BH 2000.9.404 Az életjáradéki szerződés a kötelezett halálával megszűnik, ha az addig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást fedezi [Ptk. 586. § (4) bek., 591. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes életjáradéki szerződés megszüntetése iránt indított keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes 1972. április 24-én olyan tartalmú életjáradéki szerződést kötött az alperes szüleivel: L. F.-fel és feleségével, amelynek alapján az alperes szüleire ruházta a lakóházingatlanát, az alperes szülei pedig ennek fejében kötelezettséget vállaltak arra, hogy havi 500 forint életjáradékot megfizetnek a felperesnek. A felek az ingatlan forgalmi értékét 60 000 forintban jelölték meg, a szerződés megkötésekor az ingatlan lakott volt, az alperes szülei nem tudtak abba beköltözni. Az életjáradéki szerződést a városi tanács vb igazgatási osztálya az 1972. augusztus 23-án kelt határozatával jóváhagyta.

1975. február 28-án a felek a szerződésüket akként módosították, hogy az alperes szüleinek a házassági bontóperére tekintettel L. F.-né szerződéses kötelezettségét megszüntették, és a felperes a továbbiakban L. F.-fel maradt jogviszonyban, a megállapodás azonban a korábbi szerződés egyéb feltételeit változatlanul hagyta. A módosító szerződést az 1975. március 27-én kelt határozatával a városi tanács vb igazgatási osztálya jóváhagyta, majd a szerződés tárgyát képező ingatlan tulajdonjogát a Fővárosi Pesti Kerületek Földhivatala L. F. nevére bejegyezte. L. F. a szerződés szerint őt terhelő havi 500 forintos életjáradékot az 1994. február 2-án bekövetkezett haláláig folyamatosan megfizette a felperesnek. A halálát követően egy-két hónapnyi kimaradás után a havi 500 forintos járadékot - az elmaradást is pótolva - L. F. lánya, az alperes kezdte tovább fizetni, és azt jelenleg is folyamatosan teljesíti. L. F. halálakor a perbeli ingatlan tulajdonjogát törvényes öröklés jogcímén az alperes szerezte meg.

Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntését azzal indokolta, hogy a Ptk. 591. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazott 586. §-ának (4) bekezdése szerint az életjáradéki szerződés a jogosult haláláig áll fenn, a tartási kötelezettség - az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint - annyiban száll át, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi. A perbeli esetben a szerződő felek 60 000 forintban állapították meg az átszállt vagyon forgalmi értékét, és az ingatlan tulajdonjoga az alperes édesapjára több mint két évtizede átszállt. Az alperesi jogelőd a szerződést - a felperes által is elismerten - teljesítette, és a szerződéskötéstől a haláláig terjedő 262 hónapos időszakban összesen 131 000 forintot fizetett ki a felperesnek, amely több mint kétszerese az átszállott vagyonértéknek. Az nem vitás, hogy az 500 forintos havi járadék összege a szerződés megkötését követő néhány év elteltével felülvizsgálható lett volna, hiszen ez az összeg már az 1980-as években is csekély volt, a szerződő felek azonban a jogviszonyukat e tekintetben nem módosították, hanem változatlanul fenntartották. Önmagában az életjáradék összegének a csekély volta viszont a szerződés megszüntetésére nem ad alapot. Az alperesi jogelőd által nyújtott járadékfizetés a kapott ellenszolgáltatás értékét kimerítette, miért is a járadékfizetési kötelezettség az alperesre nem szállt át, hanem a szerződés az alperesi jogelőd halálával megszűnt.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: az életjáradéki szerződést megszüntette, a felek megfelelő kielégítése céljából megejtendő elszámolás és a tulajdoni helyzet rendezése végett pedig az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására utasította.

A másodfokú közbenső ítélet indokolása szerint tény ugyan, hogy az alperes jogelődje a szerződésben kikötött havi 500 forintos járadékfizetési kötelezettségét az 1994-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan teljesítette, majd e kötelezettségnek pár hónapos kihagyás után az örököse: az alperes is eleget tett. A megváltozott körülményekre figyelemmel azonban (a perbeli ingatlan értékemelkedése, a nyugdíjak értékvesztése, a felperes magas életkora, betegségei, az alperes alacsony jövedelméből adódó korlátozott teljesítőképessége) bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, illetve megszüntetését. Mivel az életjáradéki összeg minimum havi 10 000 forintra való felemelése lenne indokolt, ennek megfizetésére azonban az alperes nem képes és nem is hajlandó, a szerződés bíróság általi módosítása nem lehetséges. A szerződés célja - amely a felperes megélhetésének biztosítása volt - ily módon tehát nem valósítható meg, arra csak a szerződés megszüntetése ad lehetőséget. Mindezek miatt a másodfokú bíróság az életjáradéki szerződést a Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette, és a felek megfelelő kielégítésével kapcsolatban az elsőfokú bíróságnak részletes iránymutatást adott.