A Szegedi Ítélőtábla Pf.20536/2018/5. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, (2) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, (1) bek., 3:1. §, (3) bek., 5:13. §, (2) bek.] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.536/2018/5.szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Bencző Ákos ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék 2018. május 2. napján kelt 8.P.21.290/2017/16. számú ítélete ellen a felperes részéről 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a (személy neve) és társai ellen folyt büntetőeljárásban a ... Megyei Főügyészség 2015. március 10-én kelt indítványában kérte, a bíróság rendeljen el zár alá vételt többek között a felperes bankszámlájára, követeléseire és a tulajdonában álló ingókra.

A (város neve)-i Járásbíróság 18.Bny.258/2015/4. számú végzésével vagyonelkobzás biztosítására 161.885.000,- Ft, míg a jogi személlyel szemben előreláthatóan alkalmazásra kerülő pénzbírság biztosítására 485.655.000,- Ft erejéig elrendelte a felperes tulajdonát képező bankszámlák, ingóságok és követelések zár alá vételét. Határozatának indokolása szerint az iratok alapján alapos a gyanú arra, hogy a felperesi társaság felhasználásával az ügy gyanúsítottjai működő bűnszervezet alatt okoztak az államnak vagyoni hátrányt, melyre figyelemmel a Be. 159. § (2) bekezdése alapján vagyonelkobzásnak van helye.

A felperes fellebbezése folytán az (alperes neve) 4.Bnyt.283/2015/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését annyiban változtatta meg, hogy az (X) forgalmi rendszámú (Y) típusú személygépkocsi zár alá vételét mellőzte, egyebekben helybenhagyta azt.

A felperes 2016. október 13-án kelt és a ... Megyei Főügyészséghez 2016. október 17-én benyújtott beadványában indítványozta a zár alá vétel megszüntetését. Azzal érvelt, az adóeljárás során megállapított adóbírságot, késedelmi pótlékot és adókülönbözetet hiánytalanul megfizette, így a zár alá vétel fenntartásának indoka megszűnt.

A kérelem a (város neve)-i Járásbírósághoz 2017. január 2-án érkezett. A bíróság február 28-án kelt 13.Bny.1/2017/2. számú végzésével az indítványt elutasította. Határozatának indokolásában rámutatott, bár kétségtelen tény, hogy a felperes mint jogi személy az adóeljárás során megállapított adóbírságot, késedelmi pótlékot és adókülönbözetet megfizette, a zár alá vételt elrendelő végzésből megállapítható az is, hogy az a vagyonelkobzás biztosítására, valamint a jogi személlyel szemben esetlegesen alkalmazásra kerülő pénzbírság biztosítására lett elrendelve. Mivel pedig változatlanul megalapozott a gyanú arra nézve, hogy a felperes, mint gazdálkodó szervezet bűncselekménnyel összefüggő vagyonnal gazdagodott, továbbra is indokolt a zár alá vétel fenntartása.

A felperes fellebbezését elbírálva az (alperes neve) 2017. április 25-én kelt 5.Bnyf.264/2017/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Megállapította, az elsőfokú bíróság döntésének jogi indokolása mindenben helytálló. Kifejtette, a jogi személlyel szembeni intézkedést, a vagyonelkobzás alkalmazásának lehetőségét az adóeljárás során keletkezett fizetési kötelezettség teljesítése nem zárja ki. Annak mérlegelése, hogy a vádelemelés után az esetleges elmarasztaló ítéletet hozó bíró mekkora összegű pénzbírságot fog kiszabni, nem nyomozási bírói feladat, de nem is az ő határozatát felülbíráló másodfokú bíróságra tartozik.

A felperes keresetében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése és a Ptk. 2:52. § (1) bekezdése alapján 1.000.100,- Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete indokaként arra hivatkozott, a büntető ügyben eljárt elsőfokú bíróság az eljárás során nem tartotta be a Be. 214. § (1) bekezdésében meghatározott 3 napos kötelező határidőt. Ha pedig a bíróság nem, vagy nem határidőben gyakorolja a hatáskörét, még az indítványnak helyt adó döntés esetén is sérülnek a vagyon korlátozásmentes használatához fűződő alkotmányos jogok, míg ha az indítványt elutasító döntés születik, a jogorvoslat lehetőségének megnyílásához fűződő, Alaptörvényben meghatározott alapjog sérül. A határidő elmulasztásával tehát a bíróság megsérti az ügyfél tisztességes eljáráshoz való jogát. További érvelése szerint az alperes nem tett eleget indokolási kötelezettségének sem. A határozatok érdemét illetően kifejtette, az alperes sérelmezett eljárásával összesen 674.510.000,- Ft összértékű felperesi vagyonra vonatkozó kényszerintézkedés fenntartásáról döntött, ezzel a felperes tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogát korlátozta az esetlegesen kiszabható pénzbírság mértékéhez képest aránytalanul súlyosan. Ezzel összefüggésben kiemelte, a zár alá vétel elrendelése a tulajdonos dolog feletti rendelkezési jogának célhoz kötött, időleges korlátozása. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogból vezette le az önrendelkezéshez való jogot, amely tartalmában a személyiségnek azt a szegmensét jelenti, ami abszolút szerkezetű védelmet igényel. Az önrendelkezés joga pedig - álláspontja szerint - magában foglalja többek között a magántulajdonnal való rendelkezés jogát is, az önrendelkezési jog tehát a felperesnek az a személyiségi joga, amely az alperes eljárásával összefüggésben sérült. A személyiségi jogsértés jogkövetkezménye, a sérelemdíj intézménye ugyanakkor - analógia útján - a büntetőeljárásban megvalósult fair eljárással, illetve a jogviták észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog sérelmével összefüggésben is alkalmazható.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjog személyiségi jogként nem határozható meg, s ennek keretében az eljárás észszerű határidőn belüli elbírálása sem tekinthető személyiségi jognak, mivel a védendő érték nem közvetlenül az ember személyiségéből fakad. Kifejtette, a bíróságnak nem volt kötelessége az ügyészi indítvány beszerzése a kérelem elbírálása kapcsán, azonban a ... Megyei Főügyészség 2017. január 4-én kelt átiratából kiderül, hogy a zár alá vétel feloldását az ügyészség sem tartotta indokoltnak. Utalt arra is, hogy a Be. 371. § (4) bekezdése alapján amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyja, úgy az indokolásnak a helybenhagyás indokait csak röviden kell tartalmaznia. A felperes által kifogásolt 18.Bny.258/2015/4. számú végzés pedig a felperes állításával ellentétben tartalmazza azon törvényi feltétel vizsgálatát - így indokait is -, mely szerint alappal kell tartani attól, hogy a kényszerintézkedés nélkül a kielégítést a gyanúsítottak meghiúsítanák.