A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20179/2012/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 217. §, 236. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Fővárosi Ítélőtábla

9. Pf. 20.179/2012/5.

A Fővárosi Ítélőtábla, dr. Gyarmati Judit ügyvéd által képviselt felperesnek a Mihály Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Mihály Róbert ügyvéd ) által képviselt dr.Krejniker Csaba ( 2200 Monor, Deák Ferenc u. 1. II. lh. I. 5. ) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság 2011. november 29. napján kelt 10. P. 25.151/2006/21. számú ítélete ellen a felperes 2011. december 27. napján 22. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 ( tizenöt ) napon belül az alperesnek 10.000 ( tízezer ) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára az adóhatóság felhívására az ott írt időben és módon 10.000 ( tízezer ) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A felperes kérelmére a Pest Megyei Bíróság a 2006. szeptember 29. napján kibocsátott Pk. 23.800/2006/1. számú fizetési meghagyással kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek kártérítés címén 73.512 Ft-ot, ebből 39.274 Ft után 2002. február 20. napjától, 19.750 Ft után 2003. július 8. napjától, míg 18.488 Ft után 2004. július 26. napjától számított évi 11 %-os kamatot, valamint 3.644 Ft eljárási költséget. A felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes az 1. V. 608/2003. számú végrehajtási ügyben késedelmesen illetve hibásan járt el. Az ellentmondás folytán perré alakult ügyben arra hivatkozott, hogy az alperes a végrehajtás során kirívóan szakszerűtlenül járt el, és ennek következtében a milliárdos vagyonnal rendelkező adós gazdálkodó szervezet a vagyonát elvonta a végrehajtás alól, és végelszámolással megszűnt. Álláspontja szerint a végrehajtás kifejezetten az alperes felróható késedelme és kirívóan szakszerűtlen eljárása miatt hiúsult meg. Kára az elmaradt végrehajtásból és az alperes díjából áll. Az adós végelszámolással történt megszűnése folytán már nincs mire végrehajtást vezetni. Az alperes eljárása nem függött attól, hogy a végelszámolási eljárás megindult. Azt elfogadta, hogy az adós bankszámlájára nem lehetett végrehajtást vezetni, de az alperes 2003. szeptemberben lefoglalt egy számítógépet, majd az árverést 2004. májusára tűzte ki, az adós pedig 2004. márciusában megszűnt. Figyelemmel a végelszámolás tényére az adósnak volt vagyona, nem volt fizetésképtelen. Mivel a végrehajtás a végelszámolás miatt szünetel, nincs esély arra, hogy a végrehajtás folytatását kérje. Utóbb előadta, hogy a végelszámolás során bejelentett követeléséből volt megtérülés 11.097 Ft erejéig. 28.177 Ft az az összeg, aminek a végrehajtás során be kellett volna folynia.

Az alperes a fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt, és a perré alakult eljárásban a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint a tevékenysége megfelelt a Vht. szabályainak. A végrehajtási eljárás jelenleg szünetel. A végrehajtót a hivatali eljárásban nem terheli eredménykötelem. Hivatkozott arra, hogy az adós végrehajtási lapon megjelölt címe nem volt valós. A cégkivonat beszerzése után az adós bankszámlájára inkasszót bocsátott ki, de az eredménytelen maradt. Az adós budapesti telephelyén foglalást tartott, de az árverést már nem sikerült megtartani, mert az adós nem volt fellelhető. A felperes által előterjesztett végrehajtási kifogásra a bíróság megállapította, hogy az árverés kitűzésekor késlekedett, de a végrehajtás végső kimenetelét ez nem befolyásolta. A kártérítési felelősség feltételeit illetően előadta, hogy a felperes kizárólag a lefoglalt számítógép árverésre kitűzésénél tapasztalt késedelem miatt élt végrehajtási kifogással, és adott helyt annak a bíróság. A kártérítés tekintetében az alperesi jogellenes magatartás vizsgálata is csak erre az egy körülményre korlátozódhat. Vitatta a kár tárgyában a felperes által előadottakat. Hogy milyen becsértéken foglalta le a számítógépet, és hogy egyáltalán lefoglalta, nem jelenti, hogy azon az áron sikeresen értékesíthető is lett volna. Az árverés rekonstruálására nincs is lehetőség. Az ingóárverések sikere igen alacsony, számítástechnikai eszközöknél elenyésző. Álláspontja szerint a felperest terheli annak bizonyítása, hogy az árverésből milyen megtérülés volt várható azzal, hogy még a végrehajtás költségeit is el kell számolni. Így az okozati összefüggés is hiányzik. Végül hivatkozott a felperes kárenyhítési kötelezettségére, ezen belül arra, hogy az adós elleni végelszámolási eljárásban eleget tett-e a követelése bejelentésének ( 2006. évi V. tv. 106. § ). A végelszámolást egyébként 2003. januárjában rendelték el, és 2004. március 24-én befejeződött, míg a felperes végrehajtási igényét 2003. március 25. napján érvényesítette.

