BH 2005.10.364 A pályáztatás szabályainak a kiíró részéről való megsértése nem alapozza meg a pályázónak a szerződés megkötésének elmaradásából származó, várható üzleti haszon elvesztése miatti kártérítési igényét - A pályázó a pályázat benyújtásával és a pályázaton való részvétellel kapcsolatos költségei megtérítésére tarthat igényt [1996. évi LVII. tv. 7. §; Ptk. 339. § (1) bek., 355. § (4) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint az I. r. alperes 1997. június 25-én pályázatot írt ki a tulajdonában álló kényszervágóhíd üzemeltetésére. Felhatalmazta a Gazdasági Bizottságot a pályázat részletes feltételeinek meghatározására és elbírálására, a polgármestert és a jegyzőt pedig a nyertes pályázóval kötendő szerződés aláírására. A Gazdasági Bizottság a felperest nyilvánította nyertesnek, de az I. r. alperes polgármestere a döntést felfüggesztette és a pályázókat a pályázat kiegészítésére hívta fel. A pályázatokat az I. r. alperes képviselő-testülete bírálta el és a II. r. alperest jelölte meg a pályázat nyertesének, az I. r. alperes vele kötötte meg 1998. január 1-je és 2002. december 31-e közötti időtartamra a bérleti szerződést.

A felperes keresete folytán a Legfelsőbb Bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. és II. r. alperesek a pályázat kiírását követően - annak kiegészítése során - az 1996. évi LVII. törvény 7. §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak. Az I-II. r. alperesek a közöttük lévő bérleti szerződést 2000. június 30-ával megszüntették, az I. r. alperes által kiírt újabb pályázatot a felperes nyerte meg és 2000. július 4-én a kényszervágóhidat megvásárolta.

A felperes a keresetében a tisztességtelen piaci magatartással okozott 20 493 000 Ft elmaradt haszonban jelentkező kár, ennek 2000. július 4-étől járó kamatai és a perköltségek egyetemleges megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni. Keresetét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére és 355. §-ának (4) bekezdésére alapította. Előadta, hogy az I-II. r. alperesek jogellenes magatartását a Legfelsőbb Bíróság jogerősen megállapította, a III. r. alperes mint a II. r. alperes ügyvezetője a IV. r. alperes pedig mint az I. r. alperes polgármestere működtek közre a jogsértésben. Az alperesek tisztességes eljárása esetén az I. r. alperes által kiírt pályázat nyerteseként a Gazdasági Bizottság döntésével egyezően a felperest jelölték volna meg és 1998-ban az I. r. alperes vele kötötte volna meg a bérleti szerződést. Az alperesek tisztességtelen eljárása következtében nyilvánították a pályázat nyertesének a II. r. alperest és kötötték meg vele a szerződést, ezért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint az alperesek egyetemlegesen kötelesek a kárát megtéríteni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. és a II. r. alperesek vitatták a jogsértés és a kár közötti okozati összefüggés meglétét, valamint a kár összegszerűségét is. A III. r. és IV. r. alperesek arra hivatkoztak, hogy saját személyükben kártérítési felelősséggel nem tartoznak.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett rendelkezését a perköltség tekintetében részben megváltoztatta, a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a pályázati kiírás alapján benyújtott pályázat elfogadása önmagában nem hozta létre a szerződést és szerződéskötési kötelezettséget sem keletkeztetett a pályázatot kiíró számára. Tény, a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy az I-II. r. alperesek megsértették a pályáztatás szabályait, azonban nem állnak fenn a kártérítésnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei. A Legfelsőbb Bíróság ez irányú jogerős ítélete következtében a kártérítés egyik feltétele az I-II. r. alperesek magatartásának jogellenessége fennáll. Mivel azonban a szerződéskötés a pályázat kiírójától nem kényszeríthető ki, az egyébként jogellenes magatartás felróhatónak nem tekinthető, így a kártérítés további két feltétele a felróhatóság és az okozati összefüggés hiányzik. A III. és IV. r. alperesek saját személyükben a perbeli kár megtérítésére nem kötelezhetők.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben mindkét-fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében és a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Sérelmezte annak megállapítását, hogy az I-II. r. alperesek magatartása nem volt felróható. A perbeli jogsértő pályáztatás és a bérleti szerződésnek a II. r. alperessel való megkötésével a felperes elesett annak lehetőségétől, hogy az eredeti pályázat nyerteseként ő köthesse meg a szerződést és annak alapján gazdálkodhasson. Nem csupán a pályázat kiegészítésének az I. és II. r. alperes által alkalmazott módja, valamint a másik pályázat nyertessé nyilvánítása volt jogellenes, hanem a másik pályázóval történő szerződéskötés is. A kára ezért az alperesek felróható magatartása miatt következett be, az annak egyenes következménye. Az I. r. alperes - bár erre törvényes lehetősége lett volna - nem nyilvánította érvénytelennek a két pályázatot és nem írt ki újabbat a régi helyett, hanem a nyertes pályázókat megcserélte és a szerződést nem az eredetileg nyertes felperessel, hanem azzal a II. r. alperessel kötötte meg, aki a pályázati anyagát jogellenesen megváltoztatta. A szerződéskötés tehát nem maradt el, csak az I. r. alperes azt jogellenesen nem a felperessel, hanem a II. r. alperessel kötötte meg. A kára az az elmaradt haszon, amely a kényszervágóhíd szerződés alapján történő üzemeltetése során nála jelentkezett volna.

Az I. és IV. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.