A Pesti Központi Kerületi Bíróság G.301375/2017/19. számú határozata. [1952. évi III. törvény (Pp.) 26. §, 78. §, 206. §, 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 240. §, 341. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §] Bíró: Hideg Nagy Kornél

Pesti Központi Kerületi Bíróság

Gazdasági Csoport

18.G.301.375/2017/19.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság

a Németh H. Gábor és Társai Ügyvédi Iroda (1062 Budapest, Bajza utca 20. fszt. 2.) és

a Ruttkai-Marczel-Ruttkai Ügyvédi Iroda (1012 Budapest, Attila út 133.) által képviselt

Felperes neve (Felperes címe.) felperesnek,

a Morvai és Társa Ügyvédi Iroda (1136 Budapest, Hegedűs Gyula út 16. fszt. 8.) által képviselt

I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe.) I. r. alperes, és

II.rendű alperes neve(II.rendű alperes címe.) II. r. alperes ellen

veszélyeztető magatartástól eltiltás iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T.

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 22.225,- (huszonkettőezer-kettőszázhuszonöt) Ft perköltséget, amelyből 4.725,- (négyezer-hétszázhuszonöt) Ft az ügyvédi munkadíjat terhelő ÁFA.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve, jelen bíróságnál lehet előterjeszteni.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson bírálja el, de a felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, továbbá ha a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, vagy ha a felek ezt kérték, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, de a felek kérhetik a tárgyalás megtartását.

I N D O K O L Á S

A bíróság az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes és az I. r. alperes 2008. november 6-án ötven évre szóló közterület-használati megállapodást kötött a Ingatlancím1 közötti 600 négyzetméter alapterületű, és a Ingatlancím2 felőli torkolatára eső 50 négyzetméter alapterületű része tekintetében.

A szerződéssel érintett közterület-használatról az I. r. alperes a II. r. alperes által előkészített előterjesztés alapján 2008. május 29-én, a Határozatszám1. számú határozattal rendelkezett. A szerződés megkötése során a II. r. alperes az I. r. alperes képviseletében járt el.

A felperes és az I. r. alperes a közterület-használati megállapodást 2009. július 31-én módosították az érintett közterület nagysága tekintetében.

A szerződés hatálya alá eső tényleges közterület-használat kezdő időpontja vonatkozásában a felperesnek bejelentési kötelezettsége volt a II. r. alperes felé.

Az I. r. alperes 2016. március 29. napján a szerződést felmondta. A felmondás érvénytelenségének megállapítása végett a felperes az alperesekkel szemben pert indított, a perben az eljáró elsőfokú bíróság 10.G.302.115/2017/8. számú ítéletében megállapította, hogy a szerződés felmondása jogellenes.

A 2017. évi húsvéti rendezvénysorozat tárgyában a felperes a II. r. alperesnek bejelentette a tervezett közterület-használatot. A II. r. alperes 2017. február 27-én kelt Válaszlevélszám1. számú válaszlevelével arról tájékoztatta a felperest, hogy a bejelentést nem veszi tudomásul és felhívta a felperest arra, hogy a szerződéssel érintett közterületen tartózkodjon a 2017. március 31. napját megelőző közterület-használattól.

2017. március 1. napján I.rendű alperes neve Közterület-felügyelete a 2017. tavaszi rendezvénnyel érintett felperesi bérlők részére küldött leveleiben figyelmeztette a bérlőket arról, hogy a 2017. március 31. előtti esetleges kitelepülés jogszerűtlen, és jogkövetkezményként pénzbírság kiszabását is kilátásba helyezte.

A felperes - a közterület-használati megállapodás megkötésekor hatályban volt, a Polgári perrendtartásról szóló 1959. évi IV. törvény 341. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett - keresetében kérte az alperesek eltiltását mindazon magatartástól, és bármilyen nyilatkozat címzett vagy nyilvános megtételétől, amely akadályozza, vagy korlátozza a felperest abban, vagy annak akadályozására vagy korlátozására irányul, hogy a felperes által az I. r. alperessel kötött közterület-használati megállapodás szerint az abban meghatározott közterületet az év teljes részében használja a megállapodás hatálya alatt. A felperes kérte az alperes perköltségekben való marasztalását is.

A felperes hivatkozott a közterület-használati megállapodás 3. pontjában foglaltakra, amelyek értelmezése szerint azt támasztják alá, hogy a használatba adó a közterület-használatot teljes ötven évre biztosítja a felperes részére, ugyanakkor díjat csak a március 31. és szeptember 30. közötti 184 napra számít fel. Hangsúlyozta, hogy a 2017. évet megelőző kilenc évben soha semmilyen értelmezési kétség nem merült fel az alperesi oldalon, a felek evidens szándéka és azt tükröződő szerződéses, valamint szerződésen alapuló valamennyi nyilatkozata teljes évo közterület-használatra irányul.

Hivatkozva a Ptk. 207. § (1) bekezdésére előadta, hogy a peres felek közötti szerződés megkötését hosszas egyeztetés előzte meg. Az ezen egyeztetések során keletkezett előterjesztés, illetve önkormányzati határozatban foglaltak szövege mind az "egész éves használat biztosítása mellett" szófordulatot alkalmazta. Ebből következően egyértelmű, hogy a március 31. napjától szeptember 30. napjáig terjedő rövidített időszak kizárólag a felperes által fizetendő díj összegének meghatározására, és nem a használat idejének rögzítésére szolgált. A felperes számára a szerződés megkötését megelőzően egyértelmű volt az alperesek szerződéses akarata, ahogyan az alperesek számára is egyértelmű volt a felperes teljes éves használatra vonatkozó igénye.

Az alperesek 2017. év tavaszáig a felperesi jogértelmezésnek megfelelően teljesítettek, biztosítva a felperes számára a megállapodásból eredő jogait. A szerződéses tartalom bármilyen jellegű értelmezési problémája egyáltalán nem merült fel korábban a peres felek között.

Az alperesek által a 2017. évben tanúsított magatartás miatt a felperes számára kétségessé vált, hogy a megállapodás tárgyát képező közterületet az év hátralevő részének teljes időtartalma alatt használni tudja, amely különös jelentőséggel bír az év szeptember 30. napját követő adventi időszak tekintetében, amely köztudottan az utcai vásárok legforgalmasabb időszaka. Ha az alperesek bármilyen módon megakadályozzák a felperest abban, hogy az év őszi-téli időszakában, különösen a karácsonyt megelőző időszakban gyakorolja a megállapodásból eredő jogait, úgy a felperes egyelőre nem megállapítható nagyságrendű kárt szenved el az alperesek magatartása miatt.