15/2002. (III. 29.) AB határozat
a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 197. §-a alkotmányelleneségének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 197. §-a alkotmányellenes; ezért azt 2002. december 31. napjával megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 197. §-a a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban levő 2. K. 31212/1997. számú ügyben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. A Fővárosi Bíróság az előtte 2. K. 31212/1997. számon folyamatban levő, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, illetőleg annak megállapítását kérte, hogy a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 197. §-a az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközik, így az alkotmányellenes.
A kezdeményező álláspontja szerint a Hpt. 197. §-ában foglalt korlátozás "sérti a bíróság előtti egyenlőség Alkotmány 57. § (1) bekezdésében rögzített alapelvét. E rendelkezés ugyanis az egyik ügyfelet (rendszerint a felperest) megfosztja attól, hogy az ellenérdekű fél által csatolt iratok tartalmát a Pp. 93. § (2) bekezdéséből és a Pp. 97. §-ából következő jogai révén megismerhesse, áttanulmányozhassa. Amennyiben a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a banktitok tartalma az ellenérdekű fél számára is csupán a bíróság szóbeli tájékoztatásából legyen megismerhető, úgy az egyenlőség elve a bíróság jogi álláspontja szerint azért is sérül, mert csak a peres felek egyike kényszerül arra, hogy a számadatokban és táblázatokban is bővelkedő ismertetett banktitok anyagát érvelése összeállításához adott esetben órákon át jegyzetelve, szó szerint, írásban rögzítse. A perbeli esetben alperes közel 100 oldalnyi, 30%-ban táblázatokat tartalmazó iratanyag banktitokkénti kezelését kérte."
2. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben az alperes, mint intézkedésre jogosult felügyeleti szerv - a Hpt. vonatkozó rendelkezéseire hivatkozva - a felperest, aki a pénzintézetnél vezető állású személy volt, felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte és egyidejűleg határozott arról is, hogy a felperes pénzügyi intézménynél vezető állású személyként nem foglalkoztatható. Az alperes a határozatát helyszíni vizsgálat megállapításaira alapozta. A felperes a vizsgálatok, illetőleg az elmarasztaló közigazgatási határozat megalapozottságát vitatva, keresetében annak bírósági felülvizsgálatát kérte. Az alperes a kereset elutasítására irányuló nyilatkozatához mellékelte a különböző időpontokban született feljegyzéseket, vizsgálati jelentést, valamint a felügyeleti intézkedések megtételére vonatkozó javaslatokat tartalmazó iratokat. Utalt arra, hogy ezen dokumentumok, illetve abban szereplő adatok a Hpt. 50. §-ára tekintettel banktitoknak minősülnek.
A bíróság végzésében - a nyilvánosságot a per tárgyalásáról kizárva - az alperest kötelezte a banktitokként megjelölt iratok felperes részére történő megküldésére.
A végzés ellen benyújtott fellebbezésnek a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság helyt adott és a Hpt. 197. §-ára hivatkozással mellőzte az iratok - felperes részére való - megküldésére vonatkozó rendelkezést.
3. A bírói kezdeményezésben hivatkozott Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
A Hpt. 197. §-a a következőképpen rendelkezik:
"197. § A bíróság a tárgyaláson a Felügyelet által benyújtott és a határozat megalapozásához szükséges banktitkot tartalmazó iratokat kizárólag ismertetheti. A bíróság az ilyen iratokat zárt iratként kezeli, azokról másolatokat nem adhat ki, az eljárás jogerős befejezése után az iratokat a Felügyeletnek visszaküldi."
II.
