BH 1988.1.1 A kutya találója találódíjra általában nem jogosult. A kutya tartásával felmerült költségeinek a megtérítését a felelős őrzés szabályai alapján követelheti a tulajdonostól (Ptk. 130. §, 196. § (1) bek.).

Az alperes b-i ingatlanáról 1984. július 20-án elszökött a skót juhászkutyája. A kutyát a felperes B-én, vagyis az alperes lakóhelyén egy forgalmas útkereszteződésben vette észre. A kutyát magához vette, majd pár nap múlva P-án tehát a felperes lakóhelyén a városi tanács vb hatósági osztályán bejelentést tett a találásról. A bejelentésről felvett jegyzőkönyv tartalmazza a találás helyét, idejét, a kutya fajtájának megjelölését és az akkori tartás helyét.

Ezt követően a felperes a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületénél is bejelentette a kutya megtalálását. Az állatot 1985. júliusáig megfelelően tartotta és gondozta.

Az alperes ekkor szerzett tudomást arról, hogy a kutya a felperesnél van. A felek a felperesnek járó tartási költség összegében nem tudtak megállapodni, emiatt vita támadt közöttük, majd az alperes a kutyát magához vette.

A felperes 10 900 Ft erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben. A követelt összeget a kutya tartására fordított költségei megtérítéseként és találói díj címén kérte. Az alperes a követelést 1500 Ft erejéig elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte.

Az így perré alakult eljárásban a felperes 9400 Ft-ból 8400 Ft-ot tartási költségként, 1000 Ft-ot pedig találói díjként érvényesített.

Az alperes 6000 Ft erejéig viszontkeresetet terjesztett elő azzal az indokkal, hogy szerződést kötött a kutyával való fedeztetésre, amelynek ellenszolgáltatásaként a szaporulatból egy kölyökkutyát kapott volna a fenti értékben.

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet és a viszontkeresetet is.

Az ítélet indokolása szerint a felperes által megtalált kutya nem minősül olyan nagyobb értékűnek, amely megalapozná a találói díj iránti igényt. Az állat tartásának költségeivel kapcsolatos felperesi keresetet pedig azért utasította el, mert a felperes megbízás nélküli ügyvivőként járt el, eljárása azonban nem volt helyénvaló, ezért díjazást nem követelhet, költségeinek megtérítését csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint igényelhetné. Mivel a felperes költségei az alperes javára gazdagodást nem idéztek elő, követelése alaptalan. A viszontkeresetet a felperes jogellenes magatartásának hiánya okából utasította el.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatva, arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 4000 Ft-ot és ennek kamatát, továbbá az államnak külön felhívásra 1500 Ft-ot és kamatát.

Rendelkezett a perköltség viseléséről is.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes jogalap nélkül gazdagodott azáltal, hogy egy éven keresztül a kutya tartásával nem merült fel költsége. A tartási költség összegét a szakértő véleményének alapulvételével határozta meg. A jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján kármegosztást alkalmazott, mivel álláspontja szerint a felperes a kutya megtalálásával kapcsolatban nem az általában elvárható módon járt el. A kárarányt 50-50 %-ban állapította meg. Ugyanakkor kifejtette, hogy a felperes a kutya bejelentésével kapcsolatosan a szocialista együttélés elveivel ellentétes magatartást tanúsított, amelyre figyelemmel az állam javára való marasztalást alkalmazott.