A Győri Ítélőtábla Pf.20428/2006/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 82. §, 182. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 2. §, 9. §, 339. §, 1992. évi LXXIX. törvény (Métv.) 5. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 134. §] Bírók: Ferenczy Tamás, Hammer Sándor, Szalai György

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győri Ítélőtábla a dr. Baráth Lívia ügyvéd által képviselt "A"-né I.r.,"A" II.r.,"B" III.r. és "C" IV. r.(valamennyien: I.rendű felperes címe sz. alatti lakosok) felperesnek- a dr. Kovács Márta jogtanácsos által képviselt "D" Rt. beavatkozó által támogatott - a dr. Kovács Márta jogtanácsos által képviselt "E"Kórház alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Veszprém Megyei Bíróság 2006. október 3. napján kelt 5.P.20.460/2006/17. sorszám alatti ítéletével szemben a felperesek által 18., Pf.3., 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

ÍTÉLETET:

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek személyenként 2500.- 2500.- /Kettőezer-ötszáz/-/Kettőezer-ötszáz/ Ft másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az I.r. felperes második terhességét az alperes orvosa 2000. június 13. napján állapította meg, amikor az I.r. felperes 8. hetes terhes volt. Az I.r. felperes választott orvosánál a terhesség 11. hetében (2000. július 3.), 16. hetében (2000. augusztus 3.), és 20. hetében (2000. augusztus 30.) is részt vett szülészeti ultrahang vizsgálaton, majd még további öt alkalommal. Az alperes - középfokú, a szűrővizsgálatokra feljogosító ultrahang-jártasság igazolással rendelkező - szakorvosa a 2000. augusztus 3.-i ultrahang vizsgálaton - egyebek mellett - vizsgálta és mérte a magzat combcsontja hosszúságát (FL- femur length) , míg a 2000. augusztus 30.-i ultrahang vizsgálaton vizsgálta a magzat végtagjait is, és a vizsgálati lapra "végtagok rendben" bejegyzést tett. Az I.r. felperes 2001. január 21. napján hüvelyi úton megszülte a III.r. felperest, akinek újszülöttként a bal alkarja és keze hiányzott, azóta rendszeres rehabilitációs kezelés alatt áll.

Keresetében az I-II.r. felperes 3.000.000.- - 3.000.000.- Ft; a III.r. felperes 6.000.000.- Ft és a IV.r. felperes 1.000.000.- Ft nem vagyoni kártérítés, valamint azok 2001. január 21. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata; ezen túlmenően az I-II.r. felperes 3.000.000.- Ft vagyoni kártérítés, annak a 2003. június 1. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, illetve 2006. március 1. napjától havi 50.000.- Ft járadék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

A felperesek keresetbeli jogi álláspontja szerint az alperes kórháza a terhesgondozás során szakmai szabályokat sértett, mivel azok szerint a 12-13. heti és 18-19. heti ultrahang vizsgálatainál szükséges lett volna ellenőrizni a végtagokat, az ellenőrzés során a végtagokat pedig ábrázolni kell, meghatározva azok alakját és hosszát. Ezzel szemben jelen esetben az alperes orvosa a 11. és 16. heti ultrahang vizsgálatnál a végtagokat nem vizsgálta, míg a 20. heti ultrahang vizsgálat során nem ismerte fel a magzat bal alkar- és kéz hiányát. Az alperesnek az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eü.tv.) 77.§. /3/ bekezdése szerint a legnagyobb gondossággal eljárva észlelnie kellett volna a III.r. felperes magzati rendellenességét, arról az Eü.tv.134-135.§-ai alapján tájékoztatnia kellett volna az I-II.r. felperest, akiket a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (Mvtv.) 5-6.§-ai alapján döntési lehetőség illette volna meg a magzat méhen belüli sorsát illetően, elhatározva, hogy megtartják-e a terhességet, avagy nem vállalják az azzal járó következményeket. A kereseti álláspont szerint az alperes ezzel a jogellenes és felróható mulasztásával megsértette a felpereseknek az alkotmány 70/D.§. /1/ bekezdésében meghatározott, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő, illetve a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogukat. A személyiségi jogi jogsértéssel okozati összefüggésben a felpereseknek nem vagyoni hátránya állt elő, valamint a III.r. felperes gondozásával és orvosi rehabilitációjával többletköltség merült fel, az I.r. felperes pedig az ápolás-gondozás miatt munkát végezni nem tud, jövedelemkiesése van.

Az alperes és a beavatkozó ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Álláspontjuk szerint az alperes az I.r. felperes terhesgondozása során a legnagyobb gondossággal járt el, szakmai szabályokat nem sértett. A perbeli szakvélemény megismerését követően rámutattak, hogy a terhesség 24. hetéig teljes bizonyossággal nem volt megállapítható a magzat rendellenessége.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, egyben kötelezte az I-II.r. felperest alperes javára perköltség viselésére; rendelkezett továbbá a le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a III.r. felperes ismeretlen eredetű magzati fejlődési rendellenesség folytán egészségkárosodással született, melyből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a születéssel valamennyi felperes károsodást szenvedett. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg azt is, hogy az alperes - ultrahang szűrővizsgálatok végzésére megfelelő jártassági igazolással rendelkező - orvosa a magzat bal alkarjának és kezének hiányát az ultrahang vizsgálatokon nem ismerte fel, azonban kifejtette, hogy ezért a mulasztásért és felperesek kárainak bekövetkeztéért az alperes felelősséggel nem tartozik. A beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményre utalva az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a III.r. felperes magzati rendellenességének méhen belüli kimutatása különösen nehéz, az csak "jelentős hibaszázalékkal" mondható bizonyosnak, ezért a felismerés elmaradása nem minősül a szakmai szabályok megszegésének és az alperes orvosa az Eü.tv.77.§. /3/ bekezdésében meghatározott legnagyobb gondosság tanúsításával járt el.

Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és az alperes kártérítési felelőssége fennállásának megállapítása iránt.

A felperesek fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a határozata alapjául szolgáló tényállást a Pp.206.§. /1/ bekezdését sértve állapította meg, mellőzte ugyanis a bizonyítékok köréből az I.r. felperesen elvégzett ultrahang vizsgálatok leletei tartalma figyelembevételét, és az ítéleti tényállást csak a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményére alapította. A tényállás téves megállapítása folytán az elsőfokú bíróság téves jogkövetkeztetésre is jutott a tekintetben, hogy az alperes alkalmazottja a szakmai szabályokat betartva az elvárható legnagyobb gondossággal végezte az I.r. felperes terhesgondozását. A felperesek megismételték az elsőfokú eljárásban - a szakvéleményre előterjesztett észrevételeikben - már előadott azon álláspontjukat, hogy a szülészeti szakmai protokoll szerint a terhesség 12.-13., 18.-19. hetében elvégzett ultrahang vizsgálatok során vizsgálni kell a végtagokat az esetleges rendellenesség kizárása, vagy feltárása érdekében. Az alperes orvosa viszont az I.r. felperesen a 11. és 16. héten végzett ultrahang vizsgálat során elmulasztotta ellenőrizni a magzat végtagjait, ezzel - a szakvéleményben kiemelt - vizsgálatonkénti 30,7 %-os esélyét vette el az I-II.r. felperestől, hogy a végtag-rendellenességet megismerjék, és az alapján dönthessenek arról, hogy vállalják-e gyermekük megszületését. A 11. és 16. heti ultrahang vizsgálatok során a végtagok ellenőrzésének elmaradása szakmai szabályszegés, és nem tekinthető a legnagyobb gondossággal végzett vizsgálatnak, mely jogellenes magatartással a felperesek kára okozati összefüggésben áll. Az elsőfokú bíróság pedig az ítélete meghozatalakor teljességgel figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az alperes orvosa a 11. és 16. héten nem ellenőrizte a magzat végtagjait, amennyiben pedig a 11. és 16. héten is elvégzésre kerül a végtagok ultrahangos vizsgálata, akkor a vizsgálatok ismétlése során az alperes orvosa nagyobb eséllyel vehette volna észre az alkar és a kéz hiányát.