A Pécsi Ítélőtábla Pf.20254/2011/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 59. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 25. §, 78. §, 164. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §] Bírók: Döme Attila, Hrubi Adrienn, Lábady Tamás

Pécsi Ítélőtábla

Pf.I.20.254/2011/3. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Komlódi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Komlódi András ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tóth Bertalan ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 2011. március 10. napján kelt 10.P.20.726/2010/14. számú ítélete ellen az I. rendű alperes által 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - a per főtárgya tekintetében helybenhagyja, a perköltség viselésére vonatkozó részében részben megváltoztatja és mellőzi az alpereseknek a felperes javára történő elsőfokú perköltség fizetésére vonatkozó kötelezését, ehelyett a felperest kötelezi, hogy fizessen meg az alperesek mint együttes jogosultak részére 15 nap alatt 11.416 (tizenegyezer-négyszáztizenhat) forint elsőfokú perköltséget. A felperes által a Magyar Államnak fizetendő elsőfokú eljárási részilleték összegét 48.000 (negyvennyolcezer) forintra felemeli.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 18.750 (tizennyolcezer-hétszázötven) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására - 36.000 (harminchatezer) forint másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes az elmúlt 12 évben a 2010. őszi polgármesteri választásokig K város polgármestere volt. Jelenleg a felperes látja el a sikeres választási győzelem alapján e tisztséget K városában.

A felperes egyetemi tanulmányait 1980-ban fejezte be építőmérnöki végzettséget szervezve, ezt követően a B-nél dolgozott, és 1984-ben belépett az MSZMP-be. 1988-ban kezdett el dolgozni K-n a Polgármesteri Hivatal elődjénél, a K Tanácson, főmérnökként a Műszaki Osztályon. 1993-ban átszervezés történt, és így jött létre a Városüzemeltetési Iroda, aminek a felperes 2002-ig a vezetője volt. A feladatai közé tartozott az összes fenntartással, beruházás előkészítéssel és lebonyolítással kapcsolatos munka, a hatósági építési engedélyezési eljárás másik irodához tartozott.

Mindezek alapján a felperes végrehajtóként részt vett a patika-privatizáció során az önkormányzat döntése alapján az önkormányzati tulajdonba került gyógyszertárak értékesítésében, a liciteljárásokat bonyolította le, melynek szabályait a képviselő-testület határozta meg. A felperes ezen beosztásából adódóan irányította a k-i K utcai telkek értékesítését is. Az értékesítéssel kapcsolatos liciteljárás szabályait a képviselő-testület határozta meg, és a jegyző által létrehozott bizottság bonyolította le. A felperes a munkája során 1998. és 2002. között intézte a s-i kerékpárúttal kapcsolatos beruházást, részt vett az előkészítésében, és lebonyolításában a k-i képviselő-testület határozata alapján.

K városában a gázbekötés 1998-1999-től kezdődött meg, és az ezzel egy időben történt jogszabályváltozás folytán a felperes a polgármesteri hivatalban betöltött tisztsége miatt tervezői tevékenységet az összeférhetetlenség miatt nem végezhetett. K városában rajta kívül még K.P., a város főépítésze és F.K. rendelkezett ebben az időben J2-es minősítéssel. Így felelős tervezést a városban gyakorlatilag ebben az időben csak F.K. végezhetett. A '90-es évek második felében költözött vissza F.K. Sz-ról K-ra, és kezdett el tervezéssel foglalkozni, így a '90-es évek második felétől szakmai kapcsolatba került a felperessel azokban a munkákban, ahol statikus kollegára volt szüksége. A gázbevezetéssel kapcsolatos nagy mennyiségű, de kis volumenű munkák kapcsán a felperes és F.K. megállapodtak abban, hogy közösen végzik úgy ezt a munkát, hogy a felperes részt vesz a felmérésben, előkészítésben, a munka további részét F.K. végzi, és a hatósági engedélyezési eljárásban is természetszerűleg ő a bejelentett tervező. Az elszámolást mindig megejtették egymás között. Előfordult olyan, hogy az előkészítés során a megrendelőtől a felperes vette át a pénzt, amivel F.K. felé természetszerűleg elszámolt.

A felperes 1999. májusában vált el az első feleségétől, aki gyógyszerész végzettségű, és a gyógyszertár-privatizáció során gyógyszertárakat működtető gazdasági társaságokban szerzett tulajdoni illetőséget. A bontóperi eljárás során a házastársi közös vagyon megosztásakor így a felperes több gazdasági társaságban, mely gyógyszertárak üzemeltetésével foglalkozott, szerzett házastársi közös vagyon címén tulajdoni illetőséget.

A felperes a '90-es években öt magánszeméllyel hozta létre a Sz Kft-t, aminek jelenleg is tagja. A Kft. építőiparhoz kapcsolódó munkákban, autópálya-építésben vett részt. A Kft. munkájában tevőlegesen a felperes nem vett részt, a polgármesteri hivatal felperes által irányított irodájával szerződéses kapcsolatban nem állt. A polgármesteri hivatal más irodájával munkakapcsolatban állhatott, így a polgármesteri hivatallal szerződéses viszonyban is állhatott.

A 2002. évi polgármesteri választásokon a felperes az I. rendű alperessel párhuzamosan a FIDESZ színeiben indult a tisztségért, a választást az I. rendű alperes nyerte meg. 2002. október 20-án voltak a helyi önkormányzati választások, ezt követően 2002. október 21-én kelt határozattal az I. rendű alperes a felperes irodavezetői megbízását 2002. október 22-ével visszavonta, és felajánlott részére egy műszaki főtanácsosi munkakört, amit 2002. november 15-i levélben a felperes nem fogadott el. A 2002. november 26-án kelt közszolgálati jogviszony megszüntetéséről rendelkező önkormányzati határozat szerint a felperes köztisztviselői jogviszonya 2003. április 21. napjával került megszüntetésre azzal, hogy a 2002. november 27-től a munkavégzési kötelezettség alól mentesítette. A határozatot az I. rendű alperes, mint polgármester is aláírta "a felmentéssel egyetértek" megjelöléssel, a határozatot a jegyző, dr. S.K. írta alá.

2002. október 30-án kelt K Város Jegyzőjének levele, melyet a felperesnek címzett, és melynek tárgya munkáltatói figyelmeztetés volt. A levél szerint a felperes több melegvíz-díjjal, távfűtési díjjal, közlekedésbiztonság felülvizsgálatával kapcsolatos reklamációs levélre hónapok óta választ nem írt, pedig az iktatókönyvek tanúsága szerint a felperes feladata lett volna, és nem intézkedett benne. 2002. november 7-én kelt szintén dr. S.K. jegyző által írt levélben értesítette a felperest, hogy a D által kiállított számlát a felperes 2002. július 18-án kifizetésre javasolta, igazolva a munka elvégzését, ehhez képest a munka csupán októberben történt meg. A levélben a jegyző figyelmeztette a felperest, hogy ezen magatartásával súlyosan megsértette az államháztartás működési rendjéről szóló jogszabályban foglaltakat. A felperes a közszolgálati jogviszonya megszüntetésével kapcsolatosan a Munkaügyi Bíróság előtt eljárást kezdeményezett. A Munkaügyi Bíróság jogerős határozatában megállapította, hogy a közszolgálati jogviszony megszüntetése jogellenes volt. A felperes 2002. októberét megelőzően semmifajta, a munkavégzésével kapcsolatos figyelmeztetésben nem részesült.