EH 1999.93 Nem sért jogot a kiadó, ha az adott sajtóorgánum felfogásával, nézeteivel ellentétes vélemény közzétételét megtagadja [Alkotmány 61. § (1) bek., Ptk. 75-76. §, 78. §, 206. § (1) bek., 313. §, 339. § (1) bek., 1986. évi II. tv. 3. § (1) bek.].

A felperes 1997. február 14-én az alperes által kiadott hirdetési újságban az alábbi tartalmú hirdetést kívánta megjelentetni: "Ön is léphet a packázó hivatalok, emberi jogait sértő bírósági ítéletek ellen! Küldjön esetleírást, válaszborítékot!" Az alperes a hirdetés közzétételét azonban megtagadta.

A fenti tényállás alapján a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes e magatartásával a véleménynyilvánításhoz való személyhez fűződő jogát megsértette. Kérte kötelezni az alperest a hirdetése megjelentetésére, az általa megkívánt alkalommal, továbbá 100 000 forint nem vagyoni kártérítésben és perköltségben való marasztalását.

A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. Álláspont- ja szerint az alperes magatartásával nem sértette meg a felperesnek az Alkotmányban, illetve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában biztosított véleménynyilvánítási szabadságát azáltal, hogy a hirdetés közzétételét megtagadta. A sajtóra vonatkozó jogszabályok által meghatározott körben ugyanis az alperesnek joga és egyben kötelessége is annak elbírálása, hogy mit jelentet meg, arra figyelemmel, hogy a hirdetés szövege az abban megjelölt intézmények jó hírnevének megsértésére alkalmas, amely szervek személyhez fűződő joguk megsértése miatt igényt érvényesíthettek volna az alperessel mint felelős kiadóval szemben. Ezért jogszerűen tagadta meg az alperes a hirdetés közzétételével kapcsolatos szerződés teljesítését is.

A jogerős ítélet ellen a felperes pártfogó ügyvédje útján nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve - tartalma szerint - az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a keresete szerinti ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem meríti ki a kereseti kérelmet, mert a szerződés teljesítésével kapcsolatban nem döntött, illetve a sajtótörvény 3. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon utasította el a személyhez fűződő jog megsértésének megállapításával kapcsolatos kereseti kérelmet. Változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a jogerős ítélet az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdését, illetve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikkét és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezmény 9., 10. cikkét is sértette.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A felperesnek az a kifogása, hogy a jogerős ítélet a szerződés teljesítésével kapcsolatos kereseti kérelme felől nem döntött, téves. A jogerős ítélet a felperes keresetét teljes egészében elutasította, és az ítélet indokolásából is megállapítható, hogy a másodfokú bíróság e keresetet nem tartotta teljesíthetőnek. A jogerős ítélet tehát mind formailag, mind tartalmilag elbírálta a felperes valamennyi kereseti kérelmét.

A hirdetés közzétételével kapcsolatos szerződéses nyilatkozat értelmezésére vonatkozó felülvizsgálati álláspont pedig téves. A felperes szerint ugyanis a hirdetési blanketta megvásárlásával és a hirdetés díjának kifizetésével a szerződés már létrejött. A felperes azonban a hirdetési blanketta megvásárlásával és kitöltésével csak ajánlatot tett az alperesnek a szerződés létrehozására. Ha az alperes ezen ajánlatot elfogadva a hirdetést közzéteszi, akkor létrejött volna a szerződés. Az alperes azonban a szerződéses ajánlatot nem fogadta el, azt visszautasította azáltal, hogy a hirdetés közzétételét megtagadta. A hirdetőnek a hirdetése közzétételére nincs alanyi joga, és a hirdetések közzétételével, különösen a sajtóban való közzétételével kapcsolatban a sajtónak nincs törvényben meghatározott szerződéskötési kötelezettsége sem. A bíróság a Ptk. alapján az alperest a szerződés megkötésére nem kötelezheti, a szerződéses ajánlat elfogadására vonatkozó nyilatkozatát ítéletével nem pótolhatja. A Ptk. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság a szerződést csak jogszabály által meghatározott szerződéskötési kötelezettség esetén hozhatja létre. Ennek hiányában tehát az alperest a szerződés létrehozására, megkötésére nem lehet kötelezni, illetve a szerződés létrejöttének hiányában a szerződés teljesítésére sem lehet kötelezni. Az alperes ugyanis nem megtagadta a szerződés teljesítését a Ptk. 313. §-a alapján, hanem nem kötötte meg a szerződést a felperessel. Mindezekből következik tehát, hogy a szerződés teljesítésére irányuló keresetet a jogerős ítélet szabálysértés nélkül utasította el.

