BH 1994.9.470 I. A nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette helyett a kiskorú veszélyeztetése bűntettének minősül, ha a terhelt a házastársa 14. életévét betöltött, közös nevelésük alatt álló leánygyermek előtt önkielégítést végez [Btk. 195. § (1) bek., 198. § (2) bek. a) pont, 208. §].

II. Ha a tanú a vallomástételt az eljárási törvényben biztosított jogánál fogva a tárgyaláson megtagadja, a nyomozás során tett tanúvallomásáról felvett jegyzőkönyv a tárgyaláson abban az esetben sem olvasható fel, ha a nyomozás során kellő kioktatás után úgy nyilatkozott, hogy kíván tanúvallomást tenni [Be. 66. § (1) bek. a) és b) pont, (2) bek., 63. § (2) bek., 67. § (3) bek., 83. § (3) bek., 203. § (1) bek.].

A városi bíróság a vádlott bűnösségét a nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében állapította meg, és ezért 5 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A többszörösen büntetett előéletű 25 éves vádlott nős, egy nevelt gyermek eltartásáról gondoskodik, munkahellyel és jövedelemmel nem rendelkezik, munkanélküli-segélyben részesül. A vádlott jelenleg vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés-büntetését tölti.

A vádlott házasságot kötött 1990-ben a sértett édesanyjával, ebből a házasságból közös gyermekük származott. A sértett - aki 1979. július 5-én született - a vádlott nevelése alatt áll. A vádlott 1993. szeptember 13-án a délutáni órákban ittas állapotban volt, és a lakásban tartózkodott felesége, a közös kisgyermekük, valamint a sértett. A vádlott felesége a lakásból eltávozott. Ezt követően a vádlott magához ölelte a sértettet, aki kibújt az ölelésből, és a szobája ment. A vádlott követte a szobába a sértettet, ahol ismételten magához ölelte, de a sértett elhárította a vádlott közeledését. A sértetten egy combig érő póló és bugyi volt. A sértett és a vádlott a szobában levő heverőre esett, majd a sértett a saját ágyára készült átmászni. A vádlott felszólította a sértettet, hogy a vegye le a bugyiját, de a sértett ezt megtagadta, ekkor a vádlott megfogta a sértett bugyiját és azt leszakította. Ekkor a vádlott ruházata egy alsónadrág és egy zokni volt. A sértett az ágyán összekuporodva ült, amikor a vádlott az alsónadrágját letolta, majd visszahúzta. A sértett meztelen altesttel ült az ágyán, ekkor a vádlott felszólította, hogy húzza le a pólóját. Amikor a sértett ezt félelmében megtette, akkor a vádlott az alsónadrágját letolva, nemi szervét elővéve önkielégítést végzett. Ezután a vádlott az alsónadrágját felhúzva a szobából eltávozott, majd elhagyta a lakást.

A sértett még aznap joghatályos magánindítványt terjesztett elő a vádlottal szemben.

Az ügyész vádiratában a vádlottal szemben nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat.

A vádlott a bűncselekmény elkövetését mind a nyomozás, mind a tárgyalás során elismerte, azt nem tagadta.

A bíróság ilyen körülmények között a tényállást megalapozó bizonyítékul a sértett, valamint az édesanyja nyomozás során tett vallomása, illetőleg a vádlott nyomozati és tárgyalás során tett vallomására utalt.

A fenti tényállás alapján a városi bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki a Btk. 198. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése a) pontjának I. fordulata szerint minősülő, nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során megsértette az eljárási szabályokat, amikor a mentességi jogával élő sértett és a vádlott felesége által a nyomozás során tett tanúvallomást ismertette, a tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően ugyanis a sértett (a vádlott nevelt gyermeke) és a vádlott házastársa a mentességi jogukra történt figyelmeztetés után akként nyilatkoztak, hogy nem kívánnak vallomást tenni.

További eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság amikor ezeket a vallomásokat bizonyítékként figyelembe vette, ugyanis ítéletének indokolása tartalmazza, hogy az egyéb bizonyítékok mellett a tényállást megalapozó bizonyítékul a sértett és a vádlott házastársa nyomozás során tett vallomását használta fel. Amennyiben ugyanis a tanú a vallomástételt a Be. 66. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára hivatkozással a tárgyaláson megtagadja, a rendőrség vagy ügyészség előtt tett korábbi vallomását sem lehet felolvasni és az ügyben bizonyítékként figyelembe venni. A vonatkozó jogszabályi rendelkezés ellenkező értelmezése ugyanis a mentességi jog megkerülését jelentené, garanciális jellegű szabályt sértene, vagyis a törvény által biztosított mentesség a gyakorlatban nem érvényesülhetne.