A Pest Megyei Bíróság 2011. november 29. napján meghozott 10. P. 25.151/2006/21. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 Ft + áfa perköltséget. Megállapította, hogy a felperes által a fizetési meghagyásos eljárásban megfizetett 3.000 Ft eljárási illetéket, valamint a tárgyi illetékfeljegyzési jogra tekintettel feljegyzett 4.000 Ft eljárási illeték különbözetet a felperes viseli. Kötelezte a felperest, hogy a Magyar Állam javára az adóhatóság külön felhívására fizessen meg 4.000 Ft feljegyzett eljárási illetéket.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény ( Vht. ) 7. § (1) és (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a jogalkotó alapelvi szinten foglalt állást amellett, hogy a pénzkövetelés végrehajtása során érvényesülnie kell az arányosság és fokozatosság követelményének. Ez azt jelenti, hogy a bírósági végrehajtás során a követelés érvényre juttatása céljából csak a szükséges mértékű kényszer alkalmazása történjen meg, illetve a kényszer alkalmazása a kisebb hátránytól indulva haladjon a komolyabb irányába. Ennek megfelelően a pénzkövetelés végrehajtása körében sorrendet állít fel a végrehajtás alá vonható vagyonelemek és a végrehajtási cselekmények tekintetében. A pénzkövetelést elsősorban a pénzügyi intézménynél kezelt az adós rendelkezése alatt álló összegből kell behajtani. Az adós bármely lefoglalható vagyontárgya akkor vonható végrehajtás alá, ha előre látható, hogy a követelést a pénzügyi intézménynél kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövid időn belül behajtani. A viszonylag rövid idő napokban történő meghatározása azonban nem lehetséges, ez az adott végrehajtási ügy körülményeitől függ. Ha a banki úton a követelést nem lehet behajtani, a következő lépés az ingóvégrehajtás. A Vht. 8. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtást kérőt rendelkezési jog illeti meg arra, hogy az adós milyen jellegű vagyontárgyából kívánja a követelés végrehajtását. A felperes a végrehajtási lap 6. pontjában a végrehajtás alá vonható vagyontárgyakra vonatkozó adatoknál "pénztári, bármi" megjelölést alkalmazta. A Vht. 84. § (1) és (2) bekezdésének ismertetése után az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az első foglaláskor az adós cég gazdasági vezetőjének a végrehajtási lapot az alperes átadta, egyidejűleg foglalni kívánt, de ekkor még sikertelenül. 2003. szeptember 10-én a foglalás már sikeres volt. A Vht. 115. § (1) bekezdése a foglalást követő harminc nap eltelte utáni haladéktalan intézkedést ír elő az értékesítésre és tény, hogy az alperes ezt elmulasztotta, amikor 2004. május 14. napjára tűzte ki az ingóárverést. Ugyanakkor a felperes kétséget kizáróan nem bizonyította, hogy az eltelt idő alatt következett be a kára, és hogy mi volt annak az összegszerűsége, ami az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben áll. Az adós céggel szembeni követelés független volt a végrehajtó intézkedésétől, mulasztásától, az adós cég tartozásáért a végrehajtó nem tehető felelőssé. A végrehajtó csak azért a kárért felel, amit bizonyíthatóan a Vht. szerinti eljárása során okozott. A felperest terhelte tehát annak bizonyítása, hogy az alperes a Vht. szabályait oly módon megszegve járt el, hogy az neki ténylegesen kárt okozott. Önmagában a késedelmes ügyintézés károsodást nem jelent. Az adós céget 2004. március 22-én végelszámolás miatt törölték a cégnyilvántartásból. Az alperes a jogutódlás megállapítása végett az iratokat beterjesztette a Monori Városi Bírósághoz. A végrehajtás a Vht. 52. § b) pontja szerint szünetel. A felperes ugyan kérte a jogutódlás megállapítását, de olyan személyt jelentett be - az alperest -, aki nem lehet az adós cég jogutóda. A szünetelés tartama alatt végrehajtási cselekmény nem végezhető, a szünetelésnek nincs időbeli korlátja, az eljárás folytatásának azonban a végrehajtási jog elévülése határt szab. A szünetelés után az eljárás akkor folytatható, ha elhárul az annak alapjául szolgáló akadály, de minden esetben a végrehajtást kérőnek kell valamilyen cselekményt végeznie az eljárás folytatása érdekében. A felperes a szünetelés megállapítása óta semmilyen olyan kérelmet nem terjesztett elő, ami az eljárás folytatását eredményezhetné. A végrehajtó eljárásának megfelelősége nem azon múlik, hogy a követelés behajtható-e vagy sem. A felperesnek a kárát, annak összegét bizonyítania kell. A végrehajtás során a felperes által megfizetett költségek olyan szükségszerű kiadások, amelyeket az alperessel szemben nem érvényesíthet. Az alperes késedelmes ügyintézése az ingóárverés kitűzése tárgyában csak akkor teremthet jogalapot a per kezdeményezésére, ha bizonyítottan kár következett be. Az elsőfokú ítélet utalt a felperes nyilatkozatára, miszerint nem tudott arra bizonyítékot felajánlani, hogy a lefoglalt számítógép a becsértéken ténylegesen értékesíthető lett volna. Ezen alapult keresetének elutasítása. Az elsőfokú bíróság a feljegyzett illetékről a felperes pervesztésére tekintettel rendelkezett, csakúgy mint az alperest képviselő ügyvéd munkadíjáról.