A Pécsi Ítélőtábla Pf.20074/2016/6. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 87. §, 253. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) VI. cikk (1) bek.] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék P.21234/2015/29., *Pécsi Ítélőtábla Pf.20074/2016/6.*, Kúria Pfv.20501/2017/3. (BH 2018.8.222)

***********

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.074/2016/6. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Pap Gábor pártfogó ügyvéd (fél címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű, a dr. Stier Diána eseti gondnok (fél címe) által képviselt kk. II.rendű felperes neve (címe) II. rendű és kk. III.rendű felperes neve (ugyanottani lakos) III. rendű felpereseknek - az 5. számú Ügyvédi Iroda (fél címe., ügyintéző: dr. Rátkai Ferenc ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Kaposvári Törvényszék 2016. április 26. napján kelt, 24.P.21.234/2015/29. számú ítélete ellen az I. rendű felperes által 31. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja, míg a perköltségre vonatkozó részében - fellebbezett részében - részben megváltoztatja akként, hogy az I. rendű felperest az alperes javára terhelő elsőfokú perköltség összegét 65.000 (hatvanötezer) forintra leszállítja.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 33.700 (harmincháromezer-hétszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy fizessen meg a Magyar Állam javára - az illetékes állami adóhatóság felhívására - 42.450 (negyvenkétezer-négyszázötven) forint feljegyzett fellebbezési részilletéket, míg a fennmaradó feljegyzett fellebbezési részilletéket a Magyar Állam viseli.

Az I. rendű felperes pártfogó ügyvédjének díját az I. rendű felperes köteles viselni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy az I. rendű felperes és az alperes házastársak voltak. Házasságukból 2007. május 1. napján a II. rendű felperes, míg 2010. szeptember 15. napján a III. rendű felperes gyermekek születtek. Házassági együttélésüket 2013 májusában szakították meg, ekkor az I. rendű felperes a közös lakásból elköltözött. 2014 júniusáig az I. rendű felperes apa és a gyermekek közötti kapcsolattartás működött, ekkor viszont a szülők viszonya megromlott. Az alperes anya nem biztosította az I. rendű felperes apának a gyermekekkel való kapcsolattartást az I. rendű felperes kívánsága szerint 2014. november 23-án, 2014. december 26-án, 2015. április 9-én, 2015. június 27-én, 2015. július 11-én, 2015. július 18-án, 2015. augusztus 1-jén és 2015. szeptember 12-én. Az I. rendű felperes a meghiúsult kapcsolattartások időpontjában Aról Sra utazott, gépkocsival történő utazásának költsége 38.400 forint volt mindösszesen.

A Si Járásbíróság 3.P.20.110/2015/20. számú, 2016. január 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével bontotta fel az I. rendű felperes és az alperes házasságát, a II. és III. rendű felperes gyermekeket az alperes anyánál helyezte el. Ekkor szabályozta a felperesek közötti kapcsolattartást is.

A felperesek - a gyermekek részére a gyámhivatal eseti gondnokot rendelt - keresetükben azt kérték, állapítsa meg a bíróság, hogy az alperes megsértette az I. rendű felperes apa magán- és családi élethez, illetve zavartalan apai kapcsolattartáshoz való jogát, továbbá az apai és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, emellett a II. és III. rendű felperesnek a teljes családi élethez és a véleménynyilvánításhoz fűződő személyiségi jogát is megsértette. Ezért azt kérték a felperesek, hogy tiltsa el a bíróság az alperest a további jogsértéstől és kötelezze őt méltányos elégtétel adására magánlevélben történő bocsánatkérés formájában, valamint kötelezze az alperest arra, hogy fizessen meg a felpereseknek személyenként 1.000.000 forint sérelemdíjat és az I. rendű felperesnek további 100.000 forint vagyoni kártérítést a meghiúsult kapcsolattartásokkal felmerült utazási költség címén.

Az I. rendű felperes állította, hogy az alperes 2014. november 23-án, 2014. december 26-án, 2015. április 9-én, 2015. június 27-én, 2015. július 11-én, 2015. július 18-án, 2015. augusztus 1-jén, 2015. augusztus 29-én és 2015. szeptember 12-én nem biztosította a felperesek közötti kapcsolattartást.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Előadta, hogy a gyermekeket ugyan felkészíti a kapcsolattartásra, azonban félnek az édesapjuktól, és nem kívánnak vele menni. Emellett a kapcsolattartásnak nem az a módja, hogy az I. rendű felperes egyoldalúan közli, mikor kívánja elvinni a gyermekeket. A jogerős bontóperi ítélet előtt pedig a kapcsolattartás a felek között nem volt szabályozva.

Arra is hivatkozott, hogy a gyermekek védelme érdekében nem jogellenes, hogy ha a gyermekek nem kívánnak édesapjukkal menni, akkor nem adja ki őket az I. rendű felperes részére.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 15 napon belül 38.400 forint kártérítést, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az I. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 66.000 forint perköltséget, míg az állam javára az adóhatóság felhívására 31.800 forint le nem rótt eljárási illetéket. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az állam javára az adóhatóság külön felhívására 7.500 forint le nem rótt eljárási illetéket, a további eljárási illetékről pedig úgy rendelkezett, hogy azt a Magyar Állam viseli.

Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 4:178.§-ának (2) bekezdése értelmében a gyermekeitől külön élő szülő jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani. A Ptk.4:138.§ (1) bekezdése alapján ha a kapcsolattartásra kötelezett személy a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozza, vagy szabályait megszegi, az ezzel okozott kárt köteles a másik félnek megtéríteni.

Az I. rendű felperes által megjelölt időpontokat külön-külön megvizsgálva az elsőfokú bíróság úgy találta, hogy 2014. november 23. napján az alperes előre, e-mailben tájékoztatta az I. rendű felperest arról, hogy más programja van a gyermekekkel, ezért kellő indok volt arra, hogy a kapcsolattartás nem valósult meg az I. rendű felperes által igényelt időpontban. 2015. augusztus 29. napjáról az I. rendű felperes nem bizonyította, hogy a kapcsolattartást indítványozta és azt az alperessel egyeztette. Az egyéb időpontokra vonatkozóan alaposnak találta az I. rendű felperesnek azt az előadását, hogy az alperes volt a kapcsolattartás akadályozója. Ebben a körben figyelembe vette az alperes által csatolt magán pszichológusi szakvéleményt, amely szerint időben, fokozatosan szükséges a kapcsolattartás megvalósulása. Az I. rendű felperes által indítványozott tanúk kihallgatása, így N A, H Jné és H J tanúk vallomása alapján pedig hét időpontban alaposnak találta a kapcsolattartás költségének, mint kárnak a megtérítésére vonatkozó igényt.