BH 1996.5.252 A szerződésnek a hitelező károsítása miatti hatálytalansága akkor állapítható meg, ha az a hitelezői igény kielégítési alapjának az elvonását eredményezi [Ptk. 203. § (1) bek., 312. § (2) bek., 319. § (1) és (3) bek., 339. § (1) bek.].

Az I. r. Befektető és Szolgáltató Rt. alperes az 1992. február 26-án kelt megállapodásban vállalta, hogy az általa felépítendő gépkocsitárolók egyikét 300 000 forint ellenében majd az I. r. felperes tartós használatába adja; s ezen a napon az I. r. felperes befizetett 100 000 forint előleget is. Miután az igénylők száma nem érte el a tervezettet, az I. r. alperes 1992. április 9-én szerződést kötött az II. r. építőipari kft. alperessel, melyben ez utóbbi vállalta, hogy az I. r. alperes által birtokába bocsátott ingatlanrészen a garázsokat felépíti, és azokat harmadik személyek részére értékesíti; az ingatlan vételárát pedig két részletben - az értékesítés sikerességétől függetlenül - az I. r. alperesnek megfizeti. Erről a megállapodásról az I. r. alperes tájékoztatta mindazokat, akik vele szerződést kötöttek, azzal, hogy az általa felvett előlegeket visszafizeti, illetőleg ha a II. r. alperessel új szerződést kötnek, az előleget az utóbbi számlájára átutalja. A felperesek a garázsvételi előszerződést 1992. május 6-án a II. r. alperessel megkötötték, és az abban foglalt rendelkezésnek megfelelően 1992. augusztus 30-a előtt további 220 000 forintot a II. r. alperesnek kifizettek.

Mivel a köztük létrejött szerződés alapján a II. r. alperes az ingatlan vételára első részletének megfizetését elmulasztotta, ettől a szerződéstől az I. r. alperes elállt.

Fizetésképtelensége miatt a II. r. alperes a hozzá befizetett összeget részére nem fizette vissza; az I. r. alperestől azonban - miután annak a II. r. alperes számlájára való átutalása elmaradt - az előlegként teljesített 100 000 forintot az I. r. felperes visszakapta.

A bíróság jogerős ítéletében kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - annak kamataival együtt - 220 000 forintot; az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet azonban elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a II. r. alperes teljesítése a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése értelmében lehetetlenné vált, így az általa felvett vételárrész visszafizetésére köteles. Az I. r. alperes marasztalására irányuló kereseti kérelmet azonban nem találta megalapozottnak. Álláspontja szerint a felperesek által csatolt előmegállapodás címzésű okiratot a felperesek közül senki nem írta alá, így az nem előszerződésnek, hanem pusztán tájékoztatónak minősül. A későbbiek során pedig az I. r. alperes tájékoztatta az I. r. felperest is arról, hogy a tulajdonában lévő telket átadja a II. r. alperesnek, amely a garázsépítésre vonatkozó építési-értékesítési kötelezettséget tőle átvállalta. Tartalmazta ez a tájékoztatás azt is, hogy az I. r. felperesnek lehetősége van a II. r. alperessel új szerződést kötni, illetve ennek hiányában a hozzá befizetett előleget visszaigényelni. Ezzel az I. r. alperes az I. r. felperessel szembeni kötelemtől szabadult, és közöttük mindenféle jogviszony megszűnt. Miután a II. r. alperes a vételár-fizetési kötelezettségének nem tett eleget, az I. r. alperes jogosan gyakorolta vele szemben a szerződéstől való elállás jogát, s a II. r. alperes teljesítésének lehetetlenné válása miatt - jogviszony hiányában - az I. r. alperes felelősséggel nem tartozik.

A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és az I. r. alperes kereseti kérelmük szerinti marasztalása végett - a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontjuk szerint jogszabálysértő a bíróságnak az a megállapítása, hogy az I. r. felperes és az I. r. alperes között az előszerződés nem jött létre, ugyanis az I. r. alperes birtokában maradt szerződéspéldányt az I. r. felperes aláírta. Megítélésünk szerint az I. r. alperesnek a II. r. alperessel kötött szerződéstől való elállása a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésében írt fedezetelvonásnak minősül, s ezért követelésük tekintetében az I. r. alperes helytállásra köteles. Végül sérelmezték, hogy a bíróság nem találta megállapíthatónak az I. r. alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján sem.

Az I. r. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.