A Székesfehérvári Törvényszék Pf.20191/2010/4. számú határozata közüzemi díj megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §] Bírók: Ébner Vilmos, Farkas Istvánné, Menner Judit

Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

1.Pf.20.191/2010/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Simonovits Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek,- a dr. Bognár Viktor ügyvéd által képviselt VIII.r. alperessel szemben 532.150,- Ft és jár. közüzemi díjtartozás megfizetése iránt indított perében a Dunaújvárosi Városi Bíróság 9.P.21.330/2007/54. számú ítéletével szemben a VIII.r. alperes által 55. sorszám alatt előterjesztett, a másodfokú eljárásban 4. sorszám alatt indokolt fellebbezése folytán meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t :

az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja,

és a VIII.r. alperes által a felperesnek fizetendő marasztalás összegét 532.150,- (ötszázharminckettőezer-százötven) Ft-ra és kamataira leszállítja;

a viszontkereset körében a közüzemi szerződés létrehozására irányuló kérelem tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot ekörben a per újabb tárgyalására, és új határozat hozatalára utasítja.

Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, fizessen az alperesnek 15 nap alatt 35.000,- (harmincötezer) Ft másodfokú perköltséget.

A hatályon kívül helyezés kapcsán a felek másodfokú perköltségét személyenként 6.000,- (hatezer) Ft-ban állapítja meg.

Ezen részítélettel szemben további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az I-VII.r. alperesekkel kapcsolatban az eljárást különböző ügyszám és sorszám alatt hozott végzéseiben részben megszüntette, részben velük szemben közüzemi díj tartozások jogcímén jogerős marasztaló részítéletet hozott.

A VIII.r. alperest 533.070,- Ft és járulékai közüzemi díjtartozás megfizetésére kötelező, a viszontkeresetet elutasító ítélettel szemben a VIII.r. alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsősorban az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, a viszontkeresetnek való helytadást, a felperes perköltségben való marasztalását kérte.

Másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítást kérte.

A perköltség viselése kapcsán indítványa az volt, hogy a másodfokú bíróság a korábbi részítéletekben az alperesek terhére megállapított perköltségeket vegye figyelembe, és összességében értékelje azokat. Pernyertessége esetén pedig a felperes perköltségének összegét a per egészére vonatkoztatva kérte megállapítani.

A VIII.r. alperes fellebbezése több irányú volt.

Állította az eljáró bíró elfogultságát, mivel a szakértői vélemény beszerzése kapcsán csak olyan kérdések feltevését engedélyezte, amelyek a BH. 1998/289. számú eseti döntésben kifejtett jogi álláspont keretén belül maradtak, míg a VIII.r. alperes jogi álláspontját tükröző BDT. 2005/1237. eseti döntés körén belül a kérdések feltételét megtiltotta, ezáltal az elsőfokú bíróság prejudikált.

Kifogásolta a bíróság jegyzőkönyvvezetését is, állítása szerint a jegyzőkönyvbe olyan szavak kerültek, amelyek nem a VIII.r. alperestől származtak, tartalmukban tényleges nyilatkozatának nem feleltek meg.

Eljárási kifogásként hivatkozott arra, hogy a bíróság a bizonyításra szoruló tényekről nem tájékoztatta a feleket, így nem lehetett a kérelem és ellenkérelem teljes spektrumát feltárni, és ez okozta azt is, hogy az alperesi jogi képviselő nem fedezhette fel a bírói munka hiányosságait.

Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság az alperesekkel szembeni egyes keresetekről részítélettel döntött, holott azokat egységesen kellett volna kezelni az azonos jogviszonyok egységes megítélésének szükségessége miatt.

Kifogásolta, hogy bár az alperes viszontkeresete kiterjedt arra, hogy a bíróság a peres felek között hozza létre a hőközpont használatára vonatkozó szerződést, erről azonban a bíróság nem rendelkezett.

Ezt meghaladóan nem bírálta el az elsőfokú bíróság a vízszolgáltatással kapcsolatos viszontkereseti kérelmét sem.

Fenntartotta, hogy a felek között 1995. évet megelőzően bejelentéssel, a szolgáltatás igénybe vételével a szerződés írásban létrejött, amely a 38/1995. (IV.5.) Kormányrendelet hatályba lépését követően is fennmaradt. Ennek tartalma a 37. számú GK Állásfoglalásra figyelemmel a szolgáltató által 2002. évben kibocsátott általános szerződési feltételekkel módosult.

Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a ... Ítélőtábla ítéletét félre értelmezte, az ítélőtábla a bekötési mérő és a mellékvízmérők által megmért vízfogyasztás egésze kapcsán tette meg a megállapításait, jelen perben a felperes csupán ezen vízmennyiség egy részét követeli.

A mérési különbözetet a felperes nem tudta bizonyítani, nem állapítható meg, hogy melyik épületre (köztük az alperesi társasházra) mekkora összeg osztható le. Egyébként is ezt bizonyíthatatlannak tartotta.

Hangsúlyozta azt is, hogy az Ítélőtábla előtti perben még nem állt fenn az a tényhelyzet, mely szerint a társasházak mindegyikében, valamennyi lakásban hiteles mellékmérő mérte volna az elkülönült vízhasználatot.

Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a mérési különbözet megállapításához szükséges bizonyítékok beszerzésére tett indítványát nem vette figyelembe, az elosztás, számítás módját nem tisztázta.

Hivatkozott arra, hogy az elkülönült vízhasználó fogalma kizárólag csak a bekötési főmérőhöz kapcsolódó ingatlanon belül értelmezhető, azon kívül álló lakások fogyasztói elkülönült vízhasználónak nem tekinthetők, a velük kötött ilyen jellegű megállapodáshoz az alperesnek a hozzájárulására is szükség lett volna, amelyet azonban nem adott meg. Az Ítélőtábla ítélete sem jelöli meg, hogy a különböző társasházak közötti elszámolásnak, megállapodásnak mi lehet a jogcíme.

Sérelmezte, hogy a bíróság beszámítási kifogását a korábbi évek mérési különbözetét illetően nem bírálta el.

A szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás díjával kapcsolatban az Ítélőtábla ítéletében foglaltak alkalmazását nem tartotta lehetségesnek, figyelemmel arra, hogy időközben megtörtént a teljes körű mellékmérősítés, így a bekötési mérő és a mellékmérők összes mérése közötti különbözetet pontosan meg lehet állapítani, ez a különbözet azonban nem vehető figyelembe a szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás számításakor, mivel a szennyvízhálózatba kerülő víz mennyiségét hitelesen a mellékvízmérő órák mérik. Ennél több víz a szennyvízrendszerbe nem kerülhet.

A fűtés, karbantartási díjjal kapcsolatban hivatkozott arra, hogy bár a felperes csupán 961,- Ft-ot követelt, a VIII.r. alperes 1.881,- Ft-ot fizetett meg, így a 920,- Ft különbözet erejéig túlfizetése mutatkozik.