A bírói kezdeményezés megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában - kiemelten a büntetőeljárás egyes elemeivel, illetve a védelemhez való jog alkotmányi tételével összefüggésben - foglalkozott az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében szereplő alapvető joggal, annak alkotmányos tartalmával, ezen belül az ún. tisztességes eljárás (fair trial) követelményeivel, továbbá az irányadó nemzetközi szabályozással, joggyakorlattal [pl. 6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91.; 5/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 75.]. A 6/1998. (III. 11.) AB határozattal elbírált ügy kapcsán megállapította, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdése - figyelemmel az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk 1. pontjának, továbbá az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikk 1. pontjának értelmezésére is - a tárgyaláshoz való jognál szélesebb alkotmányos követelményeket állít. "'A tisztességes eljárás' (fair trial) követelménye nem egyszerűen egy a bíróságnak és az eljárásnak itt megkövetelt tulajdonságai közül (ti. mint 'igazságos tárgyalás'), hanem az idézett alkotmányi rendelkezésben foglalt követelményeken túl - különösen a büntetőjogra és eljárásra vonatkozóan - az 57. § többi garanciájának teljesedését is átfogja. Sőt, az Egyezségokmánynak és az Emberi Jogok Európai Egyezményének - az Alkotmány 57. §-a tartalmához és szerkezetéhez mintát adó - eljárási garanciákat tartalmazó cikkei általában elfogadott értelmezése szerint a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni." [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998. 91., 95.] Az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdése írja elő - többek között - a tisztességes tárgyalás követelményét a polgári jogi jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban. Formailag csak büntető ügyekben irányadó előírásai közül a tisztességes eljárásnak - az Európai Emberi Jogi Bíróság következetes gyakorlatából is kitűnően - elismert eleme a "fegyverek egyenlősége", amelynek polgári perekben is érvényesülnie kell.
2. Az Alkotmánybíróság a 6/1998. (III. 11.) AB határozatában a tisztességes eljárás elvének a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés kellő idejének, eszközeinek találkozási pontjaival kapcsolatban egy konkrét ügyben érintett szabályozást vizsgálva a következőket fejtette ki: "Az eljárásban szereplő adatok és dokumentumok teljes megismerése és - megfelelő biztosítékok között - birtokolása is ezek közé a 'mindenképpen biztosítandó' jogok közé sorolható." Említett határozatában az Alkotmánybíróság arra is rámutatott: "Az alapjogok korlátozásának e jogok lényeges tartalma a határa: az Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely alapjog lényeges tartalmát az a korlátozás sérti, amely - valamely más alapvető jog vagy alkotmányos cél érdekében - nem elkerülhetetlenül szükséges, továbbá, ha szükséges is, a korlátozás által okozott jogsérelem az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.
Emellett a főszabályként alkalmazandó alkotmányossági mérce mellett azonban egyes alapjogok esetében az Alkotmány maga tartalmaz további kritériumokat, amelyek egyrészt ezt az általános mércét az illető jog tartalmához igazítva konkretizálják, másrészt, amelyek konkrét voltukban sokkal inkább állandó és saját tartalmi ismérvekkel határozzák meg az adott alapjog lényeges tartalmát a viszonyítással dolgozó általános szabály helyett. Ez utóbbi, minden alapjogra alkalmazandó általános mérce szükségképpen elvont, módszertani szabály lehet csak, amely a mindenkori korlátozáshoz való viszonyítást írja elő; ez utóbbi tehát itt a konkrét elem, s az alapjogok védett tartalma ezért esetről esetre eltérően alakul. Ezzel szemben az egyes alapjogoknál szereplő külön mércék a lényeges tartalmat valóban magához a fenyegetett alapjog sajátosságaihoz kötik, s ezért a korlátozás okát és súlyát nem szükségképpen értékelik; bármely korlátozással szemben is ugyanaz a határ áll. Ez a módszer egyes esetekben a korlátozás abszolút határát vonja meg, másutt annak alkotmányosságát saját, külön ismérvek alapján teszi eldönthetővé, akár úgy is, hogy a szükségesség/arányosság mérlegelését csakis az Alkotmányban meghatározott szűkebb és konkrét követelmények tekintetében engedi meg. Így ezeknek az alapjogoknak a lényeges tartalma állandóbban és egyértelműbben határozható meg mint azoké a jogoké, amelyekre az általános szabályt kell alkalmazni." Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározott garanciák alkotmányos tartalmát érintően a következőkre utalt a határozat: "Az 57. § (1) bekezdésében meghatározott garanciák: mindenki joga arra, hogyaz ellene emelt vádat vagy valamely perben jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el, a 'bírósághoz való jog' megannyi konkrét feltételét tartalmazzák, amelyek nem abszolútak abban az értelemben, mint például az említett ártatlanság vélelme, de amelyek az általános szabály szerinti mérlegelésnek mégis abszolút korlátai. Nincs olyan szükségesség, amely miatt a tárgyalás 'tisztességes' voltát arányosan ugyan, de korlátozni lehetne; hanem a tisztességes tárgyalás fogalmán belül alakítandó ki olyan ismérvrendszer, amely annak tartalmát adja, s csak ezen belül értékelhető bizonyos korlátozások szükséges és arányos volta. (Ugyanígy saját dogmatikája van annak, mi számít 'bíróságnak', mikor 'törvényes', 'független' és 'pártatlan' az eljáró testület stb.)" (ABH 1998, 91., 95., 98-99.)
3. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben - a korábban kifejtett elvi megközelítésből kiindulva - a Hpt. 197. § alkotmányossági vizsgálatánál az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének tartalmi elemét adó azon eljárásjogi garanciából indult ki, amely szerint jogainak érvényesítése érdekében a bíróság előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik. Ebből pedig az adott esetre nézve az következik, hogy peres eljárás során minden, a per tárgyát érintő releváns iratot (a határozat megalapozásához szükséges banktitkot tartalmazó irat az adott körülmények között nem vitásan ilyen) a peres felek mindegyike ugyanolyan mélységben és teljességben, továbbá azonos módon ismerhesse meg. Ez biztosítja a jogvitában álló peres felek között a "fegyverek egyenlőségét", ezáltal a tisztességes eljárás alkotmányi értelemben vett minőségét. A Hpt. 197. §-ában előírt korlátozás a felügyeleti szerv határozatában elmarasztalt peres fél (felperes) jogát érinti. Nincsen olyan "elkerülhetetlen szükségesség", amely a tisztességes tárgyaláshoz való jogát korlátozhatná, mivel a tisztességes eljárás, ezen belül a "fegyverek egyenlősége", illetve alkotóelemeinek összessége a jelen esetben az alapvető jog lényeges tartalma.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének említett tartalmát a Hpt. 197. §-a alkotmányellenesen szűkíti, mert alapvetően, illetőleg általános érvénnyel korlátozza a per tárgyát képező határozat megalapozottságának megismeréséhez, értékelhetőségéhez szükséges eljárási jogot. Megnehezíti a peres felek egyikének (a bírói kezdeményezésben említett eljárás során a felperesnek) a megfelelő felkészülési jogainak a gyakorlását. Mivel a peres eljárás tárgya olyan személyre szóló és szankciókat tartalmazó határozat, amelynek a megalapozottságát vitatja a felperes, garanciális jelentősége van annak, hogy "a határozat megalapozásához szükséges banktitkot tartalmazó iratot" közvetlenül megismerje, illetve azt birtokolja. Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a Hpt. 197. §-ból következően a banktitkot tartalmazó irat az adott eljárás során olyan bizonyítási eszköz, amelynek nem közvetlen észlelésen alapuló megismerése, illetőleg a birtoklás kizárása felborítja a peres felek perbeli egyenlőségét. E joggal szemben a banktitokra való hivatkozás alkotmányosan nem megalapozott. A banktitok illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tételét egyébként a büntetőjog szankcionálja. A banktitkot tartalmazó iratot birtokló személy, így a peres fél is büntetőjogi felelőssége tudatában gyakorolja ezen iratok birtoklásához való jogot.
Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezésben kifogásolt, a Hpt. 197. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezést, mivel nem biztosítja a tisztességes eljárás alkotóelemeinek teljes körű érvényesülését - megfelelő időt hagyva a banktitokra vonatkozó egyéb rendelkezésekre is figyelemmel levő új szabályozásra - megsemmisítette. Egyben kizártaa konkrét ügyben való alkalmazhatóságot is, mert megítélése szerint ezt az ügyben érintett felperes különösen fontos érdeke indokolja [Abtv. 43. § (4) bekezdés].
A Magyar Közlönyben való közzététel az Abtv. 41. §-án alapul.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
az aláírásban akadályozott
dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
az aláírásban akadályozott
dr. Kiss László
alkotmánybíró helyett
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 790/B/2000.