A Székesfehérvári Törvényszék Mf.20382/2016/7. számú határozata illetmény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 239. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §] Bírók: Gieszné dr. Boda Orsolya, Kaló Zsuzsanna, Varga Péter Pál

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.46/2015/18., *Székesfehérvári Törvényszék Mf.20382/2016/7.*, Kúria Mfv.10063/2017/7., 3316/2018. (X. 16.) AB végzés

***********

éíóáéíóáSzékesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Mf.20.382/2016/7. szám

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Független Rendőr Szakszervezet (fél címe 1., ügyintéző: jogtanácsos neve) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. r., II.rendű felperes neve (II.r. felperes címe) II. r., III.rendű felperes neve (III.r. felperes címe.) III. r., IV.rendű felperes neve (IV.r. felperes címe.) IV. r., V.rendű felperes neve (V.rendű felperes címe) V. r., VI.rendű felperes neve (VI.r. felperes címe.) VI. r. felpereseknek,- jogtanácsos neve által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen munkabér illetmény és egyéb anyagi juttatások tárgyában indult munkaügyi perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.46/2015/18. számú ítélete ellen az I-VI. r. felperes által 19. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg

az I. r. felperesnek bruttó 539.200,- (ötszázharminckilencezer-kettőszáz) Ft-ot, valamint ezen összegnek 2014. november 5-től a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatát, továbbá 27.000,- (huszonhétezer) Ft perköltséget;

a II. r. felperesnek bruttó 342.900,- (háromszáznegyvenkettőezer-kilencszáz) Ft-ot, valamint ezen összegnek 2014. november 5-től a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatát, továbbá 15.600,- (tizenötezer-hatszáz) Ft perköltséget;

a III. r. felperesnek bruttó 78.600,- (hetvennyolcezer-hatszáz) Ft-ot, valamint ezen összegnek 2015. január 1-től a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatát;

a IV. r. felperesnek bruttó 345.800,- (háromszáznegyvenötezer-nyolcszáz) Ft-ot, valamint ezen összegnek 2014. november 5-től a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatát, továbbá 18.400,- (tizennyolcezer-négyszáz) Ft perköltséget;

az V. r. felperesnek bruttó 344.600,- (háromszáznegyvennégyezer-hatszáz) Ft-ot, valamint ezen összegnek 2014. november 5-től a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatát, továbbá 18.300,- (tizennyolcezer-háromszáz) Ft perköltséget;

a VI. r. felperesnek bruttó 415.600,- (négyszáztizenötezer-hatszáz) Ft-ot, valamint 20.800,- (húszezer-nyolcszáz) Ft perköltséget;

az I., II., IV., V., VI. r. felperesek elsőfokú perköltségben való marasztalását mellőzi, a III. r. felperes által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 15.000,- (tizenötezer) Ft-ra leszállítja, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 13.500,- (tizenháromezer-ötszáz) Ft, a II. r. felperesnek 7.800,- (hétezer-nyolcszáz) Ft, a IV. r. felperesnek 9.200,- (kilencezer-kettőszáz) Ft, az V. r. felperesnek 9.150,- (kilencezer-egyszázötven) Ft, valamint a VI. r. felperesnek 10.400,- (tízezer-négyszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi a III. r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 7.500,- (hétezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Az fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a felperesek illetmény-különbözet érvényesítése végett előterjesztett keresetét elutasította. Az ítéletet a felperesek támadták fellebbezéssel, annak megváltoztatását, a keresetüknek helyt adó döntés meghozatalát kérve.

A felperesi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a tényállást ugyan helyesen állapította meg, követelésük megalapozottságát illetően azonban mindennek ellenére téves jogi következtetésre jutott.

Vélekedésük szerint téves az elsőfokú bíróság Kjt. 85/A § l) pontjából levezetett jogértelmezése, amely szerint a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló többlet az illetmény fogalmán belül egységesen kezelendő. Úgy vélték, a hivatkozott törvényhely rendelkezései ilyetén következtetésekre nem vezethetnek, azok ugyanis tulajdonképpen a munkabér Kjt. szerinti értelmezéséhez adnak csupán iránymutatást. Szerintük a munkáltatói döntésen alapuló illetmény, és a garantált illetmény elsőfokú ítéleti álláspontnak megfelelő egységes értelmezésének, kezelésének nincs helye, ezzel összefüggésben a szóbanforgó illetményelemek eltérő jellegét, természetét hangsúlyozták. Tévesnek tartották azon elsőfokú ítéleti álláspontot, amely szerint önmagában elégséges, ha a közalkalmazott teljes illetménye eléri a vonatkozó Kormányrendelet szerinti minimálbér, garantált bérminimum összegét. Úgy vélték, az elsőfokú bíróság a tárgyi jogkérdés megítélésében irányadónak tekinthető felsőbírósági határozat téves értelmezése folytán jutott megalapozatlan következtetésre. Meglátásuk szerint a K döntésből is éppen az következik, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és megállapított illetménye megkülönböztetendő fogalmak, ugyanakkor az illetmény megállapításáról szóló határozat hiányában nem fogadható el - csupán az alperes perbeli hivatkozása alapján -, hogy a munkáltató 2013. augusztus 1-jétől a döntésén alapuló illetményrészt garantált illetményre csoportosította át.

Fellebbezési érvelésüket kiegészítve a K újabb keletű, ügyszám számú ítéletében kifejtettekre hivatkoztak. A felsőbírósági határozat - mint kiemelték - rögzítette, hogy amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik, és a felek között nem jön létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az összilletmény emeléséről, és a munkáltató nem hoz döntést - írásban nem intézkedik - a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, azaz annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja.

A felperesek utaltak továbbá a K határozat e kérdéskörben irányadó további rendelkezéseire, így arra, amely szerint a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve, és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési, erről pedig tájékoztatási kötelezettség terheli.

Azon véleményüknek adtak hangot, hogy keresetük a teljes illetmény Mt. 58. §-a szerinti védelme alapján az azt követő időszakra is megalapozott, amikor az alperes a garantált illetmény összegét már helyesen állapította meg, mivel azt a felperes ezt megelőző jogszerű illetményével kell összehasonlítani, amely egyébként csak közös megegyezéssel lenne módosítható. E tekintetben ugyanis kizárólag a két jogszerűen megállapított illetmény összevétésével lehet helytálló következtetésekre jutni.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Nézete szerint az elsőfokú bíróság helyesen, és teljes körűen állapította meg a tényállást, arra alapított jogi következtetései helytállóak.