BH 2003.6.263 Ha az autópálya-matrica a munkáltató belső utasítása szerint csak forint ellenében volt árusítható, és az ettől eltérés kizárólag kivételes körülmények fennállása esetén jöhetett szóba, a belső utasítás e rendelkezésének megszegése alapul szolgálhatott a rendkívüli felmondásra [Mt. 96. §].

A felperes keresetében a 2000. augusztus 11-ei rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, a munkaviszonyának eredeti munkakörében való foglalkoztatásával történő helyreállítását, és az elmaradt járandóságai megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes, ezért azt hatálytalanította. Kötelezte az alperest, hogy a felperest az eredeti munkakörében "6%-kal növelt átlagkeresettel" foglalkoztassa, és fizesse meg a részére az elmaradt munkabérét, a 13. havi fizetését, és a részvény-megváltást.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1995. december 20-a óta dolgozott az alperes m.-i töltőállomásán, ahol 2000. augusztus 4-én az ÉKM két munkatársa egy német anyanyelvű vásárló bevonásával az autópálya-matricák értékesítését ellenőrizte. Az alperes a próbavásárlás során a felperes által elkövetett szándékos szabálytalanság - külföldi fizetőeszköz elfogadása, és a matricáért a forintértéknél magasabb márkaösszeg (13 DM) kérése és elfogadása miatt 2000. augusztus 11-én rendkívüli felmondással élt.

A munkaügyi bíróság a per adataiból - különösen az ellenőrzést végzők, a felperes munkatársa, valamint a töltőállomás vezetője tanúvallomása alapján - azt állapította meg, hogy a perbeli napon nagy volt a forgalom, a pénzváltó nem üzemelt, és a felperes a töltőállomás vezetője által elfogadott gyakorlat szerint járt el, amikor a külföldi fizetőeszközt - az átváltási költséggel növelve - elfogadta azzal, hogy majd később ő maga átváltja forintra, és befizeti a pénztárba.

A munkaügyi bíróság mindezekből arra következtetett, hogy a felperes kötelezettségszegést követett el, amikor az alperesnél a külföldi fizetőeszköz elfogadását tiltó írásbeli utasítást megszegte, a kötelezettségszegést azonban nem értékelte lényegesnek, a felperes magatartását illetően pedig nem látta a szándékosságot és a súlyos gondatlanságot megállapíthatónak, ezért az alperest a kereset szerint marasztalta.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. Kiemelte még, hogy a munkahelyi vezető által ismert és elfogadott eljárásnak megfelelő felperesi magatartás nem minősülhet szándékos vagy súlyosan gondatlan kötelezettségszegésnek.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte, mert álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése megsértésével állapította meg, és az ítéletét a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon indokolta.

A perbeli bizonyítékokkal ellentétesnek tartotta a pénzváltó nyitva tartása hiányára és az átvett márka összegére levont ítéleti következtetést. Az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és 104. §-a (2) bekezdésében előírtakba ütközőnek tartotta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, amellyel a munkáltatói jogkörrel nem rendelkező egységvezető által eltűrt szabályellenes gyakorlat alapján nem minősítette kellő súlyú kötelezettségszegésnek a felperes utasításellenes magatartását.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A perben a bíróságoknak abban a jogkérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a rendelkezésre álló peradatok alapján a felperes nem vitatott kötelezettségszegése olyan súlyúnak minősült-e, amely megalapozta az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló rendkívüli felmondást.