BH 2013.3.60 Nem zárja ki a perújítási indítvány alaposságát önmagában az a körülmény, hogy az annak alátámasztására az indítványozó által mellékelt, orvos-szakértők által adott vélemény perjogilag nem szakvéleménynek, hanem okirati bizonyítéknak minősül [Be. 99. §, 116. §, 408. §].

Az ítélőtábla a 2012. június 20. napján megtartott tanácsülésen meghozott végzésével elutasította a II. r. terhelt meghatalmazott védőjének az F. Bíróság, illetve az F. Ítélőtábla mint másodfokú bíróság határozataival szemben előterjesztett perújítási indítványát.

A perújítási indítványt elutasító végzés ellen a perújítási indítványt benyújtó védő terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében a védő fenntartotta azt az álláspontját, hogy a perújítási indítványhoz mellékelt szakértői vélemény olyan lényeges, új tényeket tartalmazó bizonyíték a terhelt elmeállapotával kapcsolatban, mely az alapeljárásban nem került értékelésre és a terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetés kiszabását indokolná. Minderre tekintettel a perújítás elrendelését kérte.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő fellebbezését alaposnak tartotta. A legfőbb ügyészi álláspont szerint az eljárás jelen szakában okiratnak tekintendő, utóbb beszerzett szakértői vélemény új bizonyíték az alapügyben már felmerült tényre, a terhelt beszámítási képességére vonatkozóan. Ezen új bizonyíték mérlegelésére, egyéb bizonyítékkal összevetésére a jelen döntés meghozatalakor nincs lehetőség, és mivel az újabb szakvélemény által állított tény - elfogadása esetén - valószínűsíti, hogy a terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, indítványozta a perújítás elrendelését és az iratoknak az eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak történő megküldését.

A védő fellebbezése és a Legfőbb Ügyészség indítványa alapos.

Az F. Ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzésében kifejtette, hogy a perújítási indítványhoz csatolt "szakvélemény" szakvéleményként csak akkor használható fel, ha a bíróság előtti eljárásban a bíróság a felkért szakértőt bevonta az eljárásba. Amennyiben erre nem került sor, a védelem által beszerzett szakvélemény csupán mint okirati bizonyíték használható fel, és annak készítője nem szakértőként, hanem tanúként hallgatható ki. Erre figyelemmel az újabban készült szakvélemény csupán okirati bizonyítékként vehető figyelembe, nem minősül új szakértői véleménynek, nem alkalmas a másodfokú bíróság által értékelt és elfogadott azon tény megcáfolására, mely szerint a terhelt személyiségzavara a cselekmény elkövetésekor enyhe fokban korlátozta a helyes magatartás megválasztásában, nem teszi valószínűvé, hogy a terhelttel szemben lényesen enyhébb büntetést kell kiszabni vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni. Erre tekintettel az ítélőtábla a perújítás elrendelésére nem látott lehetőséget.

Az ítélőtábla helyes álláspontot foglalt el a védő által csatolt, Dr. Sz. G. igazságügyi orvos szakértő és Dr. D. M. igazságügyi pszichiáter szakértő által készített szakvélemény eljárásjogi helyzetével kapcsolatban, tehát hogy annak az eljárás jelen szakában okiratkénti figyelembevételére van pusztán lehetőség. Téves azonban az a megállapítás, hogy ez az okirat nem alkalmas a másodfokú bíróság által értékelt és elfogadott tény megcáfolására. Ennek megítélésére a perújítás megengedhetősége kérdésében döntéskor az ítélőtáblának nem volt lehetősége. Helytállóan mutatott rá ugyanis a Legfőbb Ügyészség átirata arra, hogy az e körben kialakított bírói gyakorlat szerint a perújítás megengedhetőségéről döntéskor a bizonyítékok mérlegelésének nincs helye. Pusztán annak megítélése jöhet szóba, hogy ezen okirati bizonyíték az alapügy adataival összevetve alkalmas lehet-e a perújítási célok elérésére. Helytálló a legfőbb ügyészi álláspont abban a tekintetben is, hogy az újabb szakértői vélemény adatai - melyek a terhelt cselekménykori súlyos fokú beszámítási képesség korlátozottságára utalnak -, azokat valósnak elfogadva olyan enyhébb jogkövetkezmény alkalmazásának szükségét valószínűsítik, mint amelyet a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontja perújítási okként rögzít. Annak megítélésére pedig, hogy az alapügyben már felmerült tényre vonatkozóan becsatolt új bizonyíték alkalmas-e a jogerős határozat megállapításainak megdöntésére, kizárólag a perújítás elrendelését követően van lehetőség.

A Kúria ezért a Be. 414. §-a (2) bekezdése szerinti tanácsülésen az ítélőtábla végzését megváltoztatta, a Be. 413. §. (1) bekezdése alapján a terhelt tekintetében a perújítást elrendelte és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása végett megküldte az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnak.

(Kúria Bkf. II. 1.315/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, 2012. november 28. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t: