BH 1963.3.3490 Károkozás alkalmazotti munkakörben.

1959 tavaszán a kivitelező vállalat kövezési munkálatokat végzett a felperes telepén. E munkálatokon dolgozott a vállalat alkalmazottjaként az alperes is. 1959. április 6-án felült a felperesnek arra a vontatójára, amely a kövezési munkák színhelyétől mintegy 50 méternyire állott, de a motor alapjáratban működött. A vontató vezetője nem tartózkodott a közelben, így az alperes minden további nélkül elindíthatta a vontatót s azzal néhány méternyi utat tett meg, amikor azt nekivezette a közelben álló egyik vasúti teherkocsi ütközőjének. Emiatt a vontató megrongálódott, a javítási költség 1554 Ft volt, de hosszabb időt vett igénybe a javításhoz szükséges alkatrészek beszerzése, ezért a felperes a javítás időtartamára vontatót bérelt, s bérleti díj címén további 7440 Ft-ot fizetett ki. A felperes összes kára tehát 8994 Ft, amelynek megfizetésére keresetében az alperest kérte kötelezni.

Az alperes azzal védekezett, hogy a Ptk. 348. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében a kárt a munkáltatója tartozik megfizetni.

A perben eljárt bíróságok a vontató őrizetlenül hagyása miatt kármegosztást alkalmaztak és a kár 60%-át az alperesre, 40%-át pedig a felperesre hárították. Nem találták alaposnak a Ptk. 348. § (1) bekezdésére utaló védekezést, mivel a vontató vezetése nem tartozott az alperes munkaköréhez, tehát kártokozó tevékenysége sem hozható kapcsolatba a munkájával.

A legfőbb ügyész által mindkétfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.