MK 23. szám
a) Állampolgári kötelezettségét teljesítő munkavállalónak a munkáltató a kiesett munkaidőre munkabért akkor köteles megtéríteni, ha a munkavállaló e kötelezettségének munkaidőn kívül nem tehetett eleget.
b) A munkabér megtérítése szempontjából kötelező orvosi vizsgálatnak azt az orvosi vizsgálatot kell tekinteni,amelyen a munkavállaló egészségi állapotától függetlenül jogszabály rendelkezése alapján köteles megjelenni.
a) Az Mt. 107. §-nak a) pontja szerint a munkavállaló munkavégzési kötelezettsége alól - többek között - mentesül, amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti. Ilyen esetben az Mt. 151. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében a kiesett munkaidőre a munkavállalónak a munkabére (távolléti díja) jár.
Természetesen, hogy ha a munkavállaló állampolgári kötelezettségének a munkaidőn kívül is eleget tud tenni, a munkabére nem illeti meg, ha az állampolgári kötelezettségének a munkaidő alatt tesz eleget. Elvárható minden munkavállalótól, hogy ilyen esetben állampolgári kötelezettségének elsősorban olyan módon tegyen eleget, hogy a munkaviszonyból eredő alapvető kötelezettségét teljesítse, a munkaidő alatt dolgozzon, s állampolgári kötelezettségének pedig, ha joghátrány nem éri, munkaidőn kívül tegyen eleget. Ezért térítésre ezen a címen a munkavállaló csak akkor tarthat igényt, ha más módon, mint a munkaidő terhére ezt a kötelezettségét nem teljesítheti (pl. a munkavállalót munkaideje alatt meghatározott időpontra rendelik be).
Ugyancsak a munkavállaló munkavégzési kötelezettségéből adódik, hogy állampolgári kötelezettségeit a lehető legkevesebb munkaidő-kieséssel kell megoldania. Ez azt jelenti, hogy azzal a legkésőbb induló, menetrend szerint járó közlekedési járművel kell elutaznia, amellyel a megjelölt időpontra még meg tud jelenni, és a kötelességének elvégzése után induló első menetrendszerű járművel kell visszaindulnia (pl. hatósági idézés tanúként történő kihallgatás végett). Csak ezt az időt lehet olyan munkaidő-kiesésnek tekinteni, ami egyben igazolt távollétnek számít. Az ezen felüli munkaidő-kiesés igazolt távollétnek nem tekinthető, s arra munkabér nem jár.
A munkabérre való jogosultság megállapításánál a kollektív szerződés, illetve a munkaszerződés rendelkezéseit is figyelembe kell venni [Mt. 13. §-nak (3) bekezdése].
b) Bizonytalanság volt észlelhető abban a kérdésben, hogy az Mt. 107. §-nak d) pontja értelmében milyen orvosi vizsgálatot kell olyan kötelező orvosi vizsgálatnak tekinteni, amelyen eltöltött szükséges időtartam mentesíti a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól, s a megjelölt időre a munkáltató a munkavállaló részére munkabért (távolléti díjat) köteles fizetni.
Ilyen kötelező orvosi vizsgálatnak, amelynek idejére a munkavállalót munkabér megilleti - a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés eltérő rendelkezése hiányában -, csak azokat az orvosi vizsgálatokat lehet tekinteni, amelyeken a munkavállaló egészségi állapotától függetlenül, jogszabály rendelkezése alapján köteles részt venni. Kötelező orvosi vizsgálatnak kell tekinteni a terhes nőnek a terhesség ideje alatt terhességgel összefüggő orvosi vizsgálaton való részvételét is, ha az e vizsgálaton való megjelenésre csak a munkaidőn belül van lehetőség [Mt. 107. §-nak - az 1995. évi LV. törvény 33. §-ával megállapított - d) pontja].
A beteg munkavállaló megvizsgálásához, illetőleg rendszeres kezeléséhez szükséges vizsgálat viszont nem minősül kötelező orvosi vizsgálatnak akkor sem, ha a vizsgálat lefolytatása csak a munkavállaló munkaidejének terhére oldható meg. Az e címen történt távolmaradás igazolt távollétnek minősül ugyan, díjazás a mulasztott időre azonban a munkáltatótól nem jár.
Meg kell említeni ehelyütt, hogy ha az orvosi vizsgálat idejére a munkavállalót keresőképtelen állományba helyezik (pl. a későbbi vizsgálat eredményétől függetlenül megállapítható a munkavállaló keresőképtelensége), akkor betegszabadságra, vagy a társadalombiztosítás szervétől táppénzre van igénye.
[Az MK 159. számú állásfoglalással módosított szöveg.]