A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20775/2009/7. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.775/2009/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Szüts Ágnes Ügyvédi Iroda (1063 Budapest, Bajnok u. 19., ügyintéző: dr. Szüts Ágnes ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és a II. rendű felperes (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Főosztály (1055 Budapest, Szalay u. 16., ügyintéző: dr. Poronyi Györgyi) által képviselt Fővárosi Bíróság (1055 Budapest, Markó u. 27.) alperes ellen bírói jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fejér Megyei Bíróság 2009. február 27. napján kelt 25.P.21.222/2008/33. szám alatti ítélete ellen az I. és II. felperesek részéről 34. sorszám alatt, míg az alperes részéről 35. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az I. rendű felperes keresetét is teljesen elutasítja.

Az I. és a II. rendű felperesek által az Államnak fizetendő feljegyzett kereseti illeték összegét 240.000 (kettőszáznegyvenezer) forintra felemeli, és annak megfizetésére az I. és a II. rendű felpereseket személyenként 120.000 (százhúszezer) forint összegben kötelezi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. és a II. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg az Államnak külön felhívásra személyenként 120.000 (százhúszezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. és II. rendű felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság a Pp. 2. § (1), (2) és (3) bekezdései alapján állapítsa meg, hogy az alperes alapvető jogaikat megsértette, és erre figyelemmel kötelezze nem vagyoni káruk megtérítésére. Mindkét felperes személyenként 2.000.000 forintban kérte az alperes marasztalását. Bejelentették perköltség-igényüket is.

Álláspontjuk szerint az alperesi károkozást az alábbi cselekedetek és mulasztások alapozzák meg:

Az I. rendű felperes által a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság előtt indított és 3.P.III.20.633/2004. szám alatt folyt birtokvédelmi perben az elsőfokú bíróság nem foglalkozott a keresetben kértekkel, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a 43.Pf.29.253/2005/2. számú ítéletében szintén nem válaszolt minden kereseti kérelemre, nem rendezte egyértelműen a helyzetet. Az alperes nem adott magyarázatot a tárgyalás kitűzésének elhúzódását kifogásoló kérdésekre, megfosztotta az I. rendű felperest a bizonyítás lehetőségétől, 8 hónap elteltével döntött csak a jegyzői birtokvédelmi határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelemről. Az I. rendű felperes bizonyítási indítványait és az ellentmondásokra rávilágító előkészítő iratait indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta, azonos körülmények és megegyező tényállás mellett az egyes esetekben ellentétes döntések születtek. Az elsőfokú bíróság a 2005. január 5-i tárgyalásra nem küldött számukra idézést, majd két ízben is a per aktájának hiányában tartott tárgyalást. Az elsőfokú ítélet meghozatalát követően az alperesi tolmácsdíjat velük akarta kifizettetni, konzekvensen az alapperben alperesként eljárt P. K. javára tévedett. Eljárási hibák tömegeit követte el: a 2-I. sorszámú végzését visszadátumozta, nyolc és fél hónapig késlekedett az első tárgyalás kitűzésével. A keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdése alapján elutasító végzést annak az ügyvédnek küldte el, akinek akkor már nem volt tőlük meghatalmazása. Az alperesi tanúkat annak ellenére hallgatta meg, hogy ellenfelük a tanúmeghallgatásra vonatkozó bizonyítási indítványát elkésetten terjesztette elő, illetve a tanúk szabályosan idézve nem voltak.

A II. rendű felperes ellen P. K. által a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságon 15.P.II.23.201/2006. számon indított közgyűlési határozat megtámadása iránti perben az elsőfokú bíróság a jogbiztonságot sértő módon a hiányos keresetlevél ellenére kiadta az idézést, míg teljesen azonos helyzetben a jelen per I. rendű felperese által indított birtokháborítási perben ezzel ellentétes döntést hozott. A 2006. november 9-i tárgyalásról készített jegyzőkönyv hiányos volt, mert nem tüntette fel a bíróság a korábban beavatkozási kérelmet előterjesztő I.rendű felperest jelenlévőként, valamint közel 3 hónapig nem bírálta el a beavatkozás iránti kérelmet. E perben a birtokháborítási ügy iratait úgy szerezte be és csatolta az aktához, hogy ezt egyik peres fél sem indítványozta. Az első tárgyalásra a felperesi halasztási kérelem ellenére került sor, az ügyben beadott fellebbezés előterjesztése után pedig az elsőfokú bíróság hiányosan terjesztette fel a bizonyítékként felsorolt iratokat a másodfokú bírósághoz. A felperes elállásáról, továbbá a másodfokú bíróságként eljáró Fővárosi Bíróság 52.Pfv.636.045/2007/3. számú végzéséről hónapokat késve történt meg a tájékoztatás. Az eljárt bíró nem kérte a jelen per II. rendű felperesének hozzájáruló nyilatkozatát az elálláshoz, valamint nem vizsgálta a társasház, illetve a közös képviselő, továbbá P. K. perképességét sem.

A felperesek keresetük lényegét összegezve előadták: nem azt állítják, hogy kár érte őket, nem is személyiségi jogi pert kezdeményeztek, hanem a Pp. 2. § (3) bekezdése szerinti kártérítésre az alapvető jogaikat ért sérelem miatt tartanak igényt. Nem az eljárás elhúzódása, hanem számos, különféle jogsértés miatt élnek keresettel, melyek között szerepel egyes eljárási cselekmények indokolatlan elhúzása is az alperes részéről. E jogsértések folytán sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő joguk, illetve az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított joguk is, miszerint perbeli jogaikat és kötelezettségeiket igazságos tárgyaláson pártatlan és független bíróság bírálja el.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte vitatva annak jogalapját és összegszerűségét is. Perköltség-igényét a felmerült útiköltség térítése tekintetében terjesztette elő.

Álláspontja szerint jogszerűen és időszerűen járt el mindkét hivatkozott ügyben, a felperes volt az, aki indokolatlanul alaptalan indítványokat, fellebbezéseket, kifogásokat terjesztett elő. A sérelmezhető felperesi magatartások ellenére a pertartam nem tekinthető kártérítést megalapozóan hosszúnak. A felperesek részéről felhozott eljárási hibák az alapperben voltak értékelhetők, jelen perben csak akkor alapozható rájuk igény, ha azzal összefüggő kár keletkezett. Ilyen kárt azonban a felperesek nem jelöltek meg. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a felperesek megállapítási keresetet megalapozottan nem terjeszthetnek elő a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek hiányában, a bíróság legfeljebb ítélete indokolásában térhet ki a megállapítani kért állítólagos jogsértésekre. A jogsértés megállapítását még személyiségi jogi perben lehetne kérni, a felperesek azonban e perben egyéb alkotmányos alapjogaik megsértésére hivatkoztak. Hangsúlyozta ugyanakkor, a felperesi kérelmek alapján az alapperek egyfajta újratárgyalásáról lenne szó jelen eljárásban, ami viszont nem lehetséges. Utalt arra is, hogy nem az egyes eljárási cselekményeket kiragadva, hanem a per egészét kell vizsgálni. Ez alapján pedig megállapítható, hogy az eljárás tisztességes volt, a jogbiztonság sem sérült.