A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.159/2008/7. számú határozata önkényuralmi jelkép használatának vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 10. §, 13. §, 77. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 351. §, 387. §, 388. §, 397. §, 398. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Nehrer Péter

Fővárosi Ítélőtábla

3.Bhar.159/2008/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a 2008. év november hó 19. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

Í T É L E T E T:

Az önkényuralmi jelképek használatának vétsége miatt az I. r. vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Pest Megyei Bíróság 2008. év március hó 10. napján kihirdetett 3.Bf.48/2007/15. számú ítéletét az I. r. és a jogerősen elítélt II. r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

Az I. r. és a II. r. vádlottakat az ellenük önkényuralmi jelképek használatának vétsége (Btk. 269/B. § (1) bekezdés a./ pontja) miatt emelt vád alól felmenti.

A bűnjeleként lefoglalt tárgyak elkobzását mellőzi, a lefoglalásukat megszünteti és azokat az elsőfokú határozatnak megfelelően kiadni rendeli, továbbá a másodfokú határozatban megjelölt Bny.23/2005. számon bűnjelként kezelt 112. tételszámon lefoglalt ólomkatonák elkobzását is mellőzi s ezeket is a I. r. vádlottnak rendeli kiadni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A Szentendrei Városi Bíróság a 2006. év augusztus hó 29. napján kelt 3.B.102/2004/53. számú ítéletével az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottakat az ellenük 1-1 rb. folytatólagosan elkövetett önkényuralmi jelképek használatának vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

Rendelkezett a bűnjelként lefoglalt tárgyaknak a vádlottak, illetve az általuk képviselt gazdasági társaságoknak történő kiadásáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlottakat érintően az alábbi tényállást állapította meg:

Az I. r. vádlott mint a 1-es Bt. ügyvezető igazgatója Szentendre telephelyen rendelkezik üzlettel, mely a 2-es Galériája nevet viseli. Az I. r. vádlott ezen üzletében és udvarán, valamint a szentendrei nagy parkolóban elhelyezett utcai elárusító standon 2003. év tavaszán, valamint az ezt megelőző időben különféle pólókat, pulóvereket és jelvényeket, sapkákat és egyéb, részben korabeli, részben a közelmúltban gyártott emléktárgyakat tett közszemlére a vásárlók részére nyitva álló üzletben, illetve elárusító standpultján. Ezen pólókon, illetve pulóvereken részben a korabeli szovjet címer és CCCP felirat, részben korabeli állami szervek címerei - így a KGB címere - részben a vöröscsillag, illetve sarló-kalapács embléma, Lenin fej, plakát reprodukció, illetve kísérő szövegek mellett, vagy ezek nélkül, míg a jelvények és egyéb emléktárgyak egy részén önmagában a vöröscsillag, illetve a sarló-kalapács jelkép, míg más esetekben, ezek különböző címerekben, illetve egyéb díszítő motívumokkal voltak feltalálhatók és az üzletben megjelenő, illetve a standot szemrevételező vásárlók által észlelhetők.

Az I. r. vádlott ezen tárgyak közül a pólókat és a pulóvereket az esztergomi székhelyű a IV. r. vádlott által vezetett 3-as kft-től vásárolta, akinek cége szintén foglalkozott ezen említett pólók és pulóverek, valamint emléktárgyak beszerzésével és forgalmazásával, míg a jelvényeket, az egyenruhák részét képező emléktárgyakat részben 1988-1989-et követően magánszemélyektől, illetve piacokon szerezte be. A nyomozás során a fenti tárgyak és ruhaneműk lefoglalásra kerültek.