A fentiektől független kérdés az, hogy az alperes a magatartásával megsértette-e a felperesnek a Ptk. 75. §-ában védett személyhez fűződő jogát. Az Alkotmány 61. §-a által biztosított véleménynyilvánítás szabadságához való jog megsértése ugyanis eredményezheti a Ptk. 75. §-ában védett személyhez fűződő jog megsértését.

Nem kétséges, hogy a felperest is megilleti a véleménynyilvánítás szabadságának a joga. Abból eredően azonban, hogy a felperes a véleményét szabadon kinyilváníthatja, nem következik a sajtóra vagy bárkire nézve olyan kötelezettség, hogy ezt a véleményt a nyilvánosság számára közvetítse. Az Alkotmány ugyanis biztosítja a sajtószabadságot, amelyet a sajtótevékenységet folytató személy a sajtóról szóló 1986. évi II. tv. (St.) keretei között gyakorolhat. Sem az alkotmány, sem az St., a sajtótevékenységet kifejtő személyek, ezen belül a kiadó terhére nem írt elő olyan kötelezettséget, hogy más véleményét feltétlenül köteles közölni. A sajtó, éppen a sajtószabadság alkotmányos jogánál fogva, maga választhatja meg, hogy milyen, a politikai, társadalmi, gazdasági, irodalmi, művészeti, erkölcsi felfogásának megfelelő véleményeket, nézeteket továbbít a nyilvánosság felé. Nincs tehát senkinek alanyi joga arra, hogy a sajtótól az adott sajtóorgánum felfogásával, nézeteivel ellentétes véleményének a közzétételét követelje.

Akkor tehát, amikor az alperes mint a sajtótermék felelős kiadója a véleményt is tartalmazó hirdetés közzétételét megtagadta, ugyancsak az Alkotmány, illetve az St. által biztosított kizárólagos jogával élve járt el. Az alperes eljárása során nem a felperes személyével kapcsolatban diszkriminált, hanem a felperes által közzétenni kért véleménnyel nem azonosult. A felperes személyét az alperesnek ez a magatartása nem érintette, nem valósított meg hátrányos megkülönböztetést, ezért helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes tevékenysége egyéb személyhez fűződő jogot (Ptk. 76. §-a, Ptk. 78. §-a) sem sértett. Jogszabálysértés nélkül utasította el tehát a jogerős ítélet a felperesnek a jogsértés megállapítására, ezen belül a személyhez fűződő joga megsértésének megállapítására irányuló keresetét.

A fentiekből következik, hogy az alperes jogellenes magatartást nem tanúsított, ebből eredően hiányoznak a kártérítésnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételei, amelyeknek hiányában a kártérítés megfizetésére irányuló keresetet is helytállóan utasította el a jogerős ítélet.

A fentiektől független kérdés, hogy a felperes visszaigényelheti-e az alperestől a hirdetési levelezőlap kifizetett ellenértékét. A pernek ez nem volt tárgya, erre irányuló kereseti kérelmet a felperes nem terjesztett elő, így ebben a kérdésben nem kellett határozni.

A fenti indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20. 838/1997. sz.)