A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21377/2009/5. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. Bírók: Harter Mária, Kazay László, Kollár Márta

Kapcsolódó határozatok:

Orosházi Járásbíróság Pk.50556/1994/4., Orosházi Járásbíróság P.20573/2008/11., Gyulai Törvényszék Pf.25024/2009/6., *Kúria Pfv.21377/2009/5.* (BH+ 2011.2.61)

***********

Pfv.I.21.377/2009/5.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szkaliczki Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek az alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránt az Orosházi Városi Bíróságnál 5.P.20.573/2008. számon folytatott és másodfokon a Békés Megyei Bíróság 2.Pf.25.024/2009/6. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati illetéket az állam viseli

Indokolás

A felülvizsgálati kérelem szempontjából jelentős tényállás szerint az alperes jogelődje, a t-i Takarékszövetkezet 1994. július 13. napján - jogerős fizetési meghagyás alapján - végrehajtási lap kibocsátását kérte a felperes ellen 446.228 forint kölcsöntartozásnak és járulékainak a megfizetésére. Az önálló bírósági végrehajtó (a továbbiakban: végrehajtó) 1997. április 2-án letiltást bocsátott ki a tartozás teljes összegére, a letiltást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 1997. április 22-én a perbelit megelőző tartozás miatt előjegyzésbe vette, és kielégítési sorrendbe állította. A végrehajtó 1997. július 9-én elárverezte a felperes ingatlanát, 1997. augusztus 26-án felosztási tervet készített (amely szerint a perbeli tartozás a járulékokkal 994.660 forintot tett ki, és 123.137 forinttal csökkent), november 14. napján díjjegyzéket állított ki, további végrehajtási cselekményt nem végzett. Az alperes jogelődjének a végrehajtóhoz 1999. augusztus 31. napján benyújtott kérelmére a végrehajtást foganatosító bíróság 1999. november 3. napján határozott a végrehajtást kérő jogutódjának megállapításáról. Mivel elhárult az akadály az addig előjegyzésben tartott letiltást elől, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2005. augusztus 29-én tájékoztatást kért a tartozás fennállásáról a végrehajtótól, 2007. decemberétől pedig megkezdte a letiltást. 2005. augusztus 29-től a végrehajtási cselekmények ismét folyamatosak.

A felperes keresetében elévülésre hivatkozással kérte a perbeli végrehajtás megszüntetését. Álláspontja szerint a végrehajtási jog az 1997. július 9-i árveréstől számított öt év leteltével elévült, mert 2005. augusztus 30-ig nem történtek az elévülést megszakító végrehajtási cselekmények. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével helyt adott a keresetnek. Indokolása szerint a követeléssel való rendelkezés (az engedményezés és a jogutódlás megállapítása) nem a végrehajtás érdekében tett intézkedés, nem szakította meg a végrehajtási jog elévülését, ezért az bekövetkezett.

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a jogutódlás megállapítása érdekében 1999-ben tett intézkedések - a BDT.2008. 108. számon közzétett eseti döntésben kifejtettek szerint - megszakították a végrehajtási jog elévülését, azonban az adott esetben nem ennek, hanem a letiltás előjegyzésének és sorrendbe állításának van döntő jelentősége, mert ezzel a végrehajtás alá vont követelés "teljesítésre készenléti állapotban volt, a végrehajtó külön intézkedése nélkül folyamatosan... számítani lehetett a... levonásra". A végrehajtás az 1997. július 9-i árveréssel csak ügyviteli szempontból vált befejezetté, ugyanakkor a fennálló tartozás nem volt behajthatatlan, hiszen az adós lefoglalható vagyona a letiltás kibocsátásával lefoglalásra került és minden egyes "juttatás kifizetéskori vizsgálata által a végrehajtás gyakorlatilag folyamatos volt". Végrehajtási cselekményeket ugyanis nem csak a végrehajtó végez: ilyen cselekménynek minősül, ha a letiltást foganatosító harmadik személy (a "harmadadós") a letiltást "foganatosításra kész állapotban" tartja, amely a végrehajtási jog elévülésének akadálya. Kihangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a végrehajtást kérőt nem terheli mulasztás, és az ingatlanra bejegyzett végrehajtási jog elévülését összehasonlítva a "sorban álló" letiltással, a letiltás foganatosításához nem szükséges sem a végrehajtást kérő újabb kérelme, sem a végrehajtó újabb intézkedése: a "harmadadós" jogszabályi kötelezettsége alapján folyamatosan vizsgálja a letiltás lehetőségét, ezáltal megszakítva az elévülési időt.

A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása, költségeinek megtérítése végett - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az 1997. július 9-i árverést követően több mint öt év telt el "tényleges" végrehajtási cselekmény nélkül, így az elévülés bekövetkezett. Kihangsúlyozta: a letiltás nyilvántartásba vétele nem végrehajtási cselekmény; a jogerős ítéletben kifejtett álláspont azt eredményezné, hogy a kifizető nyilvántartásában szereplő, "befogadott" letiltás esetén soha nem következhetne be az elévülés. Az elévülést kizárólag a végrehajtást kérő akadályozhatta volna meg, mégpedig azzal, hogy ha végrehajtási cselekmény foganatosítását kéri. A letiltás előjegyzésbe vétele nem eredményezte a végrehajtás nyugvását sem, hiszen nem a letiltás volt a végrehajtás egyetlen lehetséges formája. Az előjegyzés nem jelentette a végrehajtás "folyamatban létét", hiszen a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság nem kísérelte meg minden hónapban a levonást, ez nem is volt kötelezettsége: a letiltás megérkezésekor tájékoztatást adott ki annak akadályáról és csak akkor "vette elő" ismét, amikor a megelőző letiltás befejeződött, a "készenléti állapot" pedig nem járhat az elévülés folyamatos megszakadásával. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a 2000. december 19-i engedményezés alapján a bíróság csak 2007. január 9. napján határozott a jogutódlásról.