A Győri Ítélőtábla Gf.20159/2021/6. számú határozata vételár megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 328. §, 329. §] Bírók: Bajnok István, Ferenczy Tamás, Szabó Péter

A határozat elvi tartalma:

Az engedményezést követően megszűnt engedményezői rendelkezési jog kizárja, hogy az engedményező egyoldalúan "visszavonja az engedményezést", avagy visszavonja - az engedményezési szerződést érintő hatállyal - az engedményezési értesítőt.

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék G.40196/2020/16., Székesfehérvári Törvényszék G.40196/2020/19., *Győri Ítélőtábla Gf.20159/2021/6.*, Kúria Pfv.20345/2022/8. (BH 2023.2.35)

***********

Győri Ítélőtábla

Gf.II.20.159/2021/6/I.

A Győri Ítélőtábla a dr. Nyíri István ügyvéd (cím4) által képviselt Felperes1 (cím2) felperesnek a dr. Szabó Dániel ügyvéd (cím5) által képviselt alperes1 cím1) alperes ellen vételár megfizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2021. június 28-án kelt 26.G.40.40.196/2020/16. számú ítélete ellen az alperes részéről 18. sorszámon, valamint 2021. szeptember 2-án meghozott 26.G.40.196/2020/19. számú kiegészítő ítélete ellen a felperes részéről 24. sorszámon benyújtott fellebbezések folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla a kiegészített elsőfokú ítéletet a per főtárgya, valamint az államnak az alperes által fizetendő feljegyzett kereseti illeték tekintetében helybenhagyja.

A kiegészített ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatja, és alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltséget 3.200.000,- (Hárommillió - kettőszázezer) Ft-ra felemeli.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500.000,- (Ötszázezer) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy a magyar államnak az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg 96.000,- (Kilencvenhatezer) Ft -, míg a felperest, hogy 80.000,- (Nyolcvanezer) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a cég1 és az alperes között 2012. október 3. és 2012. október 10. között négy kukoricaszállítási szerződés jött létre, 1650 tonna kukoricára, 103.801.500,-Ft összértékben, egyébként azonos tartalommal. A fizetés módját valamennyi esetben úgy határozták meg, hogy az alperes, mint megrendelő a cég1, mint szállító telephelyi vételárát ez utóbbi eredeti számlája alapján a teljesítést követően, a számla beérkezését követő 8. banki napon fizeti meg átutalással. A szerződések 11.1. pontja értelmében a felek megállapodtak abban, hogy a szerződést, illetve az azzal kapcsolatos mindennemű közléseiket telefonon vagy e-mailen is elfogadják, azonban az így közölt tájékoztatást vagy nyilatkozatot, ha az a szerződés lényeges elemeit érinti, bármelyik fél kívánságára az ellenérdekű féllel írásban, postai úton is közölni kell. Az ilyen közléseket minden esetben a szerződő felektől származónak kell tekinteni és azokat a felek hitelesnek fogadják el.

[2] A cég1 a megelőzően a cég2tól vásárolt 1650 tonna magyar kukoricával teljesített az alperesnek, majd 2012. december 3.-i esedékességgel összesen 103.801.500,- Ft-ról állított ki négy számlát.

[3] Az engedményes felperes nevében a céget képviselő képviselő1 meghatalmazása alapján tanú1 meghatalmazott által aláírt, 2012. december 3-án kelt engedményezési szerződéssel az engedményező cég1 a kötelezett alperessel szemben fennálló 103.801.500,-Ft követelését az engedményes felperesre engedményezte. Az átruházott követelés ellenértéke tárgyában úgy állapodtak meg, hogy az engedményes az engedményezővel szembeni egyes követeléseit kiegyenlítettnek tekinti. 2012. december 4-én a cég1 faxon, majd postai úton is értesítette az alperest arról, hogy követelését a felperesre engedményezte. Az értesítést az engedményező nevében képviselő1 ügyvezető írta alá.

