A Fővárosi Törvényszék Gf.75232/2019/2. számú határozata. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 240. §, 318. §, 341. §] Bírók: Hímer Gabriella, Imre Júlia, Miklós János

F Ő V Á R O S I T Ö R V É N Y S Z É K

mint másodfokú bíróság

1.Gf.75.232/2019/13-II.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Németh H. Gábor és Társai Ügyvédi Iroda (címe) és a Ruttkai-Marczel-Ruttkai Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek a Morvai és Társa Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt alperes neve(címe) I. r. alperes ellen veszélyeztető magatartástól eltiltás iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2018. február 27. napján kelt 18.G.301.375/2017/19. számú ítélete ellen az alperes által 24. sorszámon benyújtott fellebbezése folytán - a 2019. szeptember 25. napján tartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és eltiltja az I. r. alperest mindazon magatartástól, és bármilyen nyilatkozat címzett vagy nyilvános megtételétől, amely akadályozza, vagy korlátozza a felperest abban, vagy annak akadályozására vagy korlátozására irányul, hogy a felperes által az I. r. alperessel kötött közterület-használati megállapodás szerint az abban meghatározott közterületet az év teljes részében használja a megállapodás hatálya alatt. Mellőzi a felperes perköltség fizetésére kötelezését, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 2.686.933,- (Kettőmillió-hatszáznyolcvanhatezer-kilencszázharminchárom) Ft perköltséget.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 2.431.766,- (Kettőmillió-négyszázharmincegyezer-hétszázhatvanhat) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S :

A felperes és az I. r. alperes 2008. november 6-án ötven évre szóló közterület-használati megállapodást kötött a ... utcának a .. utca és a ... tér közötti 600 négyzetméter alapterületű, és a .. utca ... utca felőli torkolatára eső 50 négyzetméter alapterületű része tekintetében.

A szerződéssel érintett közterület-használatról az I. r. alperes a korábbi II. r. alperes, a ....által előkészített előterjesztés alapján 2008. május 29-én, a .... számú határozattal rendelkezett.

A korábbi II. r. alperes a .... és az I. r. alperes által alapított költségvetési szerv volt, aki a szerződés megkötése során az I. r. alperes képviseletében járt el, majd a jelen per során jogutód nélkül megszűnt.

Az I. r. alperes és a felperes között ekként létrejött közterület-használati megállapodás 2. pontja értelmében a tényleges közterület használat 2008. év kivételével minden év március 31-től szeptember 30-ig tart, maximálisan 600 négyzetméteren.

A közterület használati megállapodás 3. pontja második bekezdésének első mondata úgy rendelkezett a használatba adó a közterület-használatot teljes ötven évre biztosítja az felperes részére, ugyanakkor díjat csak a március 31. és szeptember 30. napja közötti 184 napra számít fel.

A közterület használati megállapodás 3. pont harmadik bekezdésének első mondata szerint a kedvezmény lejártát követően a mindenkor hatályos rendelet szerinti, terasz elhelyezésére vonatkozó díjtételt kell alkalmazni, az egész éves használat biztosítása mellett szintén a március 31. és szeptember 30. közötti 184 napra vonatkozó díj megfizetése mellett, azonban e díjból további kedvezményt nem biztosít.

A felperes és az I. r. alperes a közterület-használati megállapodást 2009. július 31-én módosították az érintett közterület nagysága tekintetében.

A szerződés hatálya alá eső tényleges közterület-használat kezdő időpontja vonatkozásában a felperesnek bejelentési kötelezettsége volt a II. r. alperes felé.

Az I. r. alperes 2016. március 29. napján a szerződést felmondta. A felmondás érvénytelenségének megállapítása végett a felperes az alperesekkel szemben pert indított, a perben az eljáró elsőfokú bíróság a 10.G.302.115/2017/8. számú ítéletében megállapította, hogy a szerződés felmondása jogellenes. Az ítéletet a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Gf.75.596/2018/9-II. számú ítéletével helybenhagyta.

A 2017. évi húsvéti rendezvénysorozat tárgyában a felperes bejelentette a II. r. alperesnek a tervezett közterület-használatot. A II. r. alperes 2017. február 27-én kelt .... számú válaszlevelével arról tájékoztatta a felperest, hogy a bejelentést nem veszi tudomásul és felhívta a felperest arra, hogy a szerződéssel érintett közterületen tartózkodjon a 2017. március 31. napját megelőző közterület-használattól.

2017. március 1. napján ... a 2017. tavaszi rendezvénnyel érintett felperesi bérlők részére küldött leveleiben figyelmeztette a bérlőket arról, hogy a 2017. március 31. előtti esetleges kitelepülés jogszerűtlen, és jogkövetkezményként pénzbírság kiszabását is kilátásba helyezte.

A felperes - a közterület-használati megállapodás megkötésekor hatályban volt, az 1959. évi IV. tv. (továbbiakban Ptk.) 341. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett - keresetében kérte az alperesek eltiltását mindazon magatartástól, és bármilyen nyilatkozat címzett vagy nyilvános megtételétől, amely akadályozza, vagy korlátozza a felperest abban, vagy annak akadályozására vagy korlátozására irányul, hogy a felperes által az I. r. alperessel kötött közterület-használati megállapodás szerint az abban meghatározott közterületet az év teljes részében használja a megállapodás hatálya alatt. A felperes kérte az alperes perköltségekben való marasztalását is.

A felperes hivatkozott a közterület-használati megállapodás 3. pontjában foglaltakra, amelyek értelmezése szerint azt támasztják alá, hogy a használatba adó a közterület-használatot teljes ötven évre biztosítja a felperes részére, ugyanakkor díjat csak a március 31. és szeptember 30. közötti 184 napra számít fel. Hangsúlyozta, hogy a 2017. évet megelőző kilenc évben soha semmilyen értelmezési kétség nem merült fel az alperesi oldalon. Hivatkozva a Ptk. 207. § (1) bekezdésére előadta, hogy a peres felek közötti szerződés megkötését hosszas egyeztetés előzte meg. Az ezen egyeztetések során keletkezett előterjesztés, illetve önkormányzati határozatban foglaltak szövege mind az "egész éves használat biztosítása mellett" szófordulatot alkalmazta. Ebből következően egyértelmű, hogy a március 31. napjától szeptember 30. napjáig terjedő rövidített időszak kizárólag a felperes által fizetendő díj összegének meghatározására, és nem a használat idejének rögzítésére szolgált. Az alperesek 2017. év tavaszáig a felperesi jogértelmezésnek megfelelően teljesítettek. Az alperesek által a 2017. évben tanúsított magatartás miatt kétségessé vált, hogy a megállapodás tárgyát képező közterületet az év hátralevő részének teljes időtartalma alatt használni tudja, amely különös jelentőséggel bír az év szeptember 30. napját követő adventi időszak tekintetében, amely köztudottan az utcai vásárok legforgalmasabb időszaka. Ha az alperesek bármilyen módon megakadályozzák a felperest abban, hogy az év őszi-téli időszakában, különösen a karácsonyt megelőző időszakban gyakorolja a megállapodásból eredő jogait, úgy a felperes egyelőre nem megállapítható nagyságrendű kárt szenved el az alperesek magatartása miatt.