A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20149/2019/4. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §, 6:549. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.149/2019/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla felperes neve (felperes címe) felperesnek, az alperesi képviselő neve (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2018. december 18. napján meghozott 10.P.20.098/2018/12. számú ítélete ellen az alperes részéről 13. sorszám alatt előterjesztett és 14. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperes marasztalását 540.600 (Ötszáznegyvenezer-hatszáz) forintra leszállítja, ezt meghaladóan a keresetet elutasítja. Az állam által viselt illetéket 32.400 (Harminckétezer-négyszáz) forintra leszállítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására 169.800 (Százhatvankilencezer-nyolcszáz) forint eljárási illetéket. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására 7.200 (Hétezer-kétszáz) forint fellebbezési illetéket, a további 43.300 (Negyvenháromezer-háromszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A 2001-ben indult perben - a per tárgyalásának többszöri felfüggesztését követően - a ... Bíróság a 2016. szeptember 28. napján meghozott .../2016/9. számú ítéletével felperes neve (a jelen per felperese) és Sz.-né K.Á. felperesek keresete alapján a per alpereseit, T.E.-nét és T.E.-t kötelezte, hogy az felperes címe szám alatti ingatlant tizenöt nap alatt ingóságaitól kiürítve, rendeltetésszerű használatra alkalmas, tiszta állapotban bocsássák a felperesek rendelkezésére. Az ítélet ellen T.E.-né I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, melynek alapján az elsőfokú bíróság 2016. december 9-én rendelkezett az iratok másodfokú bírósághoz való felterjesztéséről. A alperes neve, mint másodfokú bíróság az ügyben 2017. május 16. napjára tűzött ki tárgyalást. A tárgyaláson meghozott .../2016/6. számú végzésével az előtte folyó eljárást az elsőfokú ítélet kijavítása iránti eljárásban a határozat meghozataláig felfüggesztette. A végzés indokolása szerint, a másodfokú bíróság eljárása során észlelte, hogy az elsőfokú ítélet és annak kiadmányai oldalszámozást nem tartalmaznak, ezért az ítélet kijavítása körében az elsőfokú bíróságnak ítéletét folyamatos sorszámozással kell ellátnia és e körben kijavító határozatot kell hoznia a Pp. 224. § (1) bekezdése alapján. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az előtte folyó eljárást a Pp. 248. §-a alapján felfüggesztette.

A ... Bíróság a 2017. május 29. napján meghozott .../2016/16. számú végzésével a 9. sorszámú ítéletét akként javította ki, hogy annak 1-5. oldalait folyamatos sorszámozással látta el. A végzés 2017. június 22. napján emelkedett jogerőre, melynek megállapítását követően az elsőfokú bíróság az iratokat a fellebbezés elbírálására a másodfokú bírósághoz felterjesztette.

A alperes neve, másodfokú bíróság a 2017. november 14. napján tartott tárgyaláson meghozott .../2017/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.

