EH 2001.457 A felek a munkaviszony megszűnését követő időre szóló versenytilalmi megállapodásukat módosíthatják. Ebben az esetben a megállapodásból eredő jogok és kötelezettségek elbírálásánál a módosított megállapodás az irányadó [Mt. 3. § (4) bek.].

Az alperes kereskedelmi igazgató munkakörben állt munkaviszonyban a felperes Rt.-vel.

A felek az 1994. április 27-én kelt munkaszerződés 5.3. pontjában versenytilalmi megállapodást is kötöttek. Ebben akként állapodtak meg, hogy a felperes az alperes munkaviszonyának bármely módon való megszüntetése esetére 24 havi átlagkeresetet megfizet az alperesnek, aki ennek fejében kötelezte magát arra, hogy a munkaviszonya megszűnését követő három évig nem tanúsít a felperes jogos gazdasági érdekeit sértő vagy veszélyeztető magatartást, nem létesít a felperes Rt.-ével azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet végző gazdasági társasággal munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló jogviszonyt.

A felperes keresetében a munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetéskor kifizetett 5 760 000 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra tekintettel, hogy az alperes a munkaviszonya 1999. november 30-án történt megszüntetését követően 2000. február 16-án a felperes Rt. tevékenységével túlnyomórészt azonos tevékenységű részvénytársaságnál területi igazgató munkakörben elhelyezkedett.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 5 760 000 forint és annak 1999. november 30-ától a kifizetésig járó késedelmi kamata és perköltség megfizetésére.

A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a munkaszerződében kikötött versenytilalmi megállapodás megkötésekor hatályban volt Mt. 3. § (4) bekezdése alapján a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetére ilyen megállapodás érvényesen nem volt kiköthető, a munkaszerződés 5.3. pontja ezért semmis. Az Mt. 3. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 237. § (1) bekezdéséből és a Legfelsőbb Bíróság PK 32. számú állásfoglalásából következően az eredeti állapotot kell helyreállítani, ezért az alperes köteles visszafizetni a felperes volt munkáltató részére az érvénytelen megállapodás alapján kifizetett összeget, és az annak kifizetésétől számított kamatát.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, mivel egyetértett a feltárt tényállásból levont jogi következtéssel. A fellebbezés kapcsán kifejtette, hogy a megállapodás megkötésekor hatályos Mt. 3. §-ának (4) bekezdése értelmében a felperest csak a munkáltató rendkívüli felmondása vagy az alperes rendes felmondása esetében terhelte az ellenérték megfizetésének kötelezettsége, ezért három éven belül téves kifizetés címén is visszakövetelhető volt a perbeli összeg. Utalt továbbá arra, hogy amennyiben a felek akaratuk szerint eltérhettek volna a törvény kogens rendelkezésétől, úgy a megállapodásban foglaltak bizonyított megszegése miatt az alperesnek szerződésszegés címén kellett volna visszafizetnie a kérdéses összeget.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, és ebben a versenytilalmi megállapodás megkötésekor hatályos Mt. 3. § (4) bekezdésének, az Mt. 9. §-a és 10. §-ának megsértését panaszolta.

Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az egész megállapodást érvénytelenként bírálta el. Ezzel szemben a megállapodás csak részlegesen, a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetés esetére történő versenytilalmi kikötés tekintetében érvénytelen. A megállapodás e kikötése érvénytelensége a felperes hibájára vezethető vissza, ezért azt az Mt. 10. §-a alapján ekként kell elbírálni. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a megállapodást a felek az érvénytelen része nélkül is megkötötték volna, mivel ugyanilyen szerződés készült valamennyi magasabb vezető állású munkavállalónak, és e munkavállalók - köztük az alperes is - a cég fő részvényesei voltak.

Az alperes érvelése szerint a megállapodás részleges érvénytelensége orvosolható volt, és ebből következően a felperes tartozott megfizetni a kikötött ellenértéket, az alperest a versenytilalmi kikötés viszont csak a törvényben felsorolt megszüntetési módok esetén terhelte. Nem állt fenn ezért ilyen kötelezettsége a közös megegyezéses megszüntetésre tekintettel.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A jogerős ítélettel megállapított tényállás - eljárási jogszabálysértés [Pp. 206. § (1) bekezdés] hiányában - a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. E tényállás szerint a felek 1994. április 27-én kötöttek versenytilalmi megállapodást, majd amikor a felperes munkaviszonya az 1999. november 30-án kötött megállapodás alapján közös megegyezéssel megszűnt, a felperes kifizetett az alperes részére 24 havi átlagkeresetet. Az alperes 2000. február 16-án olyan munkáltatónál helyezkedett el területi igazgató munkakörben, amelynek a tevékenysége túlnyomórészt a felperesével azonos.

Helytállóan állapították meg a bíróságok, hogy az 1994. április 24-én kötött versenytilalmi megállapodásnak a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése esetére történt kikötése érvénytelen volt. Helyesen hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelemben arra, hogy az érvénytelenség tekintetében a megállapodás megkötésekor hatályos jogszabályból kell kiindulni, továbbá az érvénytelenség a megállapodásnak csak egy kikötését érintette.

A feleknek a munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetéséről szóló 1999. november 30-án kötött megállapodása részletesen rendelkezett arról, hogy a munkaviszony milyen feltételekkel szűnt meg. E megállapodás egyik elemeként a felek a versenytilalmi megállapodásukra hivatkozással a járandóságról is rendelkeztek. E megállapodást egyik fél sem támadta meg, és a megállapodásra, a közös megegyezéses megszüntetésre tekintettel a felperes megfizettette az ellenértéket.

Az 1997. évi LI. törvény 1. §-a július 1-jei hatállyal módosította az Mt. 3. §-ának (4) bekezdését. Eszerint a hatálybalépést követően kötött megállapodások tekintetében a munkaviszony bármely módon történő megszüntetésekor érvényes a versenytilalmi megállapodás. A versenytilalmi megállapodás 1999. november 30-ai, a jogszabály módosítását követően történt megerősítésére, a munkaviszony megszüntetése módjára és az ellenérték kifizetésének időpontjára tekintettel az ekkor hatályos Mt. 3. §-ának (4) bekezdésében foglalt törvényi követelmények fennállása szempontjából kellett a felperes keresetét elbírálni.

Eszerint a felek 1999. november 30-ai megállapodása folytán a munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetése esetére is érvényes volt a versenytilalmi kikötés, és a nem vitatott tényállás szerint az alperes ezt megszegte. Ezért a felperes keresetének érdemben helytállóan adtak helyt az eljárt bíróságok.

A Legfelsőbb Bíróság - a részletezett eltérő indokolással hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 193/2001. sz.).