A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35308/2009/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1997. évi LXXIV. törvény (Efo. tv.) 6. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. §, 93. §, 172. §, 174. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék K.21306/2008/5., *Kúria Kfv.35308/2009/6.*

***********

Kfv.V.35.308/2009/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Marján Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Marján István ügyvéd és dr. Horváth Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a Katorné dr. Szabó Annamária és dr.Auth Mária jogtanácsosok által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala Hatósági Főosztály Dél-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság által 2009. február 19. napján hozott 6.K.21.306/2008/5. számú ítélet ellen a felperes által 7. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 6.K.21.306/2008/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság és a munkaügyi hatóság 2008. június 13-án ellenőrzést tartott a felperes .... szám alatti üzletében.

A revízió megállapította, hogy két alkalmazott, S. S. és P. Z. munkavállalók foglalkoztatása az alkalmi munkavállalói könyvbe (AM-könyv) nem került bejegyzésre. A munkavállalók az ellenőrzés napján 14.00 illetve 11.00 órakor álltak munkába, az ellenőrzés 22.35 perckor zajlott. P. Z. ezt megelőzően 2008. június 12-én is dolgozott és javadalmazásban is részesült a felperestől, de erre a napra sem szerepelt bejegyzés az AM-könyvben. A felperes a helyszínen úgy nyilatkozott, hogy az AM-könyvbe való bejegyzések idő hiányában maradtak el.

A felperest az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Dél-dunántúli Munkaügyi Felügyelőségének Igazgatósága a 4237-9/2008-3202 KD számú határozatában 200.000 Ft összegű munkaügyi bírsággal sújtotta a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény, és az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Am.tv.) rendelkezéseire alapítottan.

Az adóhatósági revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság - be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása miatt - kötelezte a felperest 400.000 Ft mulasztási bírság megfizetésére, és elrendelte a felperes üzletének 12 napra történő lezárását is.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2898983357/2008. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes S. S. munkavállaló esetében a 2008. június 13-i, P. Z. kapcsán pedig a 2008. június 12-i, és június 13-i munkavégzési napok tekintetében nem tett eleget a társadalombiztosítási bejelentési kötelezettségének, így az ellenőrzés időpontjában be nem jelentett alkalmazottakat foglalkoztatott, amivel megsértette a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5.§ (1) bekezdés a) pontjában, 44.§ (3) bekezdésében és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (továbbiakban: Art.) 16.§ (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Ennek jogkövetkezményeit az alperes az Art. 172.§ (2) bekezdés b) pontjában, illetve (5) bekezdésében, és 174.§ (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra alapította.

Az alperes a mulasztási bírság kiszabása kapcsán a felperes javára értékelte a jogszerűtlen foglalkoztatás rövid időtartamát, és azt, hogy a mulasztást első alkalommal követte el, a terhére vette figyelembe, hogy nem kezdő vállalkozó, ezért elvárható tőle a foglalkoztatottak társadalombiztosítási bejelentési kötelezettségére vonatkozó szabályok ismerete és érvényesítése, és mindezek alapján a kiszabható bírság 20 %-ának megfelelő mértékű szankcióval sújtotta.

Az alperes határozatában utalt arra, hogy a kogens jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel nem volt lehetősége az üzletlezárás rövidebb időtartamú elrendelésére.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperesnek nem volt hatásköre arra, hogy az ügyben eljárjon, jogkövetkezményeket kizárólag a munkaügyi hatóság alkalmazhatott. Nem vitatta az adóhatósági határozatokban megállapított tényállást, de arra hivatkozott, hogy vele szemben a maximálisan kiszabható bírság alkalmazottanként 200.000 Ft lehetne. Sérelmezte az üzletlezárás időtartamát. Kifejtette, hogy az alperes eljárása méltánytalan, és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 1994. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 4.§ (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárás elvébe ütközik.