BH 2009.3.75 A vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés esetén jogtalan előnyt adó személy nem sértett, ezért az előny összegére kártérítés címén polgári jogi igényt nem érvényesíthet [Be. 51. § (1) bek., 54. § (2) bek., Btk. 256. § (2) bek., a) pont].

Az elsőfokú bíróság J. I. II. r. és N. I. III. r. vádlottak bűnösségét társtettesként, vesztegetést színlelve elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntettében mondta ki. Ezért J. I. II. r. vádlottat 2 év 5 hónap börtönre, 3 év közügyektől eltiltásra és 50 000 forint pénzmellékbüntetésre, N. I. III. r. vádlottat 2 év 10 hónap börtönre, 3 év közügyektől eltiltásra és ugyancsak 50 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A II. és III. r. vádlottakat kötelezte, hogy a jogerőtől számított 15 napon belül kártérítés címén egyetemlegesen fizessenek meg S. L.-nek 18 500 000 forintot és annak kamatát, az államnak 900 000 forint eljárási illetéket, továbbá Cs. Z. magánfélnek 11 000 000 forintot, annak kamatát és az államnak 660 000 forint eljárási illetéket. A megítéltet meghaladóan elutasította S. L. polgári jogi igényét.

Az eljárás során lefoglalt 1 000 000 forint lefoglalását megszüntette, azt J. I. II. r. vádlottnak rendelte kiadni, de a kiszabott pénzmellékbüntetés, bűnügyi költség és polgári jogi igény biztosítására visszatartotta.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:

2003. és 2004. években a K. Városi Rendőrkapitányság nyomozást folytatott több gyanúsított előzetes letartóztatása mellett csalás bűntette miatt. A büntetőeljárások az autókereskedelemmel foglalkozó gyanúsítottak ellen azért indultak, mert alapos gyanú merült fel arra, hogy külföldről behozott autók - zömében tehergépkocsik - hivatalos iratait meghamisították: a gépkocsi valós koránál fiatalabb gyártási évet írtak, illetőleg a környezetvédelmi besorolásukat a tényleges állapothoz képest kedvezőbb kategóriába rögzítették.

A B. megye területén teherautó kereskedelemmel foglalkozó vállalkozók fokozott figyelemmel kísérték ezeket a büntetőeljárásokat. S. L. ezen időszakban ugyancsak teherautó importálásával és értékesítésével foglalkozott, üzlettársával, Cs. Z. vállalkozóval. Mindketten tudtak az említett büntetőeljárásokról, Cs. Z. ráadásul közeli barátja volt az egyik letartóztatott gyanúsítottnak.

2004. június 21. napján Cs. Z.-t egy ismerőse felhívta N. I. III. r. vádlott mobiltelefonján és figyelmeztette, hogy nagy bajban van, de van egy ismerőse, aki tudna rajta segíteni. Ezután N. I. III. r. vádlott vette át a telefont és megismételte, hogy Cs. Z. nagy bajban van, de ő tud segíteni rajta. Egy találkozóra hívta Cs. Z.-t, hogy a részleteket megbeszéljék. A találkozón N. I. III. r. vádlott elmondta Cs. Z.-nak, hogy a barátját ő és társai csukatták le és Cs. Z. is így fog járni. Kijelentette, hogy magas beosztású rendőrökkel van kapcsolata az Országos Rendőr-főkapitányságon és megfelelő ellenszolgáltatás fejében el tudja intézni, hogy Cs. Z. ne kerüljön előzetes letartóztatásba. Cs. Z. visszautasította N. I. III. r. vádlott ajánlatát, hogy ilyen jellegű segítségre nincs szüksége, ha pedig problémái lennének, akkor ügyvédhez fordulna.

N. I. III. r. vádlott ekkor azt mondta, hogy ha Cs. Z.-nek nincs szüksége segítségre, akkor a társának S. L.-nek biztosan van, mert őt is le fogják tartóztatni.

Cs. Z. mindezt elmondta üzlettársának, S. L. - nek, aki ismerősein keresztül megtudta, hogy a III. r. vádlott J. I. II. r. vádlott "embere". Megszerezte J. I. II. r. vádlott telefonszámát, felhívta, majd találkoztak egymással. Ekkor S. L. a II. r. vádlottól érdeklődött, hogy milyen befolyásos rendőrségi kapcsolatokkal rendelkezik N. I. III. r. vádlott, mert neki ilyen kapcsolatokra lenne szüksége és kérte a II. r. vádlott segítségét.

J. I. II. r. vádlott ezután egy találkozót szervezett hármuknak egy vendéglő parkolójába. N. I. III. r. vádlott itt kijelentette, hogy utánanézett S. L. ügyének és harminc millió forintot kell fizetnie a rendőrségi kapcsolatának, csak így kerülheti el, hogy előzetes letartóztatásba kerüljön. J. I. II. r. vádlott megerősítette, hogy az említett összeget S. L.-nek ki kell fizetnie, különben úgy fog járni mint ismerősük, aki már hosszabb ideje előzetes letartóztatásban van.

S. L. közölte, hogy az összeg túl sok, legfeljebb a felét tudja előkeríteni. N. I. III. r. vádlott ekkor telefonált valakinek, majd a telefonbeszélgetés után kijelentette, hogy nem lehet alkudni a harminc millió forintból, azt másnap délig fel kell vinni Budapestre, különben S. L. előzetes letartóztatásba kerül. J. I. II. r. vádlott ismét megerősítette, hogy a harminc millió forintot ki kell fizetnie S. L.-nek, ha el akarja kerülni a letartóztatást.

Még ezen a napon a II. és III. r. vádlottak megbízták M. P. IV. r. vádlottat, hogy másnap utazzon Budapestre, ott majd adja ki magát a találkozón rendőrtisztnek és egy személyt meg kell nyugtatnia, hogy az ellene folyó rendőrségi eljárást meg lehet szüntetni, ha fizet, nem fog börtönbe kerülni.

S. L. és Cs. Z. üzlettársa a harminc millió forintot összeadták: S. L. tizenkilenc millió, míg Cs. Z. tizenegy millió forintot tett egy táskába, amit S. L. vitt magával a megbeszélt találkozóra.

Telefonon történt egyeztetést követően, 2004. június 23. napján 10 órakor az M5 autópálya egyik pihenőjében találkozott S. L., a II. r. és III. r. vádlottal. S. L. jelenlétében N. I. - demonstrálva rendőrségi kapcsolatát - telefonon egy alezredes úrnak nevezett személlyel egyeztette a további találkozó helyét. A telefonbeszélgetés után a III. r. vádlott kijelentette, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság T. utcai parkolójában fognak találkozni az ő ORFK-s kapcsolatával, aki oda fog lejönni. Budapest felé haladva, az autóból a III. r. vádlott telefonon tartotta a kapcsolatot M. P. IV. r. vádlottal, akit előzőleg már rábeszélt, hogy rendőrtisztnek adja ki magát. Közben a találkozó helyét az Országos Rendőr-főkapitányság parkolójából áttették a Gy. úti McDonald's étterembe. Megérkezésük után M. P. IV. r. vádlott dr. G. Z. rendőr alezredesként mutatkozott be és azt állította, hogy az Országos Rendőr-főkapitányságon dolgozik.

S. L. elmondta M. P. IV. r. vádlottnak, hogy szabálytalanul hozott be Magyarországra kamionokat és emiatt tudomása szerint ellene rendőrségi eljárás indult, s érdeklődött, hogy ezt meg lehet-e szüntetni. M. P. IV. r. vádlott erre közölte, hogy tud róla, valóban folyik S. L. ellen rendőrségi eljárás, de ezt természetesen meg lehet szüntetni. Megmutatta a rendőrségi pecséttel és aláírásokkal ellátott "jegyzőkönyvet", melyen: "Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Osztály" fejrész volt, s azt tartalmazta, hogy S. L. cégéről a rendőrség adatokat gyűjt, mivel ellene egy J. I. nevű személy bejelentést tett. Az iraton két rendőr alezredes és egy rendőr őrnagy aláírása is szerepelt.

S. L. a jegyzőkönyvet átolvasva jelezte, hogy a nevében betűelírás van, M. P. IV. r. vádlott erre kijelentette, hogy rendőrségi jegyzőkönyvekben előfordulnak ilyen elírások.

S. L. kérte az álnéven bemutatkozott M. P. IV. r. vádlottat - dr. G. Z.-t -, hogy az ellene folyó eljárásról ennél több bizonyítékot mutasson. M. P. megígérte, hogy két hét múlva el fogja hozni a nyomozást megszüntető határozatot és a rendőrkapitányság épületéből ki fogja hozni az egész nyomozati aktát, hogy S. L. megtekinthesse.