A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20754/2011/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/D. § (1) bek., (1) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 349. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.754/2011/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kun Judit (címe) ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a ... jogtanácsos által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság (címe) I. rendű és a dr. ... jogtanácsos által képviselt Pest Megyei Rendőr-főkapitányság (címe) II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. február 15-én kelt 33.P.23.074/2009/22. számú ítélete ellen a II. rendű alperes részéről 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja, és a II. rendű alperes illeték fizetésére való kötelezését mellőzi, és megállapítja, hogy a 21.000 (huszonegyezer) forint kereseti illetéket a Magyar Állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa fellebbezési költséget.

Megállapítja, hogy a 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes a foganatosított személyes szabadságot korlátozó intézkedéseivel, a II. rendű alperes az előállítás során keletkezett testi sértés okozásával megsértette személyes szabadsághoz, emberi méltósághoz és testi épséghez fűződő személyiségi jogát.

A jogsértés megállapításán túlmenően az I. rendű alperest 400.000 forint, a II. rendű alperest szintén 400.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte.

Előadta, hogy a felperes elfogásáról, az előállításáról készült jelentések a megalapozott gyanút alátámasztották, a felperes előállításának törvényi feltételei fennálltak, és önmagában az, hogy a felperest bűncselekmény elkövetésével gyanúsította nem tekinthető felróható magatartásnak még akkor sem, ha az eljárás nem vezetett a bűnösség megállapításához.

Hivatkozott arra is, hogy munkatársai az előállítás során a jogszabályi rendelkezéseket betartották, így a jogellenes fogva tartás nem állapítható meg.

A II. rendű alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte.

Előadta, hogy a Ptk. 349. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősségének az előfeltétele a jogorvoslat kimerítése, azonban az iratok alapján az állapítható meg, hogy a felperes a rendőri intézkedéssel szemben panasszal nem élt, ezért a per megszüntetésének van helye.

Másodlagosan a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperessel szemben a testi kényszer, illetve a bilincs alkalmazására jogszerűen került sor, ezért a kártérítési felelőssége nem áll fenn.

Állította, hogy a nyomozás megszüntetésére vonatkozó határozat nem jelenti egyben a rendőri intézkedés jogellenességét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy ... napján a felperest a II. rendű alperes által foganatosított intézkedést követően fogva tartotta.

Megállapította, hogy a II. rendű alperes megsértette a felperes személyes szabadsághoz, testi épséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a felperest ... napján elfogta, vele szemben testi kényszert alkalmazott, sérülést okozva megbilincselte és átadta előállításra az I. rendű alperesnek.

Kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 400.000 forint tőkét és ennek ... napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint bruttó 24.000 forint perköltséget.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és kötelezte a II. rendű alperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 24.000 forint illetéket.

Megállapította, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán a további 24.000 forint illetéket az állam viseli, illetve a fentieket meghaladóan a felek a költségeiket maguk viselik.

Az ítélet indokolásában ismertette az Alkotmány 54. §-át, az 55. §-át, a Ptk. 75. §-át, a 76. §-át, a 84. §-át, a 339. § (1) bekezdését, a 349. § (1) bekezdését, a Pp. 3. § (3) bekezdését, a 4. § (1) bekezdését, a 164. § (1) bekezdését, a gyülekezésről szóló 1989. évi III. törvény 2. § (1)-(2)-(3) bekezdését, a 8. §-át, a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1.§, 2.§, 11.§, 13.§, 15.§, 16.§, 19.§ és 29. §-át, a 33. § (2) bekezdését, a 47. §-át, a 48. §-át, a 62/2007. IRM rendelet (szolgálati szabályzat) 57. § (1) bekezdését, az 58. § (1)-(2) bekezdését, az 59. §-át és a 60. §-át.

Elsődlegesen a II. rendű alperes permegszüntetési kérelmére tekintettel a Ptk. 340. §-a alapján az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a kényszerintézkedéssel szemben előterjesztett panasz benyújtásának az elmaradása a perben döntő jelentőségű-e.

A felperes nem élt a kényszerintézkedéssel szemben panasszal, azonban az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a panasz benyújtása sem lett volna alkalmas a kár elhárítására, mert a kényszerintézkedés foganatosítása alatt az nyilvánvalóan nem került volna elbírálásra, ezért az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes erre való hivatkozását alaptalannak ítélte.

A garázdaság vétsége miatt indult nyomozást az eljáró hatóság megszüntette, mert nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem volt várható eredmény.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az egyrészt egymásnak ellentmondó, már a büntetőügy során rögzített vallomások, másrészt a felperes cselekvőségét rögzítő videofelvételek, és az egyéb bizonyítékok alapján az alperesek a kényszerintézkedés jogszerűségét bizonyítani nem tudták.

Az elsőfokú bíróság meghallgatta tanúként az intézkedő rendőröket, de mellőzte ... és ... idézését.

Az ügyben intézkedő rendőrök fenntartották a nyomozás során tett vallomásukat, azonban az ellentmondások miatt kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani azt, hogy a felperes bármit is dobált volna a tüntetés helyszínén. Jelen perben sem sikerült az alpereseknek a felperes cselekvőségét bizonyítani, továbbá nem támasztották alá a dobálásra vonatkozó állítást a büntetőügyben csatolt felvételek, és a letéti tárgyakról készített jegyzőkönyv sem.

Ismertette a szolgálati szabályzat 59. §-át majd rögzítette, hogy a II. rendű alperes előadása szerint a felperes a rendőri intézkedésnek ellenszegült, ezért volt szükség vele szemben a kezek hátrabilincselésére, a testi kényszer, a fektetés alkalmazására. Azonban ez az állítás is bizonyítatlan maradt.