A Fővárosi Ítélőtábla Bf.260/2011/16. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 24. §, 170. §, 271. §] Bírók: Hildenbrand Róbert, Lassó Gábor, Révész Tamásné

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék Bk.856/2007/4., Fővárosi Törvényszék B.1415/2009/110., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.260/2011/16.*, Fővárosi Ítélőtábla Bpi.10691/2012/3., Kúria Bkf.1315/2012. (BH 2013.3.60)

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.260/2011/16. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2012. év február hó 14. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt I. .r vádlott és társai ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2011. év június hó 15. napján kelt 9.B.1415/2009/110. számú ítéletét a II.r. vádlott tekintetében megváltoztatja.

A vádlott terhére rótt cselekmény megnevezése helyesen társtettesként elkövetett garázdaság bűntette (Btk. 271.§ (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont).

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 1 (egy) év 2 (kettő) hónap börtönbüntetésre enyhíti.

A II.r. vádlott állandó lakóhelyét és személyazonosító igazolvány számát pontosítja, magyar állampolgár.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet a II.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 290.880,- (kettőszázkilencvenezer-nyolcszáznyolcvan) Ft bűnügyi költséget a II.r. vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Bíróság a 2011. június 15. napján kelt 9.B.1415/2009/110. számú ítéletével a II.r. vádlottat társtettesként elkövetett garázdaság bűntette (Btk.271.§ (1) és (2) bekezdés) miatt mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Ellenben az ellene 3 rb. testi sértés bűntettének kísérlete (Btk.170.§ (1) és (2) bekezdés) miatt emelt vád alól a vádlottat felmentette. Rendelkezett az előzetes fogvatartás beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítéletet az ügyész valamennyi vádlott tekintetében tudomásul vette. Az I.r. vádlott és védője, továbbá a III.r. vádlott és védője az ítéletet ugyancsak tudomásul vették. Így perorvoslat hiányában e vádlottakkal szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.

Az ítélet ellen a II.r. vádlott védője a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.610/2009/14. számú átiratában a tényállást megalapozottnak, a II.r. vádlott cselekményének minősítését törvényesnek találta. Álláspontja szerint a kiszabott fő- és mellékbüntetés megfelelő, lényeges enyhítése nem indokolt. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a II.r. vádlott vonatkozásában hagyja helyben.

A védő és a II.r. vádlott a Fővárosi Ítélőtábla előtt a 2011. december 1.napján megtartott nyilvános ülésen előadták, hogy a II.r. vádlott paranoid skizofréniában szenved, emiatt több alkalommal részesítették őt pszichiátriai kezelésben. Állításuk szerint ez az állapot már a bűncselekmény elkövetésekor is fennállt. A bíróság rendelkezésére bocsátották a 2008. december 18. napja és 2011. november 11. napja között keletkezett kórházi zárójelentéseket és ambuláns lapokat. A fentiekre figyelemmel indítványozták igazságügyi elmeorvos-szakértő kirendelését és szakvélemény beszerzését.

A Fővárosi Ítélőtábla a fenti indítványnak helyt adva igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény beszerzését rendelte el. Szakértőként dr. Nagy Ervin és dr. Kovács Gábor igazságügyi elmeorvos-szakértőket rendelte ki.

A szakértők írásbeli szakvéleményüket előterjesztették.

A Fővárosi Ítélőtábla a Be.353.§ (2) bekezdése szerint a bizonyítás felvételére tárgyalást tűzött ki, amelyen a szakértőket meghallgatta.

Dr. Nagy Ervin és dr. Kovács Gábor igazságügyi elmeorvos-szakértők egybehangzóan nyilatkoztak, miszerint a vizsgálat előtt a bűnügyi iratot és az orvosi dokumentációt áttanulmányozták és annak ismeretében alakították ki véleményüket. Előadták, hogy az II.r vádlottnál a paranoid schizophrenia kórismét nem vitatták, de annak aktuális megnyilvánulását nem észlelték. Ugyanakkor évek óta zajló betegsége miatt személyiségzavar alakult ki, amely a cselekmény elkövetésekor enyhe fokban korlátozta a magatartását.

A védő a másodfokú tárgyaláson felszólalásában a büntetés enyhítése iránti perorvoslatát fenntartotta. Perbeszédében a másik társaság kezdeményező szerepét és védence beszámítási képességének enyhe fokú korlátozottságát hangsúlyozta. Utóbbi körülményre tekintettel a Btk.24.§ (2) bekezdésének alkalmazásával büntetésének korlátlan enyhítését, szabadságelvonással nem járó büntetés kiszabását kérte.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a szakértői bizonyítás eredményére figyelemmel sem látott indokot a büntetés enyhítésére. Álláspontja szerint a II.r. vádlottal szemben nem mellőzhető végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása. A cselekményét két másik büntető eljárás tartama alatt, többszörös visszaesőként követte el, a szakértők véleménye nincs lényeges kihatással a joghátrány mértékére. Indítványozta az elsőfokú ítélet helybenhagyását.

A II.r. vádlott az utolsó szó jogán arról beszélt, hogy ő valójában sértettnek érzi magát, mert őket támadták meg. Korábbi büntetettségére utalva kijelentette, hogy az előző ügyeiben már megkapta a büntetését, ezért azok ismételt figyelembevételével nem tud egyetérteni.