BH 2003.11.456 Lakhatási lehetőség biztosítása érdekében ingatlan közös vásárlására ajándékba adott pénzösszeg visszakövetelése az ajándékozó feltevésének végleges meghiúsulására tekintettel [Ptk. 582. § (3) bek.].

Az alperesek 1998. május 18-án kötöttek házasságot, míg az I. r. alperes nagyanyjának, a felperesnek 1998. április 25-én halt meg a házastársa.

A felperes az 1998. június 17-én létrejött szerződéssel eladta a K., D. u. 31. szám alatti ingatlannak a tulajdonában álló 10/24 illetőségét 1 360 000 forintért azzal, hogy a vételárat az alpereseknek adja és abból közösen egy családi házat vásárolnak, ahol összeköltöznek. Az alperesek a vételárhoz 100 000 forintot hozzátettek és ennek felhasználásával megvásárolták a felújításra szoruló A., R. u. 5. szám alatti családi házat, mely 1/2-1/2 arányban került a tulajdonukba. A felperes 1998. július 2-án ingóságaival együtt beköltözött a felújítás alatt álló házba. Ez a felperes megfelelő lakhatásának körülményeit nem biztosította, ezért a felek között nézeteltérés keletkezett. A felperes 1998. augusztus 30-án K.-ra visszaköltözött, ahol jelenleg is albérletben lakik.

Az alperesek a megvett ingatlan felújítását befejezték, annak forgalmi értéke ezáltal 2 000 000 forintról 3 200 000 forintra emelkedett.

A felperes keresetében az alperesek kötelezését kérte 1 360 000 forint, valamint ezen összeg 1998. június 30. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy az 1 360 000 forintot nászajándékba kapták a felperestől és az ajándék visszakövetelésének feltételei nem állnak fenn.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alpereseket 680 000 forint, valamint ezen összeg 1999. február 5. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére kötelezte. Megállapította továbbá, hogy az A., R. u. 5. szám alatti ingatlan 31/100 tulajdoni illetősége a felperes tulajdonát képezi ajándék visszakövetelése jogcímén.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felek közösen akartak lakást vásárolni annak érdekében, hogy együtt lakjanak egymással. Ebből következően a pénzösszeg fele részben tekinthető ajándéknak, fele részben pedig a felperes leendő ingatlanilletősége ellenértékének. Ezt az összeget az alperesek a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén kötelesek a felperesnek visszafizetni.

Az átadott pénzösszeg fele, illetve az annak helyébe lépett érték a felperest ajándék visszakövetelése jogcímén illeti azért, mert az a feltevés, hogy közösen vásárolnak lakást, véglegesen meghiúsult.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és mellőzte a felperes tulajdoni hányadának megállapítására vonatkozó ítéleti rendelkezést. A 680 000 forint és kamatait meghaladó részében a felperes keresetét elutasította.

Jogerős ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes abban bízva ajándékozta meg az alpereseket, hogy a majdan megvásárlandó ingatlanban az ő lakásszükséglete is kielégítést nyer. Az a feltevés pedig nem hiúsult meg véglegesen, mert az alperesek felajánlása szerint a felperes a lakásba beköltözhet, azt pedig, hogy az alperesek a felperessel szemben súlyos jogsértést követtek volna el, nem bizonyított. Az ajándék visszaadása az alperesek létfenntartását veszélyeztetné, ezért az ajándék visszakövetelésének feltételei nem valósultak meg.