A Kúria Bfv.1488/2014/6. számú precedensképes határozata személyi szabadság megsértésének bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 85. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 426. §, 427. §] Bírók: Belegi József, Márki Zoltán, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

Ha a bíróság a halmazati büntetést alkotmányellenesnek minősített jogszabály alkalmazásával szabta ki, annak jogalapját - a jogerős ítéletben alkalmazott Btk. alapján, de az alkotmányellenes jogszabályhely figyelmen kívül hagyásával - meg kell változtatni, és vizsgálni kell, hogy az új büntetési tételkeretek között a büntetés eltúlzottan súlyos-e. A rendelkező részben fel kell tüntetni a büntetési tételkereteket meghatározó, az alkotmányellenes törvényi rendelkezés helyébe lépő jogszabályhelyet.

***********

KÚRIA

Bfv.III.1.488/2014/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év április hó 20. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A személyi szabadság megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által - a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontja alapján - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Debreceni Városi Bíróság 53.B.2739/2010/10. számú, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 18.Bf.303/2011/5. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy

a büntetést az 1978. évi IV. törvény 97/A. §-ának (1) bekezdés első mondata alapján tekinti kiszabottnak.

Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Debreceni Városi Bíróság a 2011. február 11-én kelt 53.B.2739/2010/10. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki személyi szabadság megsértésének bűntettében [korábbi Btk. 175. § (1) bekezdés], testi sértés bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 170. § (1) bekezdés és (2) bekezdés], valamint testi sértés vétségében [korábbi Btk. 170. § (1) bekezdés], és ezért őt - halmazati büntetésül, mint erőszakos többszörös visszaesőt - 5 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 2011. június 23-án kihirdetett és ugyanaznap jogerőre emelkedett 18.Bf.303/2011/5. számú ítéletével a terhelt fegyházbüntetésének mértékét 4 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 6 évre enyhítette. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettsége folytán, a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontjában írt okból - a terhelt javára - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt (BF.1470/2014/1.).

Ennek indokolásában kiemelte: az eljárt bíróságok a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdésében és a 97/A. § (1) bekezdésében írt szabályok alkalmazásával szabták ki büntetésüket. E büntetés végrehajtása a terhelttel szemben még nem fejeződött be.

Ezt követően utalt az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozatára, amely kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazását, továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2013. július 1. napjától hatályos 81. § (4) bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

A fentiek alapján pedig azt rögzítette a Legfőbb Ügyészség, hogy a hivatkozott alkotmánybírósági határozat következményeképp jelen ügyben a terhelt javára hivatalból köteles a felülvizsgálati indítvány benyújtására.

Utalt rá, hogy a fenti indokon alapuló felülvizsgálati indítványt a Be. 423. § (2) bekezdés második mondata alapján az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Részletesen kifejtette azonban, hogy e rendelkezés helyes értelmében nem szükségképpen a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos, azaz a konkrét esetben még sem az elkövetéskor, sem az elbíráláskor hatályban nem volt 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) alkalmazásának kötelezettségét jelenti, hanem a Btk. 2. §-a alapján a Kúria áttérhet az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alkalmazására is. Értelemszerűen azonban bármelyik jogszabály alkalmazása esetén az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezés figyelmen kívül marad.

A fentiekre figyelemmel azonban jelen ügyben az elbíráláskor hatályos Btk.-t kell az ügyészi álláspont szerint alkalmazni. A jogerős ügydöntő határozat ugyanis - az akkor hatályos jogszabályi rendelkezés alapján - azt állapította meg, miszerint a terhelt erőszakos többszörös visszaesőként követte el a terhére rótt bűncselekményeket, ugyanakkor az elbíráláskor hatályos jogszabályok szerint - a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pont c) alpontjára való utalással - már csak a Btk. hivatkozott törvényi rendelkezésének 31. pontjának b) alpontja szerinti többszörös visszaesőnek minősülne.

Ennek konkrét megnyilvánulása jelen ügyben pedig az, hogy míg az alapügyben eljárt bíróság az akkor hatályos Btk. 85. § (4) bekezdésének és 97/A. § (1) bekezdésének párhuzamos alkalmazásával két hónaptól hat évig terjedő büntetési tételkeretek között szabta ki a büntetését, addig a jelenlegi Btk. 81. § (3) bekezdése és 89. § (1) bekezdése alapján - azoknak az utóbbi törvényhely második mondatának első fordulatában foglalt, egymásra épülő alkalmazásával - két hónaptól hat év kilenc hónapig terjedő szabadságvesztés, a büntetés kiszabása során pedig kiindulópontként 3 év 4 hó 15 napi középmérték lesz az irányadó. Azonban - az ügyészi álláspont szerint - összességében az erőszakos többszörös visszaesői minőség helyébe lépő többszörös visszaesés enyhébb elbírálást tesz lehetővé.

A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint azonban annak alapján is csak az állapítható meg, hogy a kiszabott büntetés így sem terjeszkedik túl az alkotmányos kereteken, sőt, arányban áll a cselekmények tárgyi súlyával, az alanyi bűnösség fokával és a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség mértékével. Ezért az eltúlzottan súlyosnak a megváltozott büntetési tételkeretek között sem tekinthető.

Ennélfogva a Legfőbb Ügyészség - s miután álláspontja szerint az ügyben a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt eljárási szabálysértés sem valósult meg - azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. § (2) bekezdése alapján annyiban változtassa meg a jogerős ítéletet, miszerint a terhelt cselekményeit a Btk. 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértése bűntettének, a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntette kísérletének, valamint a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő könnyű testi sértés vétségének minősítse, melyeket többszörös visszaesőként követett el, és a szabadságvesztés büntetést a terhelttel szemben a Btk. 81. § (3) bekezdése és 89. §-ának (1) bekezdése alapján tekintse kiszabottnak. Egyebekben viszont a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában tartsa fenn.