BH 1961.2.2848 Nincs helye permegszüntetésnek, ha a felperes a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése utáni eljárásban kitűzött első tárgyalást mulasztja el.

A felperes rokkantsági nyugdíjigényét az alperes elutasította, mert azt állapította meg, hogy a felperes csupán 4 év 345 nap beszámítható munkaviszonnyal rendelkezik. A felperes felszólamlását a Társadalombiztosítási Bizottság elutasította és az elsőfokú határozatot azzal hagyta helyben, hogy a felperesnek figyelembe vehető munkaviszonya helyesen csak 3 év 354 nap.

A járásbíróság a felperes rokkantsági nyugdíjigény megállapítása iránti keresetét elutasította.

A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a járásbíróságnak a felperes személyes meghallgatása és az általa felajánlott bizonyítás felvétele útján tisztázni kell, hogy a felperes a nyugdíj szempontjából hány évi munkaviszonnyal rendelkezik, mert csak ennek a bizonyítási eljárásnak lefolytatása után lehet dönteni abban a kérdésben, hogy nyugdíjjogosult-e, vagy sem.

A járásbíróság ezt követően a per tárgyalására új határnapot tűzött ki, amelyen azonban a felperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, az alperes pedig a per megszüntetését kérte. A járásbíróság fellebbezés hiányában

jogerőre emelkedett végzésével a pert a Pp. 136. § (1) bekezdése alapján megszüntette.