BH 1992.2.103 Bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt alaptalan igény érvényesítése azon az alapon, hogy a büntetőbíróság a bizonyítékokat tévesen értékelte [Ptk. 349. §].

A felperes a keresetében 650 000 forint kártérítés megfizetését kérte a megyei bíróság alperessel szemben. A kereset előterjesztésének előzménye egy, a felperessel szemben folytatott büntetőeljárás. A felperes a keresetét arra alapította, hogy a bűnösségét megállapító elsőfokú büntetőbíróság az alapeljárásban szakszerűtlenül értékelte a bizonyítékokat, nem tett eleget a pszichológus szakértő bevezetése iránti indítványának, és ezért hozott megalapozatlanul és törvénysértően őt elmarasztaló ítéletet. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a büntetőügyben eljárt elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során nem tanúsított felróható magatartást. Egymagában az a körülmény, hogy a bíróság a megismételt bizonyítási eljárás alapján más következtetésre jutott, nem jelenti azt, hogy a megelőző eljárásban törvénysértés történt. A megismételt eljárásban az eltérő ítéleti döntést éppen a sértett vallomásának a másodfokú eljárásban történt teljes mértékű és véglegesnek látszó megváltoztatása és így ennek folytán a sértett szavahihetőségének megdőlése eredményezte.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezési érvelése szerint a büntetőügyben eljárt bíróság nem teljeskörűen vette figyelembe a bizonyítékokat, nem rendelte el a sértett pszichológus szakértő általi megvizsgálását, és ennek folytán hozott neki kárt okozó törvénysértő és megalapozatlan, bűnösséget megállapító ítéletet.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azt a Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául elfogadta.