BH 1997.3.126 A hatásköri szabályok megkerülése végett nem lehet a közhatalmi jogosítványok gyakorlásával összefüggő kárigényeket kizárólag a szerződésen kívüli károkozás általános rendelkezései alapján elbírálni [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek., Pp. 23. § (1) bek. b) pont. 129. § (1) bek.].

A felperes keresetében 6 000 000 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Igényét részben arra alapozta, hogy az alperes jogelődje (a továbbiakban: az alperes) a bíróság rendelkezése ellenére sem biztosított lakást a volt férje részére, ezért 1987-ben ő kényszerült két kiskorú gyermekével együtt a közös lakásból elköltözni. Károsodása másrészt azzal függ össze, hogy az 1986-ban benyújtott lakásigénylése ellenére az alperes nem ajánlott fel megfelelő lakást, nem tett eleget a saját, 1993. április 1-jén hozott határozatában foglaltaknak sem, amellyel felvette az 1993. évi és az 1994. I. félévi lakáskiutalási névjegyzékbe. Keresetében jogszabályra nem hivatkozott.

Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Döntésének indokolásában arra hivatkozott, hogy az alperest sem a Ptk. 6. §-a, sem a 339. §-ának (1) bekezdése alapján nem terheli kártérítési felelősség. Az indokolásában azt is rögzítette, hogy hatáskör hiányában ".....a Ptk. 349. §-a (1) bekezdésében megvalósuló károkozást a bíróság nem vizsgálta, ezzel kapcsolatos igényét a felperes külön perben érvényesítheti a per elbírálásánál hatáskörrel rendelkező bíróság előtt."

Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes változatlanul a 6 000 000 forint kárának megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Hivatkozása szerint az alperes felelőssége azért is fennáll, mert lakásigényével összefüggésben a saját rendeleteit sértette meg. A fellebbezési tárgyaláson a jegyzőkönyv szerint kijelentette: "....én megértettem azt a kioktatást, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kár iránti igényt első fokon a megyei bíróságnál kell érvényesítenem. Ezt az igényt nem tekintem ebben az eljárásban ezért érvényesítettnek."

A másodfokú bíróság ítéletében a városi bírósági ítéletét az 1994. január 1. napjától érvényesített kártérítés és a perköltség tekintetében helybenhagyta. Ezt meghaladóan az 1993. december 31. napjáig érvényesített kárigény tekintetében az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. Megállapítása szerint a felperes az 1994. január 1-jéig terjedő igényét államigazgatási jogkörben okozott kárként érvényesíthette, mert az - állítása szerint - az alperesi lakásügyi hatóság eljárásával, mulasztásával függ össze. A kárigény e részének elbírálására azonban a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a városi bíróságnak nem volt hatásköre, ezért ".....az 1993. december 31-ig történt intézkedésekkel és mulasztással kapcsolatos kárigény tekintetében a megyei bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette [Pp. 251. §-ának (1) bekezdése, 157. §-ának a) pontja, 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja)". Az ítélet indokolása szerint a felperesnek az 1994. január 1-jétől előterjesztett kártérítési igénye alaptalan. Az alperesnek a tulajdonában álló lakások bérletének szabályairól szóló 1/1994. (I. 20.) rendelete 38. §-ának (1) bekezdése szerint a közgyűlés által jóváhagyott lakáskiutalási névjegyzéken szereplő és lakásjuttatásban még nem részesült igénylőknek ezen rendelet szerint kell lakást bérbe adni. E rendeletnek megfelelően az alperes több lakást is felajánlott a felperesnek. A felperes ezeket nem fogadta el, a lakásigénye mértékét meghaladó szobaszámú lakás bérbeadását követelte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ilyen lakás felajánlásának elmaradása nem alapoz meg kártérítési igényt.