BH 1996.9.480 A gyermek érdeke nem csupán az, hogy mindennapi ellátása, gondozása megfelelő legyen, hanem az is, hogy benne a mindkét szülőjével szembeni lelki és szellemi kapcsolat és a társadalmi beilleszkedéshez nélkülözhetetlen jogtisztelet kialakuljon. A gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló perben különös súllyal kell értékelni a korábbi jogerős ítélettel való szembehelyezkedést és a kapcsolattartás akadályozását. [Csjt. 76. § (2) bek., a gyermek jogairól szóló New York-i Egyezmény - 1991. évi LXIV. tv. - 12. Cikk 1. pont, a 19. sz. irányelvvel módosított 17. sz. irányelv III. pont].

A peres felek 1978-ban kötött házasságát a bíróság 1990. március 8-án felbontotta, és az 1980. szeptember 17-én született Zsófia, valamint az 1983. november 16-án született Bence nevű gyermekeiket apjuknál, az alperesnél helyezte el, mert megállapította, hogy a felperes - a személyiségében jelentkező neurotikus és hiszteroid tünetek, továbbá a kisfiút módszeresen az alperes ellen nevelő magatartása miatt - az egymáshoz ragaszkodó gyermekek hosszú távú, töretlen, testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosítására az alperesnél kevésbé alkalmas.

Az 1991. március 26-án meghozott másodfokú ítélet úgy rendelkezett, hogy a felperes a nála lévő kisfiút az iskolai évzárást követően köteles kiadni az alperesnek.

A gyámhatóságon történt megállapodás értelmében az alperes 1991. június 21-én a gyermekért a felperes lakására ment, ahol a felperes - gyámhatósági tisztviselő jelenlétében - közölte vele, hogy a gyermek egész nyárra a Balatonra utazott, és őt nem hajlandó kiadni. Később, a családterápiás kezelés során a felperes elmondta, hogy a szóban levő esetben a gyermek a lakásban, a szekrényben tartózkodott.

1991. augusztus 30-án az alperes az utcán találkozott a felperessel és a kisfiúval, a peres felek között konfliktus alakult ki, amelynek során rendőri segítséget is igénybe kellett venni. A rendőrök a gyermeket az édesanyjának adták át azzal, hogy a felek másnap a gyermekkel a rendőrségen kötelesek megjelenni. A felperes e felszólításnak nem tett eleget.

1991 szeptemberétől 1992 júliusáig a családdal a családterápiás szolgálat foglalkozott, mert az alperes is beleegyezett abba, hogy míg kapcsolata a kisfiúval normalizálódik, a gyermek az édesanyjánál maradjon. Ezt követően egy ideig a kapcsolattartás az alperes és a gyermek között megvalósult, majd több alkalommal az alperes kísérletei ellenére - a gyermek ellenállása miatt - meghiúsult. A kisfiú így jelenleg is a felperessel él, míg Zsófia az alperesnél nevelkedik.

A felperes az 1993. január 13-án benyújtott keresetében azt kérte, hogy a bíróság Bencét nála helyezze el. Arra hivatkozott, hogy az alperes magatartása miatt a gyermek és az apja kapcsolata megromlott, és az apa is eltávolodott a gyermektől, továbbá a gyermek nem kíván az alpereshez kerülni, és érdeke is azt kívánja, hogy az évek óta megszokott állandó környezetében nevelkedjék tovább.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a jogerős ítélet végrehajtása a felperes önkényes magatartása miatt hiúsult meg, aki a gyermeket fokozatosan elidegenítette az alperestől s ezzel testvérétől is, ami ellentétes a kisfiú érdekeivel. A gyermekelhelyezés megváltoztatásának törvényi feltételei nem állnak fenn.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a gyermek érdeke ellen cselekedett, amikor a korábbi bírósági határozatoknak nem tett eleget, sőt Bencét - közvetett és közvetlen eszközökkel - az alperes ellen nevelte, és a kapcsolattartást rendszeresen meghiúsította. Ezért - annak ellenére, hogy a felperesnek a kisfiúval harmonikus a kapcsolata, és a gyermek az anyjához jobban kötődik, a felperes körülményei is alkalmasak a gyermek nevelésére, valamint a gyermek hosszabb ideje vele él - a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában a gyermekelhelyezés megváltoztatására nem kerülhet sor.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, és Bencét a felperesnél helyezte el. Az ítélet indokolása szerint a Legfelsőbb Bíróság 19. sz. irányelvével módosított 17. sz. irányelvének III. pontja értelmében a gyermekelhelyezés megváltoztatásánál is döntő szempont a gyermek érdeke. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes jogellenesen járt el, amikor a gyermeket a jogerős ítélet ellenére nem adta ki az alperesnek. Nem vitás továbbá, hogy a felperes "kisajátító" magatartása s a gyermeket az alperes és annak szülei ellen hangoló tevékenysége károsan hatottak a gyermek érzésvilágára. Az alperes körülményeiben és nevelési képességében sem következett be változás. Perdöntő azonban, hogy a kisfiú kapcsolata az alperessel meglazult, testvérével is ritkán találkozik és - a fellebbezési tárgyaláson történt meghallgatása szerint - határozott kívánsága, hogy édesanyjával éjen abban a környezetben, ahol évek óta nevelkedik, és megfelelően fejlődik. A már serdülőkorban lévő gyermek érzelmeit és nyilatkozatát - az idő múlására és a gyermek érzelmi fejlődésében bekövetkezett változásra is tekintettel - nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért a gyermek érdekében az elhelyezést meg kellett változtatni.

A jogerős ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása (helyesen: az első fokú ítélet helybenhagyása) érdekében az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdését, mert a körülmények nem változtak meg, és a kisfiú fejlődése az alperesi környezetben biztosítva lenne. Egymagában a 11 éves gyermek nyilatkozata alapján nem lehet az elhelyezés megváltoztatása kérdésében megalapozottan dönteni. Az egymáshoz szorosan ragaszkodó testvérek szétválasztása is ellentétes a gyermek érdekével.