A II. r. vádlott 2003. év folyamán a szentendrei Teátrum buszparkolójában a 4-es Bt. elárusító standján úgyszintén ruhaneműket, pólókat, illetve jelvényeket, egyenruha kellékeket és kiegészítőket, emléktárgyakat árult, melyeken a vöröscsillag, a sarló-kalapács jelkép önmagában vagy más díszítő motívumok mellett, esetenként képek, illetve a ruhaneműk esetében kísérő szöveg keretében voltak megtalálhatók. Ezek a ruhaneműk és pólók, valamint az egyéb tárgyak az elárusító pavilonból és annak raktár részéből kerültek az eljárás során lefoglalásra. A II. r. vádlott az említett tárgyakat különböző budapesti piacokon szerezte be és azokat az említett körben a vásárlók részére észlelhető módon közszemlére tette, míg a továbbiakat árukészletként raktározta.

Az elsőfokú bíróság a jogi indokolás keretében az alábbiakat fejtette ki:

Az Alkotmánybíróság 14/2000. (V.12.) AB számú határozatában kifejtettek és az elkövetői magatartások ennek figyelembevétel végzett értelmezése szerint mind a terjesztés, mind a közszemlére tétel elsősorban és lényegét tekintve a jogállam és az alkotmányban rögzített, és a társadalom által elfogadott szabadságjogok és emberi jogokkal szemben álló, azokat el nem ismerő, illetve sorozatosan és súlyosan megsértő diktatúrák ideológiájának azonosulást feltételező és célzó propagandaszerű terjesztése, népszerűsítése tekinthető e cselekmények társadalomra veszélyessége forrásának.

A részben önkényuralmi jelképeket is magába foglaló képeket, feliratokat, díszítéseket tartalmazó tárgyak tekintetében az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy azok három csoportra oszthatók. Az egyik a közelmúltban gyártott pólók, ruhaneműk, melyek alapvetően divatcikkek. A másik csoportba sorolhatók a korabeli tárgyak, egyenruha darabjai, illetve annak kiegészítői, jelvények, kitüntetések, egészen a korabeli szovjet hadseregnél rendszeresített, a hadsereg felségjelzéseként vöröscsillagot tartalmazó rohamsisakig, míg a tárgyak harmadik csoportja a jelképeket is tartalmazó motívumokkal díszített emléktárgyak, így kulcsok, órák, melyek úgyszintén nem korabeliek, így a közelmúltban gyártottak. Ennek kapcsán a bíróság le kívánja szögezni, hogy a történelem tárgyi emlékeinek minősülő, a közelmúlt történelméhez kötődő korabeli tárgyak, jelvények gyűjtése, így gyűjtök részére történő árusítása a bíróság álláspontja szerint nem hordoz az említett ideológiákkal való azonosulást, illetve azok propagálására, széleskörű elfogadtatására és megismertetésére vonatkozó motívumot. Úgy szintén a közelmúlt eseményeinek, tárgyi kultúrájának bemutatására szolgáló modellek, makettek, a történelem eseményeit illusztráló ilyen tárgyak, így az egyenruhás ólomkatonák sem.

Az említett tárgyak másik csoportja, a ruhaneműk vonatkozásában a bíróság álláspontja szerint azok részben korabeli ruhák, részben az említett diktatúrák összeomlására, megszűnésére, illetve azok bizonyos, a jelenből visszatekintve értékelhető jelenségeire reflektálnak, az önkényuralmi jelképeket nem önmagukban, hanem eredeti asszociációs körüktől lényegesen eltérő közegben mutatják be. E tárgyak így az önkényuralmi jelképek által felidézett, eredeti érzelmi, gondolati, kapcsolattól eltérő asszociációs körbe tartoznak, önkényuralmi jelképként így nem funkcionálnak. Ugyanez mondható el ezen jelképekkel dísztett használati tárgyakról, kulacsokról, órákról, melyeken nem csupán az önkényuralmi jelképek, hanem más, további motívumok is tetten érhetők, s melyekből úgyszintén nem vonható következtetés ezen tárgyak és az önkényuralmi jelképek által felidézett ideológiák terjesztésének, propagálásának lehetőségére.