A Pécsi Törvényszék K.21306/2008/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 1997. évi LXXIV. törvény (Efo. tv.) 2. §, 6. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 93. §, 119. §, 172. §, 174. §, 178. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 4. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Wéber Jánosné dr. Nesz Éva

A Baranya Megyei Bíróság

6.K.21.306/2008/5.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Baranya Megyei Bíróság a dr. Marján István ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a (név) jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen, adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a keresetet e l u t a s í t j a.

Kötelezi a felperest, hogy az illetékes adóhatóság felhívására az ott közölt időben és módon fizessen meg 24.000,- (huszonnégyezer) forint feljegyzett illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000,- (húszezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Az APEH Dél-dunántuli Regionális Igazgatósága Operatív Ellenőrzédi Osztály I. adóellenőrei a (szám)-ú általános megbízólevél alapján a felperes (helységnév) (cím) alatti üzletében 2008. június 13-án egyes adókötelezettségek teljesítésére, valamint adatgyűjtésre irányuló ellenőrzést folytattak le. Az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés a foglalkoztatás jogszerűségének vizsgálatára terjedt ki. A felperes személyes jelenlétében történt ellenőrzés során az üzletben négy alkalmazott tartózkodott, akik közül (név) és (név1) munkavállalók foglalkoztatását az alkalmi munkavállalói könyvbe nem jegyezték be. (Név) nyilatkozata szerint 2.000,- forintos napi bért kap a ledolgozott nap végén. (Név1) alkalmazott nyilatkozata szerint 400 forintos órabért kap a ledolgozott nap végén, legutóbb 2008. június 12-én dolgozott és részesült javadalmazásban, melynek bejegyzésére az AM-könyvbe szintén nem került sor. A felperes észrevételében előadta, hogy a szükséges bejegyzés idő hiányában maradt el.

Az APEH Dél-dunántúli Regionális Igazgatósága Operatív Ellenőrzési Főosztálya a 2008. augusztus 5-én kelt (szám)-ú határozatával 400.000,- forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest, egyúttal elrendelte a (helységnév), (cím) alatti üzlet 12 nyitvatartási napra történő lezárását.

A határozat ellen a felperes fellebbezett, arra hivatkozott, hogy az adóhatóság a mulasztási bírság összegének, valamint az üzletlezárás időtartamának meghatározásakor nem értékelte a mulasztás súlyát, gyakoriságát, valamint a javára szóló különös méltánylást érdemlő körülményeket. A mulasztási bírság összege jelen esetben a két be nem jelentett alkalmazott után 2 x 200.000,- forint lehet, így az adóhatóság őt a maximálisan kiszabható mulasztási bírsággal sújtotta. A 12 napra történő üzletbezárás is rendkívül súlyos szankció, mert az üzlet hétfőtől vasárnapig 0 órától 24 óráig van nyitva, emellett az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség is egyező tényállás mellett 200.000,- forint összegű munkaügyi bírsággal sújtotta.

Az alperes a 2008. szeptember 17-én kelt (szám)-ú határozatával a fellebbezést elutasítva, az első fokú határozatot helybenhagyta. Határozatát az alperes mindkét fokon azzal indokolta, hogy az alkalmi foglalkoztatás feltételei nem valósultak meg, ezért a felperest az általános társadalombiztosítási bejelentési kötelezettség terhelte, amelynek elmulasztását a határozatok megfelelően szankcionálták. Az Art. mulasztási bírságra vonatkozó szabályozása a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén 1.000.000,- forintig terjedő mulasztási bírság kiszabását teszi lehetővé. Ezen mulasztások súlyosabb megítélésére tekintettel a jogalkotó a bírság felső határát is az általánostól eltérő (magasabb) mértékben határozta meg. A bírság kiszabásánál súlyosító körülményként vették figyelembe, hogy az adózó 2006. március 1-jén kezdte meg tevékenységét, így tőle elvárható, hogy valamennyi alkalmazottját jogszerűen foglalkoztassa. Enyhítő körülményként vette figyelembe a jogszerűtlen foglalkoztatás időtartamát, és hogy a mulasztást első ízben követte el. A kiszabható bírság 20 %-ának megfelelő összegű mulasztási bírság a mulasztás súlyával arányban áll. Nem helytállóak az adózó üzletlezárás intézkedés elrendelésével kapcsolatos kifogásai sem. Az adózás rendjéről szóló törvény az adóhatóságnak csak a tekintetben biztosít mérlegelési lehetőséget, hogy a mulasztás megvalósulása esetén az intézkedést elrendelje-e, vagy ne. Ha az adóhatóság az intézkedés elrendelése mellett dönt, akkor azt a kógensen előírt időtartamokban kell elrendelnie. A jogalkotó pedig az üzletzárás időtartamát nem nyitva tartási órákban, hanem napokban határozta meg, ezért ebből a szempontból irreleváns, hogy az adózó üzlete "non-stop" üzemel. Azon körülmény, hogy az adózó terhére munkaügyi ellenőrzés ugyanazon tényállás alapján mulasztást állapított meg, és emiatt munkaügyi bírságot szabott ki, nem mentesíti az adózót az adójogi mulasztás jogkövetkezményei alól, ha az adózó magatartása egy esetleges adóügyi ellenőrzés megállapítása szerint az adózási jogszabályokba ütközik.

Keresetében a felperes az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. A kereset szerint az adózás rendjéről szóló törvény szabályozásából, a jogszabályi rendelkezések sorrendiségéből, a jogszabály szerkesztési elvek alapján az alperes által kiszabható mulasztási bírság összege jelen esetben a kettő be nem jelentett alkalmazott után 2 x 200.000,- forint lehetne, ugyanis a maximálisan kiszabható mulasztási bírság főszabály szerint be nem jelentett alkalmazottként 200.000,- forint. A maximális összegben kiszabott mulasztási bírság aránytalan, és nem vette figyelembe a vállalkozás teherbíró képességét sem. A felperes szerint továbbá az üzletlezárás elrendelése és annak időtartama nem jelent kötelezettséget az alperes számára, és nem zárja ki mérlegelési jogkörét. Az alperes sem az üzletlezárás elrendelésénél, sem időtartama meghatározásánál nem vette figyelembe enyhítő körülményként a szabálytalan foglalkoztatás időtartamát, egyszeri, véletlenszerű jellegét, valamint azt a körülményt, hogy az üzlet hétfőtől vasárnapig 0 órától 24 óráig van nyitva. Mivel az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Dél-dunántúli Munkaügyi Felügyelősége ugyanezen tényállás miatt, ugyanezen jogcímre hivatkozva a felperest 200.000,- forint munkaügyi bírsággal sújtotta, így az alperes eljárása különösen méltánytalan, és ütközik a Ket. 4. § (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogba.

A felperes keresetét az első tárgyaláson kiegészítette azzal, hogy álláspontja szerint az alperesnek nem is volt hatásköre jelen ügyben eljárni, arra az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról szóló 1997. évi LXXIV. törvény 6. § (10) bekezdése szerint a munkavédelmi felügyelőség volt jogosult.