A felperes jelen perben előterjesztett módosított keresetében az alperest a Ptk. 6:549. §-a alapján 630.700 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Keresetének ténybeli alapja szerint a tulajdonát képező ingatlan kiürítésére pert indított T.E.-né alperes ellen. Az elsőfokú bíróság az ügyben hozott ítéletének egyes oldalait sorszámozással nem látta el, ami az ítélet kijavítását tette szükségessé. A sorszámozás hiánya a felperesnek kárt okozott, mert a másodfokú bíróság már a 2017. május 16. napjára kitűzött tárgyaláson meghozhatta volna helybenhagyó ítéletét, mellyel szemben erre a kijavítás szükségességére tekintettel csak a kijavítást követően, hónapokkal később került sor. E késedelem okán a felperest azért érte kár, mert ingatlanát csak a másodfokú határozat meghozatala után tudta hasznosítani. Kára számításánál a kiindulópont az volt, hogy a másodfokú bíróság a 2017. május 16. napjára kitűzött tárgyaláson meghozhatta volna az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozatát. Erre 36 napot számolt rá a másodfokú határozat írásba foglalására, az iratok visszaküldésére és a teljesítési határidőre, melyre figyelemmel kárának bekövetkezése 2017. június 21. T.E.-né a másodfokú bíróság jogerős ítélete ismeretében az ingatlant 2018. február 20-án adta birtokba. Mindezek alapján a felperes nagyvonalúan csak hét hónap időtartamra kéri kára megtérítését. Ennek mértéke az ingatlan havi 90.100 forintos bérleti díjából kiindulva 7 hónapra, 630.700 forint. A havi bérleti díjat a kerületi önkormányzat 26/2016. (IV. 21.) számú határozata alapján az önkormányzat tulajdonában álló összkomfortos lakások bérleti díjára figyelemmel határozta meg, ami 1.017 forint/m2/hó. Ez a 26/2016. (IV. 21.) önkormányzati rendelet 50. § (1) bekezdés b) pontja alapján további 10%-kal emelhető, ha a lakáshoz udvar vagy kertrész tartozik. Ezek alapján az önkormányzat tulajdonában álló összkomfortos 82m2-es lakás piaci bérleti díja a kertrész figyelembevételével 91.733 forint/hó, melyből a felperes 90.100 forint havi díj iránti igényt érvényesít, ami nem eltúlzott. Állítása igazolására két szándéknyilatkozatot csatolt, mely szerint már 2017. június 1-től emeleti lakrészét bérbe vették volna, továbbá csatolta az emeleti lakrész 2018. március 1-től érvényes bérleti szerződését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az elsőfokú ítélet oldalszámozása elmaradt, ami miatt a másodfokú bíróság a 2017. május 16. napján meghozott végzésével a kijavító határozat meghozataláig az eljárást felfüggesztette. Álláspontja szerint azonban a felperes kártérítési igénye alaptalan. Beadványában a felperes maga adta elő, hogy az alapper alperese 2016. december 20. napján az ingatlanból ténylegesen kiköltözött és a megjelölt károkozás kezdő napján, 2017. május 16-án az ingatlanban csak vagyontárgyai voltak. Az alapperben hozott elsőfokú ítélet oldalszámozásának elmaradása nincs közvetlenül ok-okozati összefüggésben azzal, hogy az ingatlan ingóságoktól való kiürítésére mikor került sor, mert ehhez az alapper alperesének jogkövető magatartása is szükséges lett volna, ami a periratokból egyértelműen kitűnően alapvetően hiányzott. A felperes még a másodfokú bíróság jogerős döntésének meghozatala előtt ingatlanrészének birtokába kerülhetett volna az alapper alperesének 2016. decemberi kiköltözése folytán. Ettől az időponttól kezdve kizárólag azért nem került a felperes részéről ingatlanrésze hasznosításra, mert az nem volt kiürítve. A bírói gyakorlat a bennlakó volt tulajdonos helyzetére a kvázi bérleti jogviszonyt alkalmazza, ezért a felperesnek az alapügy alperes lakrészében hagyott vagyontárgyain törvényes zálogjoga keletkezett a régi Ptk. 429. § (1) bekezdése alapján. Ebből következően a felperesnek a bennlakó kiköltözését követően már lehetősége lett volna a törvényben biztosított jogával élni, így jogai gyakorlása nem függött az elsőfokú ítélet kijavításának idejétől. A felperesi igény elbírálásánál a Ptk. 6:549. § (1) bekezdése alapján azt kell vizsgálni, hogy a kártérítés általános és speciális törvényi feltételei együttesen fennállnak-e, mert a konjunktív feltételek bármelyikének hiánya a kereset elutasítását eredményezi. Fontos körülmény, hogy a jogalkalmazó szervek felelősségét csak kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési tévedés alapozhatja meg (EBDT2008. 1817.), az oldalszámozás hiánya nem tekinthető ilyen kártérítési felelősséget megalapozó magatartásnak. A felperes hivatkozott kárát csak állította, de nem bizonyította, ezért kérelmének nem lehet helyt adni. Vagyoni kára megtérítését célzó kérelme feltételezéseken alapul, mert nem biztos, hogy a másodfokú határozat korábbi meghozatala után rövid időn, két hónapon belül az alapper alperese az ingatlant birtokba adta volna és az kiadható lett volna. Arra az esetre, ha a bíróság bizonyítottnak találná a kereset jogalapját, az alperes határozottan vitatta a kereseti követelés összegszerűségét, ami álláspontja szerint eltúlzott és megalapozatlan, ugyanis egy évek óta lakott, felújításra szoruló ingatlanért 90.000 forintos bérleti díj irreális.