[4] Az engedményező 2012. december 7-én kelt, képviselő1 aláírt levelében felszólította az alperest fizetési kötelezettségének teljesítésére. Az alperes az engedményezésről szóló értesítést, illetve a 2012. december 7-én kelt fizetési felszólítást postai úton egy napon, 2012. december 9-én vette át. Az alperes 2012. december 14-ei válaszlevelében utalt arra, tudomása van az engedményező és a cég2 közötti elszámolási vitáról, s mivel nem kívánja kitenni magát a vételár kétszeres kifizetése veszélyének, a követelést vitatja, illetve késznek mutatkozik a közraktárjegyek vagy a vételár ügyvédi letétbe helyezésére. Az engedményező ezt megelőzően, 2012. december 13-án ismételten felszólította az alperest a teljesítésre, s utalást tett arra, hogy amennyiben a számlák kiegyenlítését az engedményezés nehezíti, úgy hajlandó az engedményezések visszavonása érdekében a szükséges egyeztetéseket elindítani. A 2012. december 17-ei levelében az engedményező nem fogadta el az alperesnek azt az álláspontját, hogy a hivatkozott jogvita fizetési kötelezettségeire kihatással lenne, és felszólította az engedményes részére 103.801.500,- Ft és annak kamata megfizetésére.

[5] 2013. március 28-án az engedményező arról értesítette az alperest, hogy az engedményezési értesítőt visszavonja mind a négy számla vonatkozásában; ekkor az engedményező ügyvezetője már ügyvezető1 ügyvezető volt. Az alperes 2013. május 27-én teljesítette a 103.801.500,- Ft szerződéses ellenértéket a cég1 részére.

[6] A felperes keresetében arra kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest 100.251.601,- Ft, s ennek kamatai megfizetésére. Álláspontja szerint az engedményezés folytán ő a követelés jogosultja, az alperes pedig a teljesítést felé alaptalanul tagadta meg. Kifejtette, hogy az engedményező, valamint a cég2 közötti adásvételi szerződések érvényesen létrejöttek, az engedményező a szállítási szerződésben foglaltakat teljesítette, majd abból fakadó követelését rá érvényesen engedményezte. A cég1 2013. március 28.-i levele álláspontja szerint joghatás kiváltására nem alkalmas, hiszen az engedményező helyébe ő maga lépett, amiből következően az ilyen megállapodás egyoldalú, visszamenőleges hatályú megszüntetése fogalmilag kizárt.

[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy tudomására jutott az engedményező és a cég2 közötti elszámolási vita, mely az áru tulajdonjogát érintette. A cégek közötti tárgyalások eredményeként azt a tájékoztatást kapta, hogy az engedményező részére kell teljesítenie. Mindemellett megjegyezte, hogy mivel az engedményezésről szóló értesítést és fizetési felszólítást egyazon napon, 2012. december 9-én kapta kézhez, az engedményezésre vonatkozó értesítés nem hatályosult; a fizetési felszólítás ennek visszavonásaként értékelhető, figyelemmel a régi Ptk. 214. § (1) bekezdésére. Kiemelt: az engedményezőtől származó levelezés alapján nem egyértelmű, kinek kell teljesítenie. Hivatkozott az engedményezési szerződés érvénytelenségére, színleltségére is. Amennyiben ugyanis az engedményezés ellenértékének alapját képező kölcsönszerződések nem valós ügyletek, úgy az engedményező nem ezeket a kölcsönöket kívánta visszafizetni, hanem a valódi akarat egy nagyobb összeg "átmozgatása", az engedményezőt érintően a vagyonkimentés volt. Ebből az következik, hogy a szerződés a jóerkölcsbe ütközik. Mindemellett előadta azt is, hogy a később felszámolás alá került engedményező felszámolója, a felszámoló1 2019. február 5-én az engedményezési szerződést felmondta, másrészt pedig beszámítási kifogást is előterjesztett, utalással arra, hogy a vételárat az engedményezőnek maradéktalanul megfizette, s amennyiben fizetési kötelezettsége állna fenn, úgy ez kétszeres fizetést jelentene.