A vezérigazgatói utasítás nem vezető tisztségviselőkről beszél, hanem szervezeti egységek vezetőiről. A felperes ily módon vélemény-nyilvánítása során a munkavállalói kötelezettségét figyelmen kívül hagyva munkáltatója helytelen megítélésére alkalmas módon járt el, a munkavállalót megilletheti a vélemény-nyilvánítás alkotmányos joga, de csak akkor, ha az nem veszélyezteti munkáltatója gazdasági érdekeit, nem sértő, nem demoralizáló és ha a munkavállaló betartja a nyilatkozattételre vonatkozó munkáltatói belső szabályozást. Ezt meghaladóan utalt arra, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a közmeghallgatással kapcsolatban akként rendelkezik, a törvény a közmeghallgatás intézményesítésével biztosítja a választópolgároknak azt a lehetőséget, hogy közérdekű kérdést és javaslatot tegyenek a képviselő-testülethez. A közmeghallgatás