A Kúria Pfv.20212/2013/4. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Török Judit

A határozat elvi tartalma:

A végrehajtó késedelmes eljárása miatti kártérítési felelősség megállapításának feltételei.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.25151/2006/21., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20179/2012/5., *Kúria Pfv.20212/2013/4.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.212/2013/4.szám

A Kúria a dr. Gyarmati Judit ügyvéd által képviselt felperesnek a Mihály Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mihály Róbert ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pest Megyei Bíróságnál 10.P.25.151/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.179/2012/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 24. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra térítsen meg az államnak 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes mint végrehajtást kérő kérelmére az adóssal szembeni végrehajtási eljárásban az alperes egyéni végrehajtóként járt el, és 2003. szeptember 16. napján ingóságot (számítógépet) foglalt le, amit az adós őrizetében hagyott. A 2004. április 19. napján kelt intézkedésével a lefoglalt ingóságra 2004. május 14. napjára tűzte ki az árverést, amely azonban sikertelen maradt. A felperes végrehajtási kifogást nyújtott be, amelyben az alperesnek az árverés kitűzése miatti késedelmes eljárását sérelmezte. A bíróság jogerős határozatával a végrehajtási kifogásának - e részében - helyt adott és megállapította, hogy az alperes jogszabálysértően késedelmeskedett az árverés kitűzésénél. Az adós az időközbeni végelszámolásra figyelemmel megszűnt, a jogutódlás megállapítására irányuló eljárásban az alperes és a felperes erre irányuló kérelmét - az utóbbi jogutódként az alperest jelölte meg - a bíróság jogerősen elutasította és az eljárás szüneteléséről rendelkezett.

A felperes módosított keresetében 28.177 forint kára megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a végrehajtás az alperes felróható késedelme és kirívóan szakszerűtlen eljárása miatt hiúsult meg. Kára az elmaradt árverési vételárból - időközben a végelszámolás során bejelentett követeléséből 11.097 forint megtérült - és az alperes részére kifizetett díjból és költségekből áll.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a végrehajtási eljárás során a Vht. szabályai szerint járt el, és az általa lefolytatott eljárásban nem terheli eredménykötelem. Elismerte, hogy a felperes által előterjesztett végrehajtási kifogás elbírálása során a bíróság megállapította, hogy az árverés kitűzésekor késlekedett, de álláspontja szerint ez a mulasztás a végrehajtás kimenetelét nem befolyásolta. A kártérítési felelősség feltételeinek a vizsgálata csak erre az esetre vonatkozhat, mert a felperes jogorvoslattal nem élt az alperes más intézkedésével szemben. Vitatta a kár összegét, a felperes erre vonatkozó állítását, és az okozati összefüggés fennállását is. Hivatkozott a felperes kárenyhítési kötelezettségére is, mert a végelszámolási eljárásban a felperesnek a követelését be kellett volna jelentenie.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a 2003. szeptember 10-i sikeres foglalást követően az alperes valóban késlekedett az árverés kitűzésével, azonban a felperes kétséget kizáróan nem bizonyította, hogy az eltelt idő alatt következett be a kára, de annak összegszerűségét sem. Az adóssal szembeni követelés független volt a végrehajtó intézkedésétől, mulasztásától, az adós tartozásáért az alperes nem tehető felelőssé. A végrehajtó csak azért a kárért felel, amit bizonyíthatóan a Vht. szerinti eljárása során okozott. A felperesnek kellett bizonyítani, hogy az alperes a Vht. szabályait oly módon megszegve járt el, hogy az neki ténylegesen kárt okozott. Önmagában a késedelmes ügyintézés károsodást nem jelent. A végrehajtás során a felperes által megfizetett költségek olyan szükségszerű kiadások, amelyeket az alperessel szemben nem érvényesíthet kárként.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes egyetlen alperesi intézkedése - ténylegesen e tárgyban tanúsított mulasztása - miatt élt végrehajtási kifogással; ez az ingóárverés elrendelése volt. A kártérítési felelősség tekintetében tehát kizárólag az ingóárverést tehette vizsgálat tárgyává a bíróság. Mire a felperes a végrehajtási kifogást előterjesztette, az adóst a végelszámolás eredményeként a cégnyilvántartásból törölték, és a megszűnés miatt 2004. március 22. napjától kezdve végrehajtás már nem volt folytatható. Tény, hogy az adósnak 2003. november 21. napján 161.973.000 forint vagyona volt, de azt a közgyűlés határozata szerint felosztották. Rámutatott arra, hogy a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az őt terhelő kötelezettség folytán a felperesnek kellett volna bizonyítani, hogy a lefoglalt számítástechnikai eszköz a becsértéken értékesíthető lett volna. Ennek ellentmond magának a felperesnek a magatartása, aki az árverés leállítása érdekében terjesztett elő végrehajtási kifogást. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen állapította meg, hogy a végrehajtás eredménytelenségéből eredő kár és az alperesnek az adott perben vizsgálható mulasztása között az okozati összefüggés hiányzik. Megállapította, hogy a felperes vagyonában bekövetkezett értékcsökkenésként csak az az összeg lenne számítható, ami a jogerős fizetési meghagyásban szerepelt, csökkentve az adós elismert, időközbeni teljesítésével, mert az alperes ennek végrehajtására folytatott eljárást. Sem a végrehajtási eljárás egyes részelemei kapcsán fizetendő illeték, sem a különböző esetenként a végrehajtás elrendelése, majd szünetelése után felmerült postaköltségek kárként nem érvényesíthetők, mert kártérítés címén azt a költséget kell megtéríteni, ami a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez szükséges.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és abban annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adást, vagy "új eljárás elrendelését" kérte. Hivatkozott arra, hogy a kereseti kérelmei többségét el sem bírálta a jogerős ítélet, jogsértően alkalmazta a Ptk. 349. §-a szerint a rendes jogorvoslat kimerítésére vonatkozó rendelkezést. Állította, hogy az alperesnek a Vht. több rendelkezése megsértésére alapozta a keresetét, mert a késedelmen kívül mulasztásokra, szakszerűtlenségre, kötelezettség megtagadására is hivatkozott és a bíróság csak az alperes késedelmes eljárását bírálta el, ezért kiegészítésre vonatkozó kérelmet is előterjesztett, amely még folyamatban van. A rendes jogorvoslat kimerítésének elmulasztása csak akkor állapítható meg, ha a felperest a jogorvoslat lehetőségéről tájékoztatták és azzal adott határidőn belül nem élt. A felperes az adott ügyben minden jogorvoslati felhívással élt és téves a Ptk. 349. §-ának olyan értelmezése, hogy csak azokat a jogsértéseket kell vizsgálni, amelyekre vonatkozóan a bíróság a kifogást már elbírálta. Az alperes részéről több olyan mulasztás történt, amelyről a felperes csak a végrehajtási ügy szünetelésének megállapítása után, illetve a per elsőfokú tárgyalás során szerzett tudomást. A végrehajtó szakszerűtlen árverési intézkedésére is hivatkozott a felperes a végrehajtási kifogásában. Ennek elbírálása során az elsőfokú bíróság a számítógép sikertelen árverezése helyett a végrehajtót beszedési megbízási cselekményre kötelezte, amely határozat ellen a felperes fellebbezett, mert hatékonyabb intézkedést kért. A másodfokú bíróság mellőzte az alperes beszedési megbízásra kötelezését, és miután a felperes a kiegészítési kérelmében kérte a végrehajtó más cselekményre kötelezését, a bíróság e kiegészítési kérelmet